Mint egy puzzle-t, úgy rakták össze a kövek alapján az Avasi Református Templom történetét

– Valószínű, az csak legenda, hogy az Avasi Református Templom létezett már a tatárjárás idején, 1241-42-ben is, legalábbis erre utaló korabeli forrást nem találtam. A legkorábbi utalás, ami arról szól, hogy van egy templom Miskolcon, 1323-as. Ez nem jelenti azt, hogy nem volt korábban, de biztosan csak azt állíthatjuk, hogy 1323-ban már volt – mondta portálunknak dr. Bereczki Zoltán miskolci építész, aki a Debreceni Egyetem építőmérnöki tanszékének oktatója. Kötete, a Régi kövek beszéde című az idén jelent meg az Észak-Kelet Átjáró Egyesület és a Miskolc-Avasi Református Egyházközség kiadásában, a rövid, füzetszerű kiadvány nyolc év kutatásának eredményét összegzi, és a templom történetét írja meg benne. 

Mint a szerzőtől megtudtuk, nem az épületben zajló események, azaz az ott szolgáló lelkipásztorok, papok története ez, hanem maga az épület, annak építése a témája. A címet Mihalik Józseftől kölcsönözte, aki hasonlóképp írta meg a kassai dóm monográfiáját a 20. század elején.

Szőnyeg alatt, lomtárban

– Ennek a módszernek, vagyis hogy az épület kutatásában magát az