A borsodi nyelvjárás gyöngyszemei

„Nyelvészeink általában mégis legtisztább, legszebb magyar kiejtésnek a Miskolc környéki, borsodi beszédet és az irodalomhoz legközelebb álló, legtöbb nyelvszépséggel dicsekvő tájszólásnak is ezt tartják. Sajnos, hogy a szép, tiszta, magyaros nyelv sokat romlott, s örvendetes, hogy végre komoly tanárok is belátták: a magyar kiejtést meg kell javítani, vissza kell téríteni a régi zamatos sajátosságához.” (Délamerikai Magyarság – 1941. augusztus 20., 2. oldal – Kik beszélnek a legszebben magyarul?)

Ezt az idézetet nem hagyhattam ki, elég hízelgő ránk nézve. Pedig még az sem szerepel benne, hogy nyelvújítónk, Kazinczy Ferenc a Debrecen-Miskolc-Kassa nyelvjárást vette alapul, ezt tartotta a legtisztább, legszebb magyar beszédnek. A magyar nyelv különlegesen szép, egyedi, nincs párja a világon. Míg az angolok már Shakespeare drámáit az akkor írt eredeti kéziratban nem tudnák/tudják elolvasni, addig mi magyarok a Halotti beszéd sorait is könnyűszerrel megértjük.

A magyar nyelv összesen tíz úgynevezett nyelvjárási régióra oszlik. Mi itt Borsodban három régió között helyezkedünk el. Az elmúlt évszázadok folyamán egész Magyarország területén és Európában is – az ipari forradalomnak és a helyi migrációnak köszönhetően – egyre egységesebbek lettek a nyelvjárások, előtérbe került a köznyelv használata. Nálunk egyébként sem volt jellemző az olyan szélsőséges nyelvjárás, mint más országokban.

Az itt következő szavak gyűjteménye nyilvánvalóan vitára adhat okot, hiszen nagy az átfedés az egyes régiók között, erős a tót, a palóc, a szabolcsi vagy a hevesi hatás. Sok szomszédos vármegyebeli is magáénak tudja/tudhatja egyes szavunkat. A rövid bevezető után nézzük a gyűjteményt!

Ajnároz – nagyon dicsér, rajong érte

Bakkanó – bukkanó Azt is tudnia kell a világnak, hogy nálunk nem bukkanó van, hanem bakkanó!

Bazgurál (baszkurál) – nem hagy békén, ingerel, piszkál Ez is egy viszonylag gyakori szó, amit használunk: „Ne baszkurálj már!”

Bántol – bántasz

Becsukja az ablakot – bezárja az ablakot

Bodega – árusító bódé

Buszmeg – buszmegálló;

buszvég – buszvégállomás A rövidítés gyakori a hétköznapi szóhasználatban. Ehhez a kettőhöz hozzátenném még a Búza szót, de nem a hétköznapi értelemben. „Megyünk a Búzára! Találkozunk a Búzán! Gyere a Búzára!” – Miskolcon ez nem azt jelenti, hogy a búzaföldre megyünk, hanem az autóbusz-pályaudvar népies elnevezését. Ha ezeket halljuk, akkor a Búza tér a találkozó helye. Mellesleg azért Búza tér, mert a (búza)vásárokat ott tartották régen. Manapság piac és a helyi és a helyközi járatok indulási helye.

Büszke, brüszke – egres Csak fiatal felnőttként tudtam meg, hogy a kertünkben termett gyümölcs általános elnevezése egres, én mindig büszkének hívtam. Sok-sok százezer borsodival egyetemben.

Canga (cajga) – kerékpár, bicikli „Menjünk cangázni! Hozd a cangádat!” Sokszor hangzott el fiatal koromban az a két mondat. A bicaj szavunkból eredeztethető a cajga és a canga.

Cincár – sovány, aromán (kereskedő) A cincár Borsodban nem csak vékony, sovány testalkatú embert jelent. A népnyelv így csúfolta a városunkba érkező aromán (görög) kereskedőket.

Csajtos – sáros, koszos

Csanál – csalán

Csélcsap – szélhámos, hűtlen (csélcsap menyecske)

Csiborászik – szőlőszemeket eszik (ez az elfogadott jelentése), de nálunk más aprólékos munkával való étkezést (válogatást, például a zsíros rész „lefejtése” a húsról) is így nevezik.

Csigaleves – húsleves csigatésztával

Csikarás – karcolás, karmolás Amikor azt mondják, hogy tiszta csikarás a kezed, akkor ez Borsodban azt jelenti, tele van karmolással.

Csoffadt – korosan sovány

Csombék – csomó

Csőcső – szia Egyszerű köszönés borsodi módra.

Csurka – copf

Danol – dalol, énekel

Dikk – meglepődik valamin Tetszik vagy sem, a dikk szó használata is jellemző ránk.

Dikó – egyszemélyes ágy

Dumó – kenyérvég A kenyér vége a dumó. Egy borsodi gyereknek ez nem kérdéses. Dunna, dunyha – vastag takaró

Dűt – dönt

Dzsindzsa, dzsumbuj, dzsindzsás, susnyás – sűrű erdő, sűrű növénnyel benőtt terület Amikor fociztunk, és berúgta valaki a dzsindzsásba vagy a susnyásba, az bizony mehetett érte.

Dzsuva, dzsuvás – koszos, piszkos „Tiszta dzsuva lett a ruhám!” – mondja a borsodi, ha piszkos lett a ruhája.

Elgór, szétgór – valamit elveszít, úgy tesz el, hogy nem találja többet

Elmegyek mamáéknál – meglátogatom a nagymamám Erre is azt mondják, hogy tipikus, azonban én soha nem használtam ebben a formában.

Elsinkófál – elhallgat valamit

Elszontyolodik - elszomorodik

Felmérő – dolgozat Úgy ám, Borsodban felmérőt szokás írni, nem dolgozatot!

Feszt – folyton, folyamatosan, állandóan A mai szlengben a feszt a fesztivál rövidítése, Borsodban azonban már régen használjuk ezt a szót, vagy azt is mondhatnám, hogy feszt használjuk. „Ez az ember feszt itt járkál a ház körül! Ez az ember feszt részeg szombatonként!” Érdekes, amíg rá nem találtam a források között, észre sem vettem különlegességét.

Firhang – függöny Ez már kicsit ritkább, de azért ez is a miénk. Sok helyen nevezik még így a függönyt a vármegyében.

Fogol – fogsz

Furik – talicska, hivatalosan: egykerekű, talicskaszerű kézi szállítóeszköz Nem gondoltam volna, hogy ez olyan különleges, már csak azért sem, mert volt egy ilyen nevű osztálytársam is. Ez a szó is gyakran használt megyénkben.

Furmányos – fuvaros

Gebeszkedik – terpeszkedik

Girnyó – nagyon vékony testalkatú

Gömb – gombóc (fagyi esetében)

Görcs – csomó (görcsöt köt a végére) Nem mutiból készült – nem akarom megmutatni neked

Göthös (göthöl) – állandóan köhög, krákog

Gyááá – hűha, azta A gyááát is több régió magáénak érzi, nagy az átfedés, de a borsodiak biztosan sokat használják.

Gyöntöl, gyömöszköl – szeretget

Hamus – hamutál Számomra nagyon furcsa élmény volt: amikor a nyugati országrészben dolgoztam és kértem egy hamust valahol – szórakozóhely, söröző, bár, étterem –, az ottaniaknak fogalmuk sem volt arról, hogy az micsoda. Hát! – Igen!

Hepciás, hepciáskodik – állandóan ideges, nehéz természetű

Hokedli – kisszék, támla nélküli konyhaszék

Ibrik, findzsa – bögre

Inas – fiú Sok helyen inasnak hívják a fiatal vagy már nem is olyan fiatal gyermeket. „Hogy megnőtt ez az inas!”

Játszodjál – játssz

Jösztök – jöttök Az egyik legnagyobb szálka szokott lenni a máshonnan érkezők szemében a jösztök szó. Pedig mi így használjuk, nekünk így jó!

Kapol – kapsz

Karácsony viliája – szenteste

Kellesz – kell „El kellesz vinni a gyereket az oviba. Vennem kellesz valamit neki.” Nem feltétlenül szerencsés így használni a kell szót (talán helytelen is), de a régiek közül nagyon sokan ezt tették. Manapság egyre kevesebbet hallom Borsodban. Talán el kellesz mennem máshová, hogy halljam?

Kirántott hús – rántott hús Nálunk a hús nem rántott, hanem kirántott – bár itt meglehetősen vegyes a kép, mind a két verziót használjuk.

Kitankol – elfogy a benzin

Kóla – bármilyen üdítőital (szőke kóla, narancs kóla, barna kóla)

Kompri – burgonya

Körforgó – körforgalom

Kucu – disznó

Kujtorog – csavarog, engedély nélkül van távol

Lajbi – átmeneti kabát

Lehetlesz – a későbbiekben lehetséges

Levonó – öntapadós matrica Egyik legismertebb borsodi szavunk ez is, nem is lehetne ennél kifejezőbb, igaz?

Lipityóka (libikóka) – mérleghinta Életem első húsz évében biztosan nem hallottam a mérleghinta szót, pedig elismerem, nagyon találó. Nekem mindig libikóka marad.

Makuka – szotyi, szotyola, pirított napraforgó Aki ezt a szót használja, rossz ember nem lehet. Tipikusan borsodi szó, ha valaki mást mond, az valótlant állít. A magocska szóból eredeztetik. (Olvastam a szláv verziót, de nekem az nem opció, ők vették át tőlünk.)

Mákos bobájka – mákos guba

Mán – már

Mert? – Miért?

Mezgerel – begyűjti a terményt, ami az aratás után kint maradt a földön

Molyol – vacakol, pepecsel

Munkanélküli központ – munkaügyi központ Mi borsodiak csakis a munkanélküli központba járunk.

Nyíg – hisztizik

Oszt – és „Oszt veled mi van? Oszt akkor mit csináljak? Hát oszt aztán?” Az oszt kötőszóként használatos Borsodban. És ahogy Peterdi Pál mondta anno a Szeszélyes évszakokban (a Tücsök és bogár című rovat szerkesztője volt, vicces újsághirdetésekre specializálódott a Szeszélyes évszakok című nagy sikerű műsorban.): „Ez még mind semmi, tessék!”

Otthol, itthol – otthon, itthon Nem csak Borsodban jellemző, de itt is előszeretettel használják.

Pad – padlás (mi azt a padon tartjuk, fent van a padon)

Pitty – a száj alsó része

Pucu – kisfiú nemi szerv

Pukli – dudor

Púp, pupi – köldök

Sezlony – heverő

Sinkózás – csúszkálás a jégen

Sréhen, slégan – ferdén (át)

Srévizazé – átellenben

Süsü – kapucni Reggelente, ha hideg volt az idő, mindig megkaptam otthon az iskolába indulás előtt a jótanácsot: „A süsüt tedd fel!” Nálunk ez a szó nem azt jelentette, hogy még van idő megnézni a híres, nagy sikerű mesét a sárkányról, hanem azt, hogy a kapucnit használjuk, mert zimankó van odakint.

Szakállka – előke

Szalámi – bármilyen felvágott

Szánkázni – szánkózni

Tesznye – bamba, tehetetlen, lusta Egy pár forrásban az undorító, csúnya szót is használják rá, én azonban a fenti leírást közelebbinek érzem hozzá.

Tixo – cellux

Tócsni, mackó, lepcsánka – krumplifasírt Nálunk konkrétan tócsni, de a vármegyében akár egy féltucat megfelelője is lehet a sokak által kedvelt eledelnek.

Töltelék – levesbetét

Troszka – salak, selejt

Zseton – pénz

Remélem, tetszett az összeállítás. Ha valaki tud olyan szavakat, melyeket használ, és tipikusan borsodinak vél, az ne tartsa magában, írja meg nekem!