A vers

Verssel jelentette be édesanyánk, hogy megszülettünk, verssel kezdődött és végződött minden ünnep az óvodában és iskolában.

Hegyi Erika

Fotó: Edited By Alex

Vers köszönti a szülinapost, legyen akárhány éves is, vers jár a házasulandóknak, a díjazottaknak, az elismerteknek, a versenyek győzteseinek.

Verset mondunk anyák napján és nagyiéknak a házassági évfordulón. Vers kísér a „nagybetűsbe” ballagás után, és könnyes vers búcsúztat az út legvégén.

Verset írunk kamaszkorunkban, mert a versben el lehet mondani azt, amit máshogy nem.

A vers rejtélyes, érzelmes, olykor szelíd, máskor dühös, sértő, kérdőre vonó, válaszokat kereső vagy épp elhaló hangú, búcsúzó.

A vers mindenütt ott van.

Ritmusát érezzük az eső kopogásában, a falevelek susogásában, a madarak füttyében, szerelmünk lépteiben, gyermekünk gügyögésében. Verset éneklünk, ha a szó kevés, verset pingálunk a ház falára, ha azt akarjuk, hogy mindenki megértse. A versben ott a háború, a szenvedés, a gyász, de ott a remény, hogy vége lesz egyszer. Tegnap a költészet napja volt, de a mai is lehet az, és az összes többi