DVTK vs. FTC - Ebből elég lett volna egy perc

Miskolc - Háromgólos vereséget szenvedett hazai pályán a Diósgyőr, a Ferencvárostól.A labdarúgó NB I 13. fordulójában, szombaton délután DVTK – FTC bajnokit rendeztek. Amikor 40 perccel a kezdés előtt a két csapat kijött melegíteni a pályára – előbb a vendégek erős füttyszó kíséretében, majd a hazaiak, tapssal támogatottan – már több ezer ember volt a lelátón, mintha csak valami időutazás részesei lettünk volna, valahol a 70-es években járván. Amikor még volt magyar foci, és telt házas meccsek. És volt Aranycsapat, Diósgyőrben. Ennek a nagy DVTK generációnak, a 10 meccsen át tartó veretlenségi sorozata beállítására készültek a maiak, és nem mellékesen arra, hogy 32 év után Diósgyőrben végre legyőzzék bajnoki meccsen az ősi riválist, az FTC együttesét. Az ,,Ez Miskolc” rigmus közepette, a kezdés előtt három perccel a lelátón a szurkolók feje fölé kihúzott sálerdő már a modern kort idézte, aztán a felvezetés utolsó euforikus epizódjaként jött a Diósgyőri induló, mert van azért, ami nem változik.

Álomszerűen

Hazai szempontból álomszerűen kezdődött a mérkőzés, lehet azért, mert a vendég játékosok a délutáni csendes pihenőjükből még fel sem ébredtek. Csak 52 másodperc telt el az összecsapásból, amikor már az FTC kapujában táncolt a labda. Vagyis nem egészen egy perc után mindkét csapat kihúzhatta azokat a részeket a felépített edzői forgatókönyvekből, amelyek arra vonatkoztak, hogy mit kellene tenni annak érdekében, hogy mi szerezzük az első gólt. A hátrányban az FTC játékosok elkezdtek felpörögni, már a 10. percben volt egy ziccerük, négy minutával később pedig egy pontrúgásból az egyenlítő gólt is megszerezték, nem érdemtelenül. A 19. percben Somalia révén akár már előnyhöz is juthattak volna, és erre ugyan még válaszolni tudott Kostic, egy bombával, de valószínűleg ekkor még senki nem sejtette, hogy ezzel a hazai gárda ellőtte az utolsó puskaporát is. Az már az első félidőben is feltűnő volt, hogy a diósgyőriek sokszor lemaradtak a passzokról, az embereikről, és ha odaértek, akkor a párharcban többnyire alulmaradtak a vendégekkel szemben. A zöld-fehérek sokkal motiváltabbak, magabiztosabbak voltak, és az indulósebességük is felette volt hazaiakénak. A piros-fehérek támadó szekciója színtelen volt, nem derült ki, hogy hol, hogyan akarják felülmúlni az ellenfelet.

A második része

A meccs második része előtt abban bízhattak a hazai drukkerek, hogy Sivic edző kitalál valamit, amitől parti képesebb lesz a DVTK. Nos, lehet, hogy kitalált, de ha így is volt, ebből semmi nem látszott. Még annál is hamarabb kapott gólt a DVTK, mint amilyen gyorsat az első játékrész elején szerzett, 36 másodperc elég volt a fővárosi gárdának arra, hogy ünnepelhessen. Vagyis egy óra alatt 180 fokot fordult a meccs, és ekkor már a DVTK-nak kellett futnia az eredmény után. A futással még csak nem is lett volna baj, de a csapatjáték szintjén azért akadtak problémák. Mert a legtöbbször már a második passzuk sem sikerült a hazaiaknak, ennek hiányában támadást felépíteni pedig lehetetlenség. Nem is került a vendégek kapuja elé a DVTK, szemben az FTC-vel, akik az 52. percben kétgólosra növelték az előnyüket. Akik a hazai táborból még ezek után is bíztak a pontszerzésben, azok valószínűleg csak a hátralévő időt vették figyelembe, akiknek viszont ott volt a fejükben a csapatuk mutatott játéka, azok alighanem már ekkor belátták, ez a nap nem a Diósgyőré. Jellemző a DVTK játékára, hogy a második félidőben csak egy erőtlen Gosztonyi lövést kellett mellre ölelnie Jova kapusnak, mert támadójáték az nem volt. A piros-fehérek ezen a napon talán a szezon leggyengébb játékát nyújtották, de valószínűleg nem azért, mert nem szerettek volna újabb sikerélményhez jutni, hanem inkább azért, mert az ellenfél ennyit engedett nekik. Ugyanis ezen a napon kategória különbség volt a két együttes között, az FTC javára, ami nem jelenti azt, hogy a Diósgyőr eddigi teljesítményét lenullázta volna. Mert a piros-fehérek az előző hetekben olyan csapatokat is legyőztek, akiket a zöld-fehérek nem, és ezzel még mindig előttük állnak a bajnoki tabellán.

