Megtisztulással készültek a néphagyományban

A húsvét egészen a pogány időkben gyökerezik, amikor még a természet tavaszi megújulását ünnepelték. A nagyheti népszokások még ma is tartalmaznak erre utaló jelképeket, mozzanatokat.

– A farsangi időszakot követően beköszönt a nagyböjt, amely hamvazószerdával indul. Kivéve a görögkatolikusoknál, akik már két nappal korábban, hétfőn elkezdenek böjtölni, mert náluk nemcsak a péntek, hanem a hétfő és a szerda is szigorú böjti nap. Egyik kedvelt böjti eledelük az olajos káposzta – mondta dr. Bodnár Mónika, a Herman Ottó Múzeum Néprajzi Tárának vezetője. – A részben vallási, részben étkezési hagyományok a húsvétot megelőző nagyhéten különösen összesűrűsödnek. Ez a negyvennapos böjt kicsúcsosodása, a legintenzívebb felkészülés a húsvéti időszakra, az alapos testi, lelki megtisztulás ideje. A Bódva völgyében például szigorúan betartották a böjti előírásokat, a húson és zsíros ételeken kívül az alkoholtól, a dohányzástól és a kicsapongástól is tartózkodtak. Jellemző nagyböjti étel a doboska vagy bobajka, ami egy kelesztett sült tészta különféle ízesítésekkel.

Passiójáték és körmenet

A barka-, víz- és tűzszentelések is a húsvéti ünnepkör alatt szokásosak.

– Húsvétvasárnapot megelőző virágvasárnap volt a barkaszentelés, annak az emlékére, hogy Jézus szamárháton pálmaággal vonult be Jeruzsálembe. Sok településen már maga a barkagyűjtés is közösségi tevékenység, amelyet a pap körmenettel egybekötve szentel meg, legtöbbször a templomkertben. A tűz- és vízszentelések is jellemzőek ilyenkor. Ekkor szentelik meg a keresztelővizet, amiből egész évben keresztel a pap. Virágvasárnap és nagypénteken a középkori misztériumjátékok utódjaként passiójátékot játszanak, amin keresztül Jézus szenvedéseinek a történetét mutatják be vagy éneklik el. A szerepek általában családon belül, apáról fiúra öröklődnek – számolt be a néprajzkutató.

Tisztulási szertartások

Sok liturgikus szokást és egyéni ájtatosságot is gyakorolnak ekkor a hívek a rituális mosakodás mellett.

– Jeles nap a nagycsütörtök, amelyet zöldcsütörtöknek is hívnak. Ezen a napon elhallgatnak a harangok, vagy másképpen szólva Rómába mennek, és csak a nagyszombati ünnepi szentmisén szólalnak meg újra. Emellett liturgikus lábmosásokat tartanak, amikor vagy a pap, vagy faluhelyen a jobb módú gazdák megmossák tizenkét szegényebb embernek a lábát. Valószínű, ennek egy változata a családi lábmosás szokása, ami az alázat jele. Nagypénteken a kálváriánál keresztutat járnak, és az egyes stációknál vagy az útszéli keresztnél imádkoznak. Szintén ezen a napon voltak jellemzőek a mosakodási rituálék a közeli patakban, esetleg az állatokkal közösen. Bajelhárító, egészségvédő szerepet tulajdonítottak ennek.

A húsvéti nagytakarítás, ami ma is ismert, pedig a nagyhétre esett. Ilyenkor a ház kitakarításába beletartozott, hogy bemeszelték a falakat, újratapasztották a padlót, és szép mintákat locsoltak rá. A faluban pedig megtisztították az árkokat és rendbe tették a határba vezető utat – zárta dr. Bodnár Mónika.

(A borítóképen: Hagyományos húsvéti locsolkodás Mezőkövesden)