A színház ünnepének tiszteletére született könyv

"Az igazi színház az, amelyet szeret a közönsége" – hangsúlyozta Szigethy Gábor Kossuth-díjas színháztörténész, rendező, egyetemi tanár, akit arra kértek fel, hogy méltassa a könyvet. A miskolciak mindig is támogatták színházukat, de mecénások is. Példaként említette, hogy amikor Széchenyi István elsőként adományozott 300 forintot 1823-ban - ami akkoriban igen nagy pénz volt –, őt grófok, bárók, nemesek követték és mind hasonló összeggel csatlakoztak. 

Azt is megemlítette a színháztörténész, hogy Miskolcon rangja volt a színészeknek, tisztelték őket a nézők. A színház pedig a polgárosodás bölcsője volt, ahonnan legendás színészek és igazgatók indultak el. Szigethy Gábor a jelenlévőknek nagy meglepetést okozva, beszédét követően két tárgyat nyújtott át a színészmúzeum vezetőjének Mikita Gábornak. Dayka Margit színésznő 1966-ban íródott naplóját és utolsó viselt szemüvegét adományozta a gyűjteménynek. 

Miskolc titkát próbálták megfejteni 

A könyvbemutatón Fedor Vilmos maga és szerzőtársa, Somorjai Lehel nevében is nyilatkozott a könyv keletkezésének körülményeiről. A kötethez megannyi órát kellett gyűjtőmunkával tölteni, felkutatni, meglelni a történeteket, de a közös munka jól sikerült – mondta. Utalt ezzel arra a rengeteg iratra, dokumentumra, amelyet végül most könyv formájában a kezében foghatott. A kötet elsősorban a helyieknek szól, olyan lokálpatriótáknak, amilyen ő is – fogalmazott Fedor Vilmos. Az írásműben olyan színészek is vallanak a városról, akik az eltelt 120 évben valaha itt játszottak. A könyv persze csodás fotókat is tartalmaz az egykori és a mostani miskolci színházi életről és annak szereplőiről.