A kalapácsos gyilkos és a zsarnok zálogbirtokos

Természetesen Miskolcon sem volt mindig, mindenki jó ember – ahogy manapság sem az –, sokan vannak olyanok, akikre nem büszke a város. Nézzünk most hét ismert városi polgárt – három részben –, akik nem lopták be magukat a helyiek szívébe. 

Salamon István (?-1927)

A kalapácsos gyilkos. 1927. március 10-én a kora reggeli órákban brutális gyilkosság történt egy Szeles utcai házban. Salamon István kőművesmester meggyilkolta megbízója feleségét, és életveszélyesen megsebesítette annak testvérét. Balkovics Jenő kötélverő nem sokkal az eset előtt fogadta fel Salamont, hogy egy verandát építsen a háza udvarára. A költségek összeadása után hárommillió koronában állapodtak meg a felek. Miután a veranda elkészült, a kőműves a pénzt követelte Balkovics Jenőtől, aki halogatta annak kifizetését. Mintegy egymillió koronával maradt adósa a kőművesnek. 
Salamon egyre többször jelent meg Balkovicséknál, akiknek az volt a véleménye, hogy amíg nem javítja ki a kőműves az általa vétett hibákat a verandán, ők bizony addig nem fizetnek. 
Azon a szörnyű napon Balkovics úr reggel hat óra körül dolgozni ment a Búza téren lévő üzletébe. Nem sokkal később érkezett látogatóba öccse, Balkovics Pál a Szeles utcai lakásba. Pál gyermekét a bátyja nevelte a feleségével. Beszélgettek pár szót az asszonnyal, majd Jenőné az udvaron dolgozgatott, a férfi a házban maradt. 
Ekkor érkezett a részeg és feldúlt Salamon, bement az udvarra és kérdőre vonta az asszonyt a nemfizetés miatt. Balkovicsné valószínűleg kijelentette, hogy amíg nem javítja ki a hibákat, addig bizony nem fizetnek, és az őt fenyegető Salamon elől a pincébe hátrált. Ő azonban követte, majd egy őrült pillanatában rátámadt és agyba-főbe verte egy kezében lévő – magával vitt – kalapáccsal. A szomszédok ekkor már felfigyeltek a segélykiáltásra és kiabálásra, amely 2-3 percig tartott, majd elcsendesedett minden. Az eset után Salamon kijött a pincéből, melynek ajtaját kulcsra zárta. Ezután feldúltan fel-alá járkált az udvaron és hadonászott a kezében lévő kalapáccsal. 
Felment a verandán és a házba rontott – az ekkor már a ház köré sereglett kíváncsi szomszédok szeme láttára, akik látták a jelenetet a nyitott ablakon –, fojtogatni kezdte a házban tartózkodó Balkovics Pált, majd a földre teperve a véres kalapáccsal rá is lesújtott többször. 
Ezután félőrült módjára rohant ki a lakásból, a szomszédok közül senki nem merte útját állni. Miután Salamon elrohant, csak akkor merészkedtek az udvarra a szomszédok, majd ekkor nyitották ki a pincelejárót és fedezték fel a mozdulatlanul fekvő Balkovicsnét, akiről cafatokban lógtak a ruhái és négy nagy seb éktelenkedett a fején. A fenti házban lévő Balkovics Pál sem volt sokkal jobb állapotban, ő is fejsebekkel rendelkezett és véraláfutásos foltok voltak a nyaka körül. 
A szemtanúk lélekszakadva rohantak a közelben lévő Jenő üzletébe, aki sokkos állapotban érkezett a helyszínre, ahol vérbe fagyva találta feleségét és öccsét. Ekkor érkeztek meg a mentők is, akik mindkét sérültet az Erzsébet kórházba szállították. Balkovicsnéről már aznap lemondtak az orvosok, az élettel összeegyeztethetetlen sérüléseket szenvedett és még aznap délután elhunyt. Balkovics Pál esetében még reménykedtek. Nemhiába, mert a késő délutáni órákban magához tért és a rendőrség is ki tudta hallgatni. 
Salamon István indítékáról csak találgattak a városban. Részegen, borgőzös állapotban ment Balkovicsékhoz, és valószínűleg hirtelen felindulásból követte el szörnyű tettét. A kettős gyilkossági kísérlet elkövetőjét az eset után megállítani nem merték, azonban többen követték a szomszédok közül. Salamon végigrohant a Búza téren, a mai Munkácsy- közön keresztül az Arany János utcán át a Kálvin János utcai lakhelyére sietett. 
Itt a felesége – mint később elmondta – elborzadva látta, hogy csupa vér a ruhája, ezért megkérdezte, mi történt, de a kőműves csak görcsös sírásba kezdett és remegett. A hangoskodásra Salamon két kisfia is előkerült. Az elkövető magához húzta, megcsókolta őket, aztán az udvarra távozott, ahol beosont az öreg kertész lakásába. A rejtett helyen lévő kertész pisztolyát magához vette. 
Ismét beérve a házba magához hívatta a családot és még mindig remegve próbálta elmesélni, mi történt valójában. A felesége és gyermekei nem sokat értettek a zavaros, akadozó, remegő hangon beszélő férfi vallomásából, de azt igen, hogy borzalmas dolgot tett. Összeborultak és együtt sírtak. Salamon feleségét és gyermekeit simogatta, csókolgatta, majd egy óvatlan pillanatban felállt, a revolvert a fejéhez szegezte és meghúzta a ravaszt. Azonnal szörnyethalt. 
A rendőrségre a két helyszínről szinte egyszerre érkezett a bejelentés. Először a két ügyet külön kezelték, később kapcsolták őket össze. A Szeles utcai nyomozócsoportot dr. Bochalla Sándor rendőrkapitány, a Kálvin utcait Halász Dezső rendőrtanácsos vezette. Megkezdődtek a kihallgatások. 
Szegény Balkovicsnét nem tudták kihallgatni, elhunyt a kórházban. Balkovics Pált viszont igen. Elmondása szerint Salamont izgága, részeges embernek ismerte. Reggel ugyan hallotta a kiabálást az utcáról, de nem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget. Azonban nem sokkal később megjelent Salamon az ajtóban, véresen és feldúltan. Nekirontott, fojtogatta, majd egy borotvával – ezt is vitt magával a zsebében – el akarta vágni a torkát, és azt kiabálta: 
– Megöllek, mert tönkretetted az életemet! 
A borotva ezután eltörött, valószínűleg ez mentette meg Pál életét. 
Balkovics Jenőt is kihallgatták az ügyben. Ő azt vallotta, hogy kifizették a teljes összeget Salamonnak, semmivel nem tartoztak neki. Ezzel a vallomással meg rejtélyesebbé vált az eset. Azt sem tudták kideríteni a rendőrök, hogy került az áldozat és a tettes a pincébe. Ahogy az eset leírásában írtam, valószínűleg oda hátrált Balkovicsné Salamon elől. Ha igazat mondott Balkovics Jenő, akkor mi volt a gyilkos indítéka? Öccse elmondása szerint a bátyja és Salamon között régi barátság volt. Ráadásul pár percnyire volt Jenő üzlete a lakástól, miért nem oda ment a kőműves? 
Különböző felvetések láttak napvilágot, nézzünk ezek közül párat: a Reggeli Hírlap szerint Salamon gyengéd érzelmeket táplált Balkovicsné iránt, amelyről a hölgy nem tudott. A kőműves pedig – mivel Pál nap mint nap járt Jenőékhez – azt hitte, viszonyt folytatnak, erre dühödött fel, ezért bántotta látszólag ok nélkül Pált is és az asszonyt is. De amúgy is férjezett volt a hölgy, miért dúlta volna fel annyira ez a tettest? 
Állítólag Salamon az anyagi gondok miatt már nem volt ura akaratának, nem is Balkovicsékhoz, hanem máshová indult először adósságot behajtani. Olyan felvetés is volt, hogy szerelemféltés miatt támadt vita – tehát viszonyt folytatott Balkovicsné és Salamon – az áldozat és az elkövető között. Ezt elvetették, semmilyen bizonyítékot nem találtak ez ügyben. Salamon építkezéseket vállalt, ebből élt, azonban komoly anyagi gondjai voltak, hiszen egy Vörösmarty utcai építkezésből nem kapta meg a részét, mintegy 27 millió koronát. Talán ettől vesztette el az eszét? 

A rendőrség három nappal később fejezte be a nyomozást, és azt állapította meg, hogy Salamon pillanatnyi elmezavarában követte el szörnyű tettét. 
Ez a szörnyű eset alaposan felkavarta lelkileg Miskolc lakóit. Hetekig, hónapokig, évekig beszédtéma volt a gyilkosság a városban, sokáig találgatták az okokat a helyi polgárok. Bizonyosan nem tudjuk megállapítani mi sem azt, hogy miért történt mindez. Erre magyarázatot csak a két áldozat tudott volna adni. Őket – a tettest és a Jenő feleségét – azonban három nappal az eset után eltemették. A fiatal Balkovicsnét több ezer ember kísérte el utolsó útjára. Nyugodjon békében! 

Gordovai Fánchy Borbála (?-1563)

Fánchy Borbála bigott katolikus zálogbirtokos úrnő volt Diósgyőrben, aki gyűlölte a miskolciakat. Ennek többször tanújelét is adta. 
A rettegett úrnő a bozóki vár kapitányának lánya volt, aki a férje halála után testvéreivel együtt tovább folytatta zsarnokoskodását. A miskolciak „török asszonynak” is nevezték a muzulmánokkal való üzérkedései miatt. 
A férje, Balassa Zsigmond sem volt egy úriember, ő pusztította el például a szentléleki pálos kolostort a pártharcok idején. 1530-ban még Szapolyai János királytól kapta meg a diósgyőri várat, mint az egyik leghűségesebb embere, aztán 1540-ben már – János halála után – pártot és vallást váltott. Ferdinánd hűségére esküdött, és ismét zálogba vette a diósgyőri uradalmat. 
Nézzük az egyik leghíresebb esetet Fánchy Borbálával kapcsolatban! 1861. szeptember 2-án határozta el a hölgy, hogy most tényleg megleckézteti a neki olyan sok bosszúságot okozó miskolciakat és bírójukat, Iskora (Eskora, Skora) Mártont. 
Atyafiát, Fánchy Jánost küldte be Mártonért Miskolcra, aki kicsalogatta házából, majd lovasaival elragadta. Borbála asszonyság azonban rosszul számította ki a tervét, mert bár leskelődve csak a távolból figyelte az eseményeket, valaki mégis kiszúrta, és ezután a fél város utánaeredt. 
A városban a harangokat félreverték, mindenki az utcára tódult és rögvest Borbála után vetették magukat. Özvegy Balassáné egészen Sajókeresztúrig menekült, majd utána, hegyen-völgyön át Sajószentpéter felé egy elkerülő úton – Miskolc megkerülésével – érkezett Diósgyőrbe. 
A ravasz özvegy valahogyan eljutott a várba, de kijönni már nem tudott a miskolciaktól. De mivel a miskolciak nem ülhettek a vár alatt örökké – ostromfelszereléseik nem voltak –, Borbála pedig a várban, így megegyeztek. 200 hordó bor és 1000 forint ellenében Márton urunkat szabadon engedte fogvatartója. 
Így ért véget a harcias asszonyság és a bírójukért tűzbe menő miskolciak története. A vár úrnője már nem sokáig élvezhette összeharácsolt javait, mert két év múlva elhunyt. Utána protestáns birtokosok következtek az uradalom életében, megkönnyítve alárendeltjeik életét. 
(folytatjuk…)