Interjú Keszég Lászlóval

2021.12.14. 19:00

„Nem is ismerem ennél jobb keverékét a filozófiának meg a kalandregénynek”

Történelmi pillanatok. Az ördög a részletekben. Hidegvágóval kifaragott világ.

Bujdos Attila

A mű ártatlan, a szerző öntudatlanul, a hatalom akaratából lesz az államra veszélyes. 

 

Keszég Lászlóval beszélgettem. A rendező, aki 2009-ben Nyíregyházán elkészítette a Mester és Margarita-változatát, ezúttal színészként, a Mester szerepében készül a Miskolci Nemzeti Színház Szőcs Artur rendezte előadására. Bemutató: december 17-én.

Könnyebbség a mostani szerepformálásban, hogy már rendezett Mester és Margarita-előadást? 
Teljes mértékben el lehet vonatkoztatni tőle. Babarczy László emlegette nekünk az egyetemen, mennyire más karakter volt Garas Dezső a különböző helyzetekben a kaposvári színházban. Színészként a próbán tudta szórakoztatni a kollégáit. Rendezőként megszólta az ilyesmit: „Most már komolyabban!”

Úgy sem befolyásolja, hogy a mű egészéről és minden alakjáról határozott koncepciója van, amit most alá kell rendelnie rendezőtársa akaratának? 
Ez egyáltalán nem probléma, egy koncepció nem örök érvényű. Nagyon függ attól, hogy milyen történelmi pillanatban készül az előadás. Különösen egy ennyire flexibilis színpadi anyag esetében, mint A Mester és Margarita.

Ez tényleg így van? Azt tartják, hogy éppen ezt minden korban ugyanúgy kell játszani, hiszen a dimenzióit pontosan kijelölte Bulgakov. Pilátus és Jézus ideje, a 30-as évek Moszkvája adott. 
Ettől nem is szokás eltérni. Ez majdnem minden koncepciónak a sajátja. A lényeg, hogy a hangsúlyok hová kerülnek egy előadásban. Például mennyire türelmes, visszahúzódó vagy kontrollfüggő, erőszakos Woland. Olyan-e, mint a kígyó, ami behúzza az áldozatát, játszik vele és hirtelen megfojtja, vagy teljesen másmilyen – „az ördög a részletekben” –, ez nagyon függ a pillanattól, amikor az adott előadás elkészül. Artur koncepciója abszolút érvényes vízió, mai és egyetemleges.

Mitől lett ön ennek az előadásnak a Mestere? 
Tudni kell, hogy engem viccből, szeretetből Mesternek szólítanak. „Szervusz, Mester!”, „Mi újság, Mester?” Amikor színészetet tanítottam leendő rendezőknek, és készítettem velük egy előadást, azt mondtam nekik poénból: nem kérek mást, csak mindig csinálják, amit mondok, és szólítsanak Mesternek. Ez igazából Solti György mondata volt. A Stúdió 82 című televíziós műsorban kérdezte tőle a riporter: „Minek szólíthatom?” „A Mester jó lesz” – válaszolta. Amikor kiderült, hogy a színművész, aki Miskolcon ezt a szerepet kapta volna, elszerződött, és kérdéses lett, hogy ki játssza, akkor került elő, hogy „hát itt van a Mester”; színész is, Mester is, kora is megfelelő. Így.

Milyen személyiséget takar ez a megnevezés ebben az előadásban? Van Mester-tudata, vagy elfogadja, hogy Margarita ezzel a névvel azonosítja? 
Elfogadja, de nehezen. Nem olyan, aki ezt élvezi. Inkább kényszer. Ballaszt. Spleenes helyzet a számára: „nézzék el, legyenek szívesek, hogy Margarita Mesternek szólít.”

Ki ő, az ön felfogásában? 
Ez a történész rengeteg és komoly tudásanyagot gyűjtött össze, amiből írt egy regényt. Ebben olyan összefüggésekre világított rá, amiket az adott történelmi pillanatban az állam magára nézve nagyon kedvezőtlennek és veszélyesnek ítélt, bár a mű ártatlan – nem ártó – szándékkal készült. Vegyük észre az összefüggést a regénybeli teremtmény és a szerző sorsa között: Bulgakov csak az íróasztala fiókjának írhatta A Mester és Margaritát, és nem azzal a késztetéssel, hogy ez valaha is megjelenhet. Talán attól ennyire pontos és lényeglátó a mű, mert teljes szabadsággal született.


A Mester saját jogon is tekinthető a független gondolkodás megtestesítőjének. 
És annak, hogy a független gondolkodás nagyon veszélyes lehet. Saját létezésére nézve is. Ez áldozatokkal jár.

Ad-e támpontot az előadásuk, hogy miért éppen Poncius Pilátus és Jézus történetét írja meg és miért veti tűzre a kéziratot? 
Fontos szelete a megfejtésnek az érzelmi viszonyulás, az érzelmek vihara, a szerelem, a belső világunk. Hogy miért Poncius Pilátusról ír? Számomra rokon szál Spiró György Fogságának egyik kis epizódja, amelyben arról esik szó: ha két vezető találkozik, nem az a lényeg, hogy miről beszélnek, hanem az együtt eltöltött idő hossza. Mint most a napi hírekben: Putyin és Biden másfél órát beszélt egymással. Ez nyugtasson meg mindenkit. „Ez jó jel.” „Nem lesz harmadik világháború.” Ez nekem mágikus magyarázatot ad arra, hogy miért pont Poncius Pilátus. Mert akkor dőlt el minden. Amikor keresztre feszítették Jesuát – az a bölcsője annak, amit most megélünk. Nem az egyetlen kiindulópontja, de az egyik alapkő, amihez mindent viszonyítunk. A regénybeli Mester máshogy magyarázza ezt a történelmi pillanatot, ezért hiheti az állam, hogy az ő létét kérdőjelezik meg ezzel.

A hatalomnak kitett ember viselkedésének fontos kérdésére is rámutat Bulgakov a Pilátus-történetben: lehet-e egyszerre megfelelni az elvárásnak és a lelkiismeretnek? Dönthet-e úgy, hogy aztán nyugodt legyen az álma? 
Nem hiszem. Vállalja ő a felelősséget, vagy áttolja másra? Felfogja-e, hogy a nemtörődömsége mit okozott? Megbánja-e? Az értelmezés, a tudatosulás olyan alapterületet érint, ami sok mindent befolyásol. Amiből kinőttek bal- és jobboldali, konzervatív és szabadelvű gondolatok.

Az idő úgy is jelentőséggel bír, hogy van, amikor van is mitől félni. Van, hogy ez csak egy gondolat, és hogy merre fejlődik, azon is múlhat, hogy mennyien hajlandóak félni. 
Én úgy próbálok élni, hogy nem kell félni. Az egzisztenciális félelem egyébként nagyon durva – nem finom szerszámokkal van kifaragva a világunk, hanem hidegvágókkal, elnagyolva. Hogy valami változzon, hatalmas csapásokkal kell püfölni a szerszámmal a követ, hatalmas energiákat kell mozgósítani. Erre sokan nem képesek. Azonnal beindul a gondolkodásnak az a része, hogy ha megteszek valamit, mit veszítek általa. Nem is ez az érdekes, hiszen így gondolkodik az ember. Hanem, hogy miért vannak olyanok, akik ezzel visszaélnek.


Ha a Mester a független értelmiségi őstípusa, tehetünk-e megállapításokat a művészet dolgáról? 
Hogy az előadás mond-e erről valamit, még nem tudjuk, de nagyon reméljük. A sűrűjében vagyunk. Hogy a regény mond-e valamit ugyanerről? Azt gondolom, hogy nem. Rengeteg feladata van a művészetnek, de Bulgakov nem határozza ezt meg. Az állam részéről érkeznek nála olyan impulzusok, hogy a művészet veszélyes. Én nem hiszem, hogy a művészet – magától – bármikor veszélyes akarna lenni. Bár említhetném, amikor Slavoj Zizek szlovén filozófus a költészet veszélyességéről polemizált. Lásd: Radovan Karadzsics költő volt. Esetében a költészet nevében, a költészet gyönyörű gondolatai teremtették meg valamilyen úton-módon az ideológiai hátteret hozzá, hogy szétlőtték Szarajevó városát. De ez egy másik történet. A Mester és Margarita bármely változatát azzal a tudással kell nézni, hogy ez egyszerre történik, két különféle idősíkban. És ennek fölötte ott van, mint egy bábos, maga Bulgakov, mint szerző. Hiszen ő szerintem magát is beleírta, mind a két szálba. Azért nagyszerű ez a mű, mert az események sodrása óriási benne. Visz magával, mint egy hatalmas hullám. Nem is ismerem ennél jobb keverékét a filozófiának meg a kalandregénynek.
 

Keszég László névjegye


1970-ben született Szabadkán 
1988-ban megalapította a PÓ elnevezésű színházi csapatot 
1989-ben megalapította az Aiowa Színházat, Urbán Andrással közösen. 
1991–1997 között végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész szakán, és színházrendező szakon 
1992 belépett a PONT Műhelybe 
1996-tól a PONT(y) Műhely művészeti vezetője 
1997-től folyamatosan rendez különböző színházakban határon innen és túl 
 

(A borítóképen: Keszég László: Bulgakov csak az íróasztala fiókjának írhatta A Mester és Margaritát)

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában