Katonaság helyett a börtönt választották

Vallási okokból nem vállalták a katonai szolgálatot, amiért évtizedekkel ezelőtt elítélték őket. A börtönbüntetésüket letöltött hittestvérek Budapesten találkoztak nemrégiben. Közülük Kányási Lászlóval és Buris Antallal beszélgettünk.

Mindketten túl vannak az ötvenen, vagyis még az a generáció, akik behívót kaptak sorkatonai szolgálat teljesítésére a rendszerváltás előtt. Csakhogy ők nemet mondtak erre, vallási okokra hivatkozva kijelentették, hogy nem vonulnak be katonának, nem fognak fegyvert és nem hajlandók részt venni kiképzéseken. Mert tiltja a vallásuk. Megyénkben körülbelül 140 férfit érintett ez.

Felkészítették

Kányási László 2 év 8 hónap börtönbüntetést kapott. Azt mondja, ő csak arra a bibliai alapelvre hivatkozott, amely azt tanítja, hogy „ne készítsünk fegyvert, és ne támadjunk meg senkit”. A bíróságon ezzel védekezett, persze tudta, hogy börtön vár rá, hiszen a családjában ezért ült a nagyapja, az apja, a fiútestvére, nagybácsik, vagyis nem volt ez újdonság számára. Őt már felkészítették a börtön­évekre a családtagok.

Buris Antal Nyékládházán élt és él azóta is. Ő úgy emlékszik vissza a tárgyalására, ami Debrecenben volt, hogy az ügyész azt kérdezte tőle, „Buris úr! Mi van akkor, ha háború törne ki, hogyha meg kellene védenie a családját?” Ő a következőket válaszolta: „A katonának meg kell tanulnia a gyilkolás módszerét, s ha az ellenséggel találkozik, választási lehetősége van: vagy ő öl, vagy őt ölik meg” – Nekünk akkor is és most is az elvünk, hogy semlegesek maradunk – mondja. Ő is leülte a két év 6 hónapot a baracskai börtönben. Nem voltak egyedül ezzel, folyamatosan cserélődtek a hittársak, olyan 100–120 ember töltötte általában és folyamatosan emiatt a szabadságvesztését.

Mint megtudtuk, Kányási László a Jehova Tanúi vallás gyakorlója volt, Buris Antal akkor még nem volt az. Egy református lelkésztől kapott egy Bibliát, aminek olvasása akkoriban teljesen lenyűgözte. Azt mondják, a baracskai börtönben mindenféle vallás gyakorlói voltak, katolikusok, reformátusok és egyéb vallást gyakorlók, akik megtagadták a sorkatonai szolgálatot. Nincsenek rossz emlékeik a börtönről, mindenki tudta, hogy ők nem „nehéz bűnözők”, hanem a nézetük miatti elítéltek. Kijártak dolgozni, és minden nap visszatértek a cellájukba.

Nem katonának vonultak be

Beszélgetésünk közben megérkezett Buris Antal felesége, Tünde. Ott ismerkedtek meg a baracskai börtönben. Tünde látogatni járt oda, a nagybátyját, testvérét, és az ebédlőben beszélgetni kezdtek Antival, ahogy ő hívja. Érte, majd később meggyőződésből lépett a Jehova Tanúi közé az akkor huszonéves fiatalember. Összeházasodtak, két gyermekük született, akik ugyanezen vallást gyakorolják. Tünde családjában a férfiak összesen 80 évet ültek szolgálatmegtagadás miatt.

– Mi már megszoktuk, hogy a férfiak nem katonának vonulnak be, hanem börtönbe. Ilyen családba születtem – mondja mosolyogva. – A nagymamámat még a háború előtt Márianosztrára vitték, mert terjesztette a Biblia tanításait. Nem tudom, mi volt a bűnünk, hiszen mi csak a Biblia tanításait mondtuk el embertársainknak. Aztán azzal vádoltak bennünket, hogy a kommunistákat segítjük, utána, hogy az imperialistákat. Szóval olyan nyuszis történet: ha van rajta sapka azért, ha nincs, azért. Akkoriban a Jehova Tanúi vallás tiltott volt, ma már szabadon gyakorolható vallás.

A börtönéveknek azért volt negatív hatása, miután szabadultak – mondja László. Elveszítették a munkahelyüket, útlevelet nem kaphattak, tulajdonképpen megbélyegzett emberek lettek. Börtönviseltek. Antalnak a munkahelyén felmondtak, miután bevonult a börtönbe.

Ma is így tennének

Nemrégiben találkozót rendeztek Budapesten, ahol 450 vallási nézetei miatt elítélt gyűlt össze, és sokuknak ott volt a felesége is, így körülbelül hétszázan voltak. Azt mondják, jó volt találkozni a hittestvérekkel, felidézni a múltat. Nincs és nem is volt harag a szívükben azért, mert börtönbüntetést szabtak ki rájuk. Megtartották az elveiket, hűek maradtak a Biblia tanításához, amihez ma is ragaszkodnak. Azt mondják, ma is így tennének.