Támad a magyar vámpír

A magyar filmtörténetben lyuk tátongott a vámpírok helyén. A téma egyetlen magyar vonatkozása Lugosi Béla méltán híres alakítása az 1931-es hollywoodi Drakula-adaptációban. Egészen eddig. 2019. október 31-én (­Halloween napján) ugyanis a mozikba került a filmtörténet legelső ízig-vérig magyar vámpírfilmje! A Drakulics elvtárs alapötletére mindenki felkapja a fejét: vámpírok a Kádár-korszakban? A film címét a keresőbe pötyögve csak fokozódik bennünk az izgalom: az előzetes retró hangulatot, fordulatos cselekményt, parádés színészi alakításokat és egy vígjátékba csomagolt kémtörténetet ígér.

Az örök élet elixírje

Brezsnyev elvtárs beteg, így minél hamarabb hozzá akar jutni az örök élet elixírjéhez. Ezért Kádár szigorúan titkos küldetéssel bízza meg a magyar kémelhárítást: derítsék ki az Amerikából hazaérkező hithű kommunista, mégis nyugatias Fábián elvtárs (Nagy Zsolt) titkát, aki az elmúlt harminc évben egy percet sem öregedett. Az ügyre a macsó, de bugyuta nyomozót, Kun Lászlót (Nagy Ervin) és élettársát, az elnyomott helyzetéből szabadulni vágyó, de korlátolt Magyar Máriát (Walters Lili) állítják rá. A nő azonban hamar a titokzatos csábító bűvkörébe kerül, így Kun elvtársnak a küldetés mellett a féltékenységgel is meg kell birkóznia. Ráadásul a jótékonysági véradásokról literszámra tűnik el a vér éjjelente…

Retró hangulat

A film egyik legnagyobb erőssége az utánozhatatlan szocialista retró hangulat: Volgák, bambis üvegek, műanyag lambéria, műszálas kardigánok, SZTK-keretes szemüvegek, citromos nápolyi jelentik a kötelező kellékeket. Én mint a Z generáció tagja a kommunizmust csak a történelemkönyvekből és szüleim, nagyszüleim elbeszéléseiből ismerem, ám a filmet nézve rám is hatott a nosztalgia, s másfél óra erejéig visszacsöppentem egy olyan világba, amiben sosem éltem. De nemcsak a korabeli hangulat megidézésében erős a film, hanem szórakoztató is: a humora abszurd, morbid, bár néhol közönséges. Az ironikus fricskák, elszólások görbe tükröt tartanak a Kádár-rezsim elé, a film viccet csinál egy olyan világból, ahol valójában mindenki önmaga paródiája. A színészi játék kifogástalan, ahogyan a rendezés is, és bár a végére kiszámíthatóvá válik a cselekmény, a film összességében szórakoztató.

Ajánlom minden korosztálynak a Bodzsár Márk rendezte alkotást. Annak, aki egy vagány, nem mindennapi vígjátékra vágyik, és nem riad vissza sem a fröcsögő vértől, sem a néhol alpári humortól.

Ladányi Anna, Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium 10. a