2017.12.04. 15:44

Mezőkövesd vs. DVTK - Se nem jó, se nem rossz…

Mezőkövesd, Miskolc - Az első félidőben a foci sem nagyon ment, a másodikban pedig a góllövés.

A labdarúgó NB I 18. fordulójában, szombaton megyei rangadót rendeztek, a Mezőkövesd Zsóry FC együttese a Diósgyőri VTK-t fogadta. Mivel a két csapatnak egyaránt fontos volt, hogy pontot, pontokat szerezzen, így ezúttal is nagy csatára volt kilátás. A Kövesdnek azért volt fontos, hogy sikert érjen el, mert a kieső helyről szeretne minél hamarabb elmozdulni, a Diósgyőrnek pedig azért, mert három vereséggel a hátuk mögött érkeztek erre a bajnokira.

Egy helyen tért el

A hazaiak összeállítása egy helyen tért el az előző heti, a bajnok otthonában elért győztes mérkőzés kezdőcsapatához képest, Szeles sérülése miatt nem játszott, így Szalai lett az egyik belső védő, ezzel összefüggésben Vadnai a középpályáról a hátsó alakzat bal oldalán jutott szóhoz, így került a csapatba Tóth B., előszűrőnek, a védősor elé. Ami a Diósgyőrt illeti, ott is egy ember, az eltiltott Vela maradt ki, az előző heti kezdőhöz képest, így kapott lehetőséget Forgács, de nem Vela helyén, a középpálya jobb oldalán, hanem a túloldalon, jobbra pedig Ugrai került, míg elől meglepetésre Óvári nyitott. Ám ez a felállás nem tartott sokáig, Ugrai és Óvári pár perc múlva helyet cserélt, miután kiderült, hogy a kezdő felállás nem hozta zavarba a hazai együttest. A decemberi hidegben csipkedték magukat a játékosok, annyit azért futballoztak, hogy ne fázzanak meg, de arra képtelenek voltak, hogy tűzbe hozzák szurkolóikat. A Kövesd bátor módon 3 támadóval állt fel, de azzal, hogy középpályájuk, középpályásuk szinte alig volt, megvolt a veszélye annak, hogy nagy területek maradnak üresen a Tóth B., Mlinar, Iszlai közötti háromszögben, illetve mellettük, ám a Diósgyőr nem tudott élni azzal, hogy ide belődözte volna a labdákat. Leginkább azért nem, mert a DVTK-nak sem volt attraktív középpályája. Voltak ugyan játékosok ide állítva, de többségük védekező típusú játékos volt, így tulajdonképpen dupla védőfallal játszott a Diósgyőr.

Veszély: alig

Az első félidőben a kapura alig jelentettek veszélyt a csapatok, nehéz volt eldönteni, hogy a nagy sötét miatt tapogatóztak ilyen hosszan, vagy csak be voltak feszülve, és ezért nem ment a foci. Nemhogy NB II-es, de még NB III-as meccsen is legyintettek volna ilyen produkcióra a nézők, hiszen két-három passz után elfogyott a tudomány. Volt egy-két, egészen pontosan két próbálkozás 10 perc játék után, de utóbb kiderült, hogy bő egy minutumba sűrítette bele erőtlen kísérleteit mindkét együttes. A 26. percben akadt először védeni való a meccsen, egy Ugrai szabadrúgást fogott Dombó könnyedén. A csapkodó, kapkodó játék közepette nagyon sokszor nem az üres területre, hanem a sűrűjébe lőtték be a labdát a csapatok, ,,zsebkendőnyi” helyen próbáltak meg passzolgatni, sikertelenül. Ha mindezt egy verőfényes, szép májusi napon tették volna, jobban elviselte volna a publikum, de ebben a hidegben a gyenge játék, a sok technikai hiba a kilátástalan sötétségbe húzta a meccset. Aztán jött egy kis világosság, Novák megmutatta, hogy miről is szól ez a játék, pontosabban kihagyott helyzetével felidézte, hogy ezt a sportágat gólra játsszák, még ha ez nem is jött össze neki. De tulajdonképpen ennyivel volt ennyi az első játékrész, amely után csak a vendégszurkolókat lehet dicsérni, hiszen jó teljesítményt csak ők nyújtottak, hangosak voltak és kitartóak.