Persze biztosan jobb lenne diósgyőri szempontból, ha most nem a több mint egy éves hazai veretlenségi sorozat elvesztését, illetve a 9 meccses veretlenségi sorozat megszakadását kellene konstatálni, de ezen a napon ez volt a DVTK, azok gyártották le ezt a gyenge produkciót, akik az idei bajnokságban azokat a sikereket elérték, amelyekkel egy hónapja folyamatosan dobogós helyen áll a csapat.

Telt ház, himnusz

Telt ház volt Diósgyőrben, és ezúttal az ultra szektor sem volt foghíjas, azok az ,,arcok” is újra ott voltak, akik a regisztráció elleni tiltakozásul eddig nem jöttek. Tettünk próbát annak kiderítésére, mind a szurkolók, mind a klubmenedzsment felé, hogy megtudjuk, minek köszönhető mindez, de nem kaptunk kérdéseinkre kielégítő választ, és talán nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ott voltak.

Az első félidő utolsó perceiben az ultra szektorban előbb a székely, majd a magyar Himnuszt kezdték el énekelni a drukkerek. Történt mindez arra válaszul, hogy az egyik drapériát, amelyen a ,,Hazádnak rendületlenül” felirat állt, a biztonságiak leszedették a szurkolókkal a kerítésről, mert nem odavalónak ítélték meg.

Kivonulás

A két együttes kivonulása a kezdésre, egy-egy molinóra festett csapattársuk arcképe mögött történt. Az FTC-nél a szeptember végén szívinfarktust szenvedett, azóta keringési problémákkal küszködő, 22 éves, trinidad és tobagói Akeem Adams gyógyulása, a DVTK-nál a tavaly nyáron óta leukémiás megbetegedésben szenvedő, 20 esztendős, saját nevelésű Rakaczki Bence egészségi állapotának a javulása végett üzenetek így a meccs résztvevői.

A meccs végén pedig Ricardo Moniz, az FTC szakvezetője Adamsnek a feje fölé emelt mezével ünnepelte a pályán, a zöld-fehérek szurkolótábora előtt a győzelmet.

Váratlan húzás

Először játszott bajnoki mérkőzést a DVTK csapatában Debreceni András. A belső védő, aki szombatig 122 NB I-es meccsen lépett pályára, augusztus végén érkezett a DVTK-hoz, a Budapest Honvédtól. A 24 éves játékos azok után került be a kezdőcsapatba – némileg váratlanul, hiszen eddig csupán négy Ligakupa meccsen játszott, és a szerdai Magyar Kupa mérkőzésen sem jutott szóhoz –, hogy Kádár Tamást Szombathelyen kiállították, és a rá kiszabott egymeccses eltiltását töltötte az FTC ellen.

Jegyzőkönyv:

Diósgyőri VTK – Ferencvárosi TC 1-4 (1-1)

Diósgyőr, 10 000 néző. V.: Andó-Szabó (Ring, Erős).

Diósgyőri VTK: Rajic (5) – Vági (4), Vadász (4), Debreceni (4), Gohér (4) – Abdouraman (4) – Nikházi (4), Kostic (4), Barczi (4) – Tisza (4), Futács (5). Vezetőedző: Sivic Tomislav.

Ferencvárosi TC: Jova (0) – Gerson (6), Mateos (6), Besic (7), Bönig (6) – Gyömbér (6), Józsi (6) – Somalia (7), Holman (7), Jenner (7) – Böde (7). Vezetőedző: Ricardo Moniz.

