2017.07.21. 11:41

Megjárta a szamárlétra minden fokát

Miskolc - A testnevelő tanár-szakedző ment és maradt: tovább tanít, de hokifőnök is lett. Interjú: Bíró Ignáccal, a DVTK Jegesmedvék július 1-től kinevezett szakmai igazgatójával.

Elköszönt a piros-fehérektől Mayer Péter, aki a Magyar Jégkorong Szövetségben vállalt munkát, utóda Bíró Ignác lett a szakmai igazgatói „székben”.

- Ön 1984-ben Székelyföldről települt át Magyarországra, ahol az elmúlt harminchárom esztendőben óriási fejlődésen ment keresztül a jégkorong. Mit szól ehhez?

Bíró Ignác: Hajdanán a romániai és benne az erdélyi hokiélet jóval előrébb tartott, mint a magyar. Keleti szomszédaink felnőtt-, junior- és ifjúsági válogatottjai is a legmagasabb osztályban szerepeltek. A rendszerváltás után Romániában megállt a sportág fejlődése, elmaradtak az eredmények, míg itthon egyre-másra épültek a jégcsarnokok. Sárközy Tamás jogászprofesszor országos elnökségének idején nálunk szédületes tempóban rohant előre ez a műfaj, amelynek újabb lökést a TAO, azaz a társaságiadó-kedvezmény adott. Valójában ekkor éreztem meg, hogy nemcsak az ország, hanem benne Miskolc is „hokinagyhatalommá” válhat.

- A DVTK Jegesmedvéknél a napokban megörökölte a szakmai igazgatói tisztet. Ki találta meg?

Bíró Ignác: Egri István klubelnök kért fel. Arra hivatkozott, hogy a szakmai múltam alkalmassá tesz a funkcióra. Persze az az igazság, hogy először az elődöm, Mayer Péter beszélt velem erről a témáról, ugyanis tavasz óta a levegőben lógott, hogy az országos szövetségben létrejön a mentoredzői szerepkör, amelynek ő a várományosa. A Maciknál nem volt nagy merítési lehetőség, ez is nekem kedvezett, ennek ellenére, a feladat nagysága miatt, elég sokat gondolkodtam a későbbi igenen.

- Hatvanhoz közel, ebben a felgyorsult világban, el szabad-e vállalni egy ilyen felkérést?

Bíró Ignác: Bevallom, hogy ez a kérdés foglalkoztatott a legjobban. Napokig kérdezgettem magamtól, hogy 59 évesen belevágjak-e. Aztán az érvek és ellenérvek között tépelődve úgy döntöttem, hogy egy évet mindenképpen adok magamnak és ennyi idő alatt meglátom, hogy sikerül-e maradéktalanul megfelelnem a velem szemben támasztott követelménynek. Úgy érzem, hogy a szakmai igazgatói titulus pályafutásom csúcsát adja, ezzel a beosztással koronázhatom meg a sportágban lehúzott évtizedeimet. Máris kijelentem: munkálkodásom közben azon leszek, hogy megtaláljam vagy kineveljen az utódomat.

- Már elmondhatja önmagáról, hogy minden lépcsőfokot megmászott.

Bíró Ignác: Valóban így van. Játékosként kezdtem, majd haladtam előre azon a bizonyos szamárlétrán. Sokáig betöltöttem a miskolci felnőttcsapat vezetőedzői tisztét, aztán az összes korosztály mellett is tevékenykedtem, a Miskolci Sportiskolánál pedig másfél évtizedig vittem a szakágat. Csupán a felnőtt magyar válogatott maradt ki az életemből, de ez nagy valószínűséggel már így is marad.

- A felkérésekor leszögezte, hogy iskoláját nem hagyja ott.

Bíró Ignác: Ez is nagy fejtörést okozott, éjszakákat töprengtem azon, hogy maradjak vagy eljöjjek. Nem tudtam, melyik ujjamat harapjam meg úgy, hogy egyik se fájjon. Végül közös megegyezéssel abban állapodtam meg Mariscsák Istvánnal, a Vörösmarty Mihály Katolikus Általános Iskola igazgatójával, hogy félállásban továbbra is szolgálom majd az intézményt, így a jégkorong megmarad a sportág helyi bázisának. Számos válogatott játékos nevelkedett a suliban, melynek tanulói országos bajnoki címeket nyertek gyorskorcsolyában és a száraz jégkorongnak is nevezett floorballban. Hetente tizenhárom órám lesz a szerdai és a csütörtöki napokba sűrítve, a hétfőt, a keddet, a pénteket, a szombatot és a vasárnapot így a jégkorongnak szentelhetem.

- Mit szólnak ehhez családjának tagjai?

Bíró Ignác: Szeretteim részben a jégpályához, részben pedig a Kőporos utcában lévő otthonunkhoz kötnek. Eddig is a jégcsarnokban és a környékén, a Vörösmarty iskolában éltem az életemet, s ez a nyártól továbbra is így lesz. Mögöttem állnak a családom tagjai, továbbá érzem az iskola, a klubvezetés és az edzői kar támogatását, így egészen biztosan menni fog a verkli.

- Mi lesz a dolga?

Bíró Ignác: Minden, amit elsősorban utánpótlás-jégkorongnak nevezünk. A napi, a heti, a havi és az éves edzésmunka összeállítása, felügyelete, aztán beosztások, versenynaptár, versenyeztetés, utazások, személyi kérdések. A felnőttekkel kapcsolatban viszont jóval kevesebb feladat hárul rám, hiszen a nagyoknál Nagy Ádám viszi az operatív munka döntő hányadát.

- Volt-e beleszólása abba, hogy ki legyen a Mol-, újabban pedig már az Erste-ligás gárda vezetőedzője?

Bíró Ignác: Mivel július 1-től vagyok szakmai igazgató és az új trénert pedig már júniusban kinevezték, így nem volt részem a kiválasztásában. A svéd Mikael Tisellt nem ismerem személyesen: július 30-án találkozunk személyesen, majd másnap mutatják be hivatalosan.

- Szakmai igazgatóként melyik csapatot viszi?

Bíró Ignác: Az U12-es korosztályt. Ez a csoport évek óta az enyém, innentől lefelé nagyon széles a bázis, amelyre testnevelő tanárként és jégkorongszakedzőként is jól rálátok. Azért nem megyek feljebb, mert ennek a társaságnak hetente csak egy mérkőzése van, míg a nagyobbaknak már több. A 12 évesek tizenkettes mezőnyben küzdenek, a huszonkét alapszakaszos meccset pedig a rájátszás követi majd. Ehhez hozzá kell számolni az edzéseket, az edzőtáborokat, az utazásokat, így szakmai igazgatóként az említettektől több már aligha férne bele az időmbe.

- A nagyok hazai mérkőzésein látjuk-e majd a lelátókon?

Bíró Ignác: Természetesen, sőt amikor csak tudok, szeretnék idegenbe is elmenni. Ennek jegyében az már biztos, hogy Brassóban ott leszek a nagyok Kontinentális Kupa-csoportmérkőzésein.

- Kolodzey Tamás -