A gyógypedagógia vált a hivatásává

Dr. Dobos László, a Miskolci Gyermekváros nyugalmazott igazgatója és a Harmadik Kor Egyeteme Miskolc Alapítvány elnöke is azok között a diákok között volt, akik 50 éve végeztek az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán.

Csodálatos tanárok

– A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségiztem 1957-ben, és eredetileg jogi vagy orvosi pályára készültem. A jogász hivatásnak nálunk családi hagyományai vannak, a Pázmány Péter Egyetem Jogi Karán végzett édesapám és apai nagyapám is. Általános és középiskolában a történelem és az emberekhez közvetlenül kapcsolódó tudományok érdekeltek – osztotta meg az előzményeket dr. Dobos László. – A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára az 1962/1963-as tanévben nyertem felvételt, tanulmányaimat 1966-ban fejeztem be. Aztán 1971-ben a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán megszereztem a jogászdiplomámat is. Pályafutásom elején először betegtologató voltam a miskolci Erzsébet Kórházban, majd elvégeztem a gyógytornászképzést és hat évig paralízises gyermekeket tornáztattam. Többszöri, eredményes felvételi vizsga ellenére sem nyertem felvételt az egyetemre, így azt javasolták nekem, hogy pótfelvételi eljárás keretében jelentkezzek a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára, ahová – az eddigi sikeres felvételi eredményeim alapján – azonnal felvettek. Itt csodálatos tanáraim voltak, és teljesen beleszerettem a gyógypedagógia-szakmába.

A gyerekekkel focizott

A sporton keresztül hamar megtalálta a közös hangot tanítványaival.

– Fiatal pedagógusként az első kapcsolódási pontom a gyerekekkel a labdarúgótudásom volt. Szívesen fociztam velük és előnyt jelentett, hogy nemcsak az értelmükön keresztül, hanem érzelmileg, a játékban, csapatban közelítettem meg őket. Pár évvel később, 1968-ban a tanács művelődési osztálya fiatal és lelkes gyermekvédelmi főelőadójaként kezdeményezője és részese voltam a miskolci gyógypedagógiai iskolarendszer kialakításának, fejlesztésének, az értelmi fogyatékosok óvodájának létrehozásának, és a logopédiai hálózat megteremtésének. Tagja voltam a Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének és alelnöke a Nevelőotthonok Nemzetközi Szövetsége (FICE) Magyarországi Egyesületének. Mint a pszichopedagógiai szakosztály vezetője lehetőséget kaptam arra, hogy a gyógypedagógiai és gyermekvédelmi munkát külföldön is tanulmányozzam. A jó gyakorlatokat mindig hazahoztam Miskolcra. Sokat tettem a fogyatékos gyermekek és fiatalok kulturális- és sportéletének fejlesztéséért, táboroztatásuk megteremtéséért. 1971-től a Miskolci Gyermekváros igazgatója lettem, ahol országosan is elsőként megvalósítottuk a fogyatékos és nem fogyatékos gyermekek, köztük testvérek együttes elhelyezését – számolt be a nyugalmazott igazgató.

Tanáraival találkozott

A 40-50 fős főiskolai évfolyamból 36-an végeztek, de az elmúlt évek során már többen elmentek közülük.

– Az ünnepélyen örömmel találkoztam dr. habil. Papp Gabriella dékán asszonnyal, akivel 2001–2009 között együtt szerveztük a Miskolci Egyetemre kihelyezett gyógypedagógus-képzést. Megható volt, hogy két egykori tanárom: dr. Hatos Gyula és dr. Krausz Éva gyémántdiplomát vett át, így velük és egy néhány évvel korábban végzett kolléganővel is találkozhattam az ünnepségen – tudatta az aranydiplomás gyógypedagógus.