Hét mondat

Holnap nagypéntek, amikor Krisztus végigment a szenvedések útján, keresztre feszítették, és meghalt az emberiség bűneiért. Egyszerre emberként és istenként szenvedte el a szörnyű haláltusát, de mindvégig jelen volt és a lényegre figyelt. 

Utolsó példaadó szavain keresztül mi is átélhetjük az ünnep aktuális üzenetét. 

„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” – imádkozta azokért, akik kínozták. „Még ma velem leszel a paradicsomban” – mondta a jobb oldalán függő elítélt latornak, aki felismerte benne Krisztust. 

Aztán egymásra bízta szeretteit, anyját, Máriát és tanítványát, János apostolt: „Asszony, íme, a te Fiad”; „Íme a te anyád!” 

Majd elszenvedte a teljes elhagyatottságot, amikor pokolra szállt értünk: „Istenem, Istenem, miért hagy­tál el engem?” 

Átélte az emberi test keresztre feszítéssel járó minden szenvedését: „Szomjazom.” Kifejezte, hogy teljesítette önként vállalt küldetését: „Beteljesedett.” 

Végül ráhagyatkozott: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!”