Csere: Tisza helyett Bacsa (4) az 55., Abdouraman helyett Gosztonyi (4) az 55., Barczi helyett Elek Á. (-) a 69., Józsi helyett Busai (-) a 84., Jenner helyett Cukic (-) a 87., Gerson helyett Jovanovic (-) a 90. percben.

Sárga lap: Vadász a 30., Besic a 33., Futács a 33., Mateos a 43., Kostic a 61., Nikházi a 71., Debreceni a 75. percben.

Gólszerző: Futács (1-0) az 1., Jenner (1-1) a 14., Böde (1-2) a 46., Gyömbér (1-3) az 52., Böde (1-4) a 86. percben.

Sivic Tomislav: – A mai meccset szépen kinyitottuk. Túl szépen, de nem tudtunk élni ezzel, 1-0-nál gondoltuk, hogy ez jó, de messze volt még a vége. Nem tudtunk választ adni az ellenfelünk nyomására, a középpályán, azt játszani, amit akartunk. Jött az egyenlítés, aztán volt ziccere az FTC-nek, és nekünk is. A félidőben megbeszéltünk valamit, aztán kimentünk, vagy még ki sem értünk, még folyosón voltunk, amikor kaptunk egy gólt. Innen játszani kellett, próbáltunk, de ellenfelünk középpályájának a széle gyorsabb volt. Azt történt, amit ők akartak, az összes olyan helyzet, ami eddig nem ment be nekik, az ma igen. Gratulálunk az FTC-nek, jobban játszottak ma.

Ricardo Moniz: – Az elmúlt évhez hasonlóan most is szeretnék gratulálni ahhoz, amilyen körülmények itt vannak. Egy olyan csapat ellen léptünk pályára, amelyik megpróbált hozzánk hasonlóan játszani, és mi felvállaltuk, hogy egy az egyben játsszanak a belső védőink. Nevetségesnek tűnő gólt kaptunk az elején, és ezt követően kénytelenek voltunk még jobban támadni, de közben figyelni kellett arra, hogy ne kapjunk újabb találatot. Nyugodtak maradtunk, nem pánikoltunk, kerestük a megoldásokat, Holmant sokszor meg tudtuk találni, hatékony volt a középpályánk, de az utolsó passzok nem sikerültek. Aztán egy fantasztikus szabadrúgásból egyenlíteni tudtunk, és ez volt a fordulat a meccsen. A szünetben úgy éreztük, több van ebben, mint egy döntetlen. Álomgóllal kezdtük a második félidőt, mintha tankönyvből vettük volna. Aztán, amikor a harmadik találatunkat is megszereztük még volt idő hátra, és Diósgyőrben kétgólos előnyben sem lehet biztosra menni. Igazából a negyedik gól után dőlt el a meccs. Tisztelet a közönségnek, a körülményeknek, és a két csapat beteg játékosainak, Adamsnek, és Rakaczkinak.

A gólok története

1. perc: Tisza végzett el gyorsan egy szabadrúgást a baloldalon: Futács felé ívelt, a védők mögé került csatár jól tette maga elé a labdát, majd 7 méterről, éles szögből a kapu bal alsó sarkába lőtt, 1-0.

14. perc: Jennerrel szemben szabálytalankodtak a diósgyőri kaputól 19 méterre, középen. A pontrúgást a sértett végezte el, aki a sorfal felett a kapu jobb oldalába bombázott, 1-1.

46. perc: Gerson a jobb oldalon kitűnő indítással hozta játékba Somaliát, aki befutott a 16-oson belülre, majd az elvetődő Rajiccsal szemben nem a kapura lövést választotta, hanem visszafelé tette a labdát középre, ahol az érkező Böde 10 méterről a kapu jobb oldalába lőtt, 1-2.

52. perc: Holman nagyon szép passzal hozta helyzetbe Gyömbért, aki a 16-osnál vette át a labdát, majd nagy erővel, 13 méterről a kapu bal oldalába bombázott, 1-3.

86. perc: Holman passza után Busai a hazai 16-os sarkánál, jobbról küldte be a labdát a kapu elé, a berobbanó Böde pedig 6 méterről a háló jobb oldalába perdített, 1-4.