Nem volt merészség

A szünetben nem volt merészség kijelenteni, hogy ettől valószínűleg csak jobb jöhet, és ez így is történt. Picivel több volt a pontos passz az előre játékban mindkét oldalon, és ez elegendő volt arra, hogy a meccs színvonala meginduljon felfelé. Kocsis bombája vezette be a második félidőt, aztán a 47. percben Karan és Novák csapott össze a labdáért a vendég 16-oson belül, és miközben a kövesdi csatár a földre került, a hazaiak 11-est reklamáltak, nem minden alap nélkül. A folytatásban Ugrai következett, előbb a kapu fölé lőtt, majd a meccs ziccerét hagyta ki az 57. minutában, amikor a hátulról előre vágott labdával, a kapust kicselezve, a tátongó kapu helyett a visszafutó Hudákba lőtte a lasztit. Aztán Koszta durrantott a jobb sarok mellé, majd Lipták fejelhetett volna gólt egy szöglet után. Kezdett sűrű lenni a meccs, érdekes, változatos, de mindkét oldalon akadt jó pár gyenge egyéni teljesítmény. Koszta egy védőt eltaláló fejesére Tamás M. válaszolt fejjel, és utóbbi volt a nagyobb lehetőség, ugyanis ennél Dombó kapusnak is védenie kellett. Az utolsó 10 perc viszont kifejezetten jó volt, mindkét csapat ment a gólért, ami szinte biztos, hogy 3 pontot ért volna. Hudáknak volt egy remek fejese, amit Antal B. fogott, majd Liptáknak egy lövése, és Mlinárnak egy ígéretes próbálkozása. Pörögtek az események, a csapatok magasan túlszárnyalták az első félidőt, de gól sehogyan sem akart összejönni, sem egyik, sem a másik kapu előtt.

A döntetlen igazából egyik csapatnak sem jó, mert így a Kövesd maradt az utolsó helyen, a Diósgyőr pedig a megszerzett egy pontjával is belesűrűsödött a mezőnybe, és már csak 5 egységre van a kieső helyről, ami a legutóbbi bajnoki győzelmét követően, még október végén, 11 volt. És ez a döntetlen igazából egyik csapatnak sem rossz, mert van mibe kapaszkodni az év utolsó bajnokijára való felkészülés során.

- Berecz Csaba -

Jegyzőkönyv

Mezőkövesd Zsóry FC – Diósgyőri VTK

0-0

Mezőkövesd, 2300 néző. V.: Szabó Zs. (Király, Szécsényi).

Mezőkövesd Zsóry FC: Dombó (7) – Lázár P. (5), Hudák (6), Szalai (5), Vadnai (5) – Tóth B. (5) – Mlinar (5), Iszlai (4) – Koszta (4), Novák (4), Strestik (4). Vezetőedző: Kuttor Attila.

Diósgyőri VTK: Antal B. (7) – Nagy T. (4), Lipták (5), Karan (5), Tamás M. (5) – Kocsis (5) – Ugrai (5), Busai (5), Forgács (4) – Óvári (4), Ioannidis (4). Szakmai igazgató: Bódog Tamás.

Csere: Óvári helyett Bacsa (5) a 60., Strestik helyett Cseri (4) a 62., Koszta helyett Veselinovic (-) a 78., Ioannidis helyett Szarka (-) a 88. percben.

Sárga lap: Szalai a 64., Tóth B. a 79., Forgács 81. percben.

Kuttor Attila: – Azt gondolom, hogy a mai meccsen is odatette magát csapatunk, és harcolt az utolsó pillanatig, és nemcsak harcolt, hanem a meccs nagy részében jól is futballozott, a mi akaratunk érvényesült a mérkőzés nagy részében. Több lehetőségünk is volt, illetve nekünk voltak először nagyobb helyzeteink. Tudtuk, hogy a DVTK fizikálisan jó csapat, mi futballal szerettünk volna föléjük kerekedni. Az első félidőben kerestük ellenfelünkön a fogást, hogy mivel tudnánk föléjük kerekedni, azt gondolom, meg is találtuk. Azzal nyerhettünk volna, hogy ha lehetőségeinkből kihasználunk egyet. Soha nem kértünk segítséget, de amiért megharcoltunk, azt meg kell kapni, pláne a mi helyzetünkben, gondolok itt a második félidő elejére, elég lenne megnézni Novák lábát...

Bódog Tamás: – Izgalmas mérkőzés volt, talán igazságos döntetlennel, habár nekünk olyan helyzetünk volt, amit nem lehet kihagyni, de kihagytuk. Az első félidőben uraltuk a meccset, a végén a Mezőkövesdnek voltak lehetőségei, a magas embereik révén a pontrúgásaik mindig veszélyt jelentettek. A második félidőben nem éreztem a Mezőkövesden, hogy veszélyt jelentene a kapunkra, annak ellenére, hogy odaértek pontrúgásból, hogy ott voltak, de ekkor is erősnek láttam a csapatomat. Ha úgy nézem, hogy mit hagytunk ki, akkor az bosszantó, de éppen azért, mert mindkét oldalon voltak lehetőségek, talán rendben van a döntetlen. Nem elfelejtve azt, hogy három vereség után vagyunk, és többért jöttünk, de a vereségek után az 1 pont az megbecsülendő.