Holtomiglan, holtodiglan

Aválóperes költségek megtakarításának ezt a merész módját felvető Gabriele Paulinak bizonyára rossz tapasztalati vannak a holtomiglan-holtodiglan kötelékkel kapcsolatban. A felvetés bizarr, de elgondolkodtató.

Ma már ugyanis, egyre több ember fejezi be életútját a második, a harmadik, vagy ki tudja hányadik párja mellett. Akik pedig sokadszorra is megújítanák a boldogító igent, biztosak lehetnének kapcsolatuk stabilitásában.

De ugyanakkor felmerül a nagy kérdés, hová tűnne vajon a házasságkötés ünnepélyes, fennkölt, jelentőségteljes pozíciója, ha hét évente meg kellene ismételni? Mert bárhogy csűrjük, csavarjuk a dolgot, az igazság mégis csak az, hogy a születés és a halál mellett a házasság a legjelentősebb esemény egy család életében.

Bár az én házasságom is válással végződött, ennek ellenére úgy gondolom, szent dolog az, amikor két ember a családtagok, barátok, ország-világ előtt törvényesíti kapcsolatát.

Ezt érzik mindazok, akik bizonytalanságból, vagy csupán óvatosságból az élettársi kapcsolat mellett döntenek. A „jóban, rosszban együtt” felvállalásából bizony nem szabad sportot űzni. Ezt élete során egyszer, - talán egy második esélyt adva önmagának – kétszer teheti meg kellő méltósággal egy ember.