2020.09.09. 18:30
Csodás hímzéssel járt túl az ördög eszén a menyecske
Megint divat a kelengyeláda. Nem vész el a matyó tánctudás.
Fotó: Tóth Balázs
Berecz Lászlóné Zsuzsa, a Matyó Népművészeti Egyesület elnöke fiatal táncos párral érkezett. Ők matyó öltözékben táncoltak, a jelenlévők örömére.
Virág a kötényen
– Ez a világon a legszebb magyar népviselet – mondta. – Nem véletlenül került az Unesco szellemi örökség listájára, a hungarikumok közé. Rendkívül jellegzetes, egyedi. A férfiak ruházata is színpompás. Az összhatás a gazdagságot tükrözi.
Sok hímzés van az ingen, a kötényeken. A kötényhímzésről szóló legenda szerint régen egy fiú és egy lány szerelembe estek, de a fiút elrabolta az ördög. A lány könyörgött, hogy adja vissza a szerelmét. Mire az ördög: rendben, de van egy feltétele. Télvíz idején a kötényét szedje tele színes virággal. Az ördög azt hitte, ez úgysem sikerülhet. De a lány telehímezte a kötényt, így visszakapta a szerelmét – idézte fel Berecz Lászlóné Zsuzsa.
A Kossuth Rádió Mezőkövesden
Az egyesületen belül három felnőtt tánccsoport és két gyermekcsoport is működik, vagyis feltehetően a matyó tánc nem megy feledésbe egyhamar.
Kovács Szabolcs bútorfestő népi iparművész kis ládikókkal érkezett a szombati Kossuth Rádiós közvetítésre. Egy piros és egy kék színű ládával.
Öreg kék helyett habos-piros
– Háromszáz éves hagyománya van a bútorfestésnek Észak-Magyarországon – árulta el. – Az első szín az öreg kék szín volt: zöld felé hajló sötétkék alap. Aztán 1810-ben eltűnt ez a szín, a helyét a piros alapszín vette át. Matyóföldön csak habos-pirosnak mondják. A ládának kis fiókja is van, abban gyöngyöket, ékszereket tartottak. Magában a ládában pedig a ruhákat tárolták hajdan. Annak idején egy lánynak, mire férjhez ment, teli ládája kellett legyen. Ma újra divat, hogy ilyen ládát készíttetnek a menyasszonynak, persze nem a ruháit tartja benne, hanem ékszereket vagy valamilyen használati tárgyat.
Mátyásból lett a matyó
Agócsné Halász Andrea, a Matyó Múzeum munkatársa, néprajzi vonatkozásban beszélt a matyókról. A 18.-ik században megformálódott magyar néprajzi csoportok közé sorolják a Mezőkövesden, és környékén, Tardon és Szentistvánon élt közösséget. Valójában a matyó elnevezés kérdéses. Úgy tartják, hogy a református tömbbe ékelődött az ellenreformáció hatására, katolikussá vált csoportról van szó. A helyi néphagyomány szerint az a vélekedés: Mátyás király 1464- ben városi rangot adott Mezőkövesdnek, erre vezethető vissza, hogy a Mátyás személynév gyakori lett a családoknál, és ebből a Mátyásból lett a Matyó elnevezés.
(A borítóképen: Czifra Szilvia és Kovács Szabolcs a kelengyeládával)