Postánkból: A hiba bennünk van

Több mint 2000 évvel később

vajon hogyan állunk ezzel a

kérdéssel. Emberi, baráti

kapcsolatainkban vigyázzunk, nehogy

elfelejtsük Jézust, tovább haladjunk

a nélkül, hogy észre vennénk:

Ő nincs velünk. Úgy

belemerülünk a világi dolgokba, hogy

nem gondolunk arra, akiben örök

életünk összpontosul. A szent

lények nem maradhatnak ott, ahol a

Megváltó jelenléte nem

kívánatos, s hiányát nem

veszik észre. Akik látogatják az

Istentiszteleteket, azokat Isten szavai

felüdíti, megvigasztalja. Ha

elhanyagolják az elmélkedést,

imádkozást, elhagyatottabbnak

érzik magukat is. Gyakran úgy

érzik, az Isten alig törődik

velük. Nem ismerik fel, hogy a hiba bennük

van.

Jól tennénk, ha minden nap

elmélkednénk, Krisztus

életéről. Vegyük át

pontról, pontra, képzeljük el

jelenlétét. Ha így

idézzük fel értünk hozott nagy

áldozatát, benn való bizalmunk

állandósul, szeretetünk

elmélyül. Ha üdvözölni

akarunk, meg kell tanulnunk a bűnbánatot

és az alázatot a kereszt

lábánál, ahol a bűn

terhét letehetjük. Amikor egymás

hitbeli társaságát keressük,

áldás lehetünk egymás

számára. Ha Krisztusé vagyunk, a

legdrágább gondolataink is az

övé. Amikor a szeretetről

egymással szót váltunk, az isteni

befolyás meglágyítja a

szívünket. Amint jellemének

szépségét szemléljük,

„ugyanazon ábrázatra

elváltozunk, dicsőségről,

dicsőségre!”

Skolnyik András