„Kívül nincs senki, bent tele a ház…”

Egy kicsit még most is hihetetlen, pedig eltelt bő húsz év. Sportcsarnokokat, tereket, stadionokat, kisebb és nagyobb szabadtéri szórakozóhelyeket tölt meg hétről hétre. A nyári fesztiváli időszakban pedig inkább napról napra, hiszen a júliusi és az augusztusi programját nézve igencsak erőltetett menet zajlik.

Szóval az Ózdi Hős – ahogy sokan a médiában egykoron hívták – hazalátogatott Borsodba. Diósgyőrben, a Lovagi Tornák Terén tombolt több ezer ember, és nekem, aki egyszerű ózdi srácként is jól ismertem, még mindig kicsit felfoghatatlan. Mi történik itt? Évek óta ezt kérdezem magamtól, amikor a Belehalok című slágert az egész közönség torkaszakadtából üvölti. Vagy éppen, mikor Mindenki táncol, és megőrül a tömeg. Aztán rá kell jönnöm, hogy Majka-slágerekkel tele a padlás, és manapság hazánk egyik legkeresettebb, legsikeresebb előadójáról és zenekaráról beszélünk. Az ózdi srácból a hazai könnyűzenei élet meghatározó alakja lett.

Meg lehet szokni azt, ami ezen az estén is történt?

Szerintem ezt jobb, ha egy előadó soha nem szokja meg. Amikor fellépünk a színpadra, onnantól kezdve egy más dimenzióba lép az ember, egy földönkívüli állapotba kerülünk. Borsod azonban számomra mindig extra, hiszen itt, ebben a megyében éltem, töltöttem el életem első húsz, huszonkét évét. Ezt pedig soha nem fogom elfelejteni. Éppen ezért, ha szűkebb otthonomban, Ózdon, Miskolcon vagy a megye más településén lépünk fel, az nekem mindig kicsit más. Olyan libabőrös érzés. Belőlem is jön egy kis plusz, meg az emberek is másképp állnak hozzám. Más a kapcsolat, sok az ismerős, érzem a szeretetüket. Szerintem valami hasonló történik ezekben az években velem, mint annak idején az Eddával, amikor hazalátogatok. Fantasztikus érzés.

A diósgyőri koncert során is volt néhány olyan dal, részlet, műsorelem, ami kifejezetten borsodias volt.

Persze, hogyne. Ez tudatos. A régebbi dalaim között azért található néhány, amit Pesten, Sopronban vagy éppen a Balatonon nem feltétlenül értenének. Borsodban azonban ezt senkinek nem kell magyarázni. Most is találkoztam néhány ózdi ismerősömmel, akik tudták, hogy ezek a szlengek mire vonatkoznak, mások nem feltétlenül. Ma már egy kicsit nosztalgikus érzések töltenek el. Telik az idő, lassan húsz éve, hogy eljöttem otthonról. Egyébként azért is szeretem az Ózdhoz közel eső koncerteket, mert ilyenkor egy kicsit visszatérhetünk azokra az időkre. Előkerülnek a sztorik, a régi bulik, jó emlékezni ezekre az évekre, hiszen ez volt a fiatalságom.

Vissza a jelenbe. Mennyire vagytok fáradtak? Hogy bírjátok a gyűrődést, hiszen a Majka és a Ők programját elnézve a heti négy-öt koncert sem ritka a fesztiválszezon idején.

Ezt most nehezen. Nem esik jól. Nem a bulikról beszélek, mert azt imádom, azzal nem volt, és soha nem is lesz problémánk. Sokkal inkább a rengeteg utazást, ami nagyon fárasztó. Ezen a héten elmentünk Kisvárdára, aztán jöttünk Diósgyőrbe, majd Siófok és Mezőzombor következett. A jövőben erre is hoznom kell egy drasztikus lépést, mert ezt így sokáig nem lehet bírni. Azt pedig végképp nem szeretném, hogy a műsor rovására menjen a fáradtság. Meg kell találni azt az optimális koncertszámot, ami minden szempontból megfelelő.

Van különbség koncert és koncert között? Leszámítva azt, ha haza látogatsz?

A műsor szempontjából majdhogynem mindegy, hogy nyolcszáz vagy éppen nyolcezer ember előtt koncertezünk. Az a fontos, hogy aki eljön egy Majka és a Ők-bulira, az jól érezze magát. Az elsőtől az utolsó percig. Diósgyőrben is több ezren voltak, állítólag eladtak minden jegyet. Nekünk ez a lényeg. Jöjjenek az emberek, és szeressenek bennünket. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek különleges alkalmak. Amikor a Budapest Parkban tizenkétezren tombolnak, vagy amikor megtelik az Aréna, esetleg legutóbb a húszezres közönség a Volt Fesztiválon. Az emberek hangjától remeg rajtunk a póló, lenézve a színpadról libabőrös lesz az ember. Számunkra ez az igazi drog.

A jó Istennel milyen a kapcsolatod? Többször is szóba hoztad a bulin.

Ha magamra nézek, az életemre, a családomra, a karrieremre, akkor nem panaszkodom. Persze nagyon sokat tettem és teszek azért, hogy ez így alakult. Isten segítsége, a hitem ehhez elengedhetetlen. Fogja a kezem és vezet azon az úton, amit kijelölt számomra, amiért végtelenül hálás vagyok.

Szó volt Ózdról a beszélgetés elején. A szülővárosod a magán­életed szempontjából betölt még bármilyen szerepet?

Egyre kevesebbet. Szinte már csak a barátokon keresztül. Tillákhoz és Szöszkéékhez szoktam menni, ez a két család szerencsére nem lépett ki az életemből. Sajnos, anya itt hagyott bennünket, így egyre kevesebb az indok az ózdi hazalátogatáshoz. Most már Fótligeten élünk, a fiaimnak Ózd szinte ugyanazt jelenti, mint mondjuk Zalakaros. Később, ha megnőnek, remélem, kíváncsiak lesznek arra, hogy az apjuk honnan származik. Az viszont biztos, hogy én mindig büszke leszek arra, hogy ózdi vagyok.