Brackó István időtálló írásai

Anno. „Szerencse, hogy a helyi újságírók között akadnak olyanok, akiknek a munkássága irodalmilag is megállja a helyét” – a mondattal Brackó István tudását és teljesítményét dícséri Viga Gyula, a Herman Ottó Múzeum illetékese az Észak-Magyarország 2000. június 3-i számában.

Az akkori és a mai ma

A neves zsurnaliszta, a lap Szabó Lőrinc-díjas volt munkatársa Mit ér, ha ír? címmel jelentetett meg kötetet, a megyei levéltár és a megyei múzeum gondozásában. A könyvbemutatón így beszélt:

– Sok minden történt azóta, hogy megszülettek a kötet kéziratai, jóformán el is felejtettem, mennyi mindenről van szó bennük. De vannak olyan témák, melyekről lehet olyat írni, ami szól az akkori mának is, és ugyanakkor tíz év múlva is érdekes lesz az olvasónak.

Kultúrát teremtő kiadók

Az elmúlt hosszú években az íróval, a miskolciakkal, a megyében élőkkel és rajtuk keresztül az országgal történt kisebb-nagyobb eseményekre reagáló írások gyűjteménye az új Brackó-kötet – tudatja az Észak, hozzátéve: a volt hírértékű eseményekből és a személyes élményekből merítő könyv anyaga már régóta kiadásra várt, mire a jelzett szervezetek, kultúrát teremtő szándékuktól hajtva közreadták.

A kordokumentumnak is számító könyvet Feledy Gyula grafikusművész illusztrációi teszik teljessé.

(A borítóképen: Brackó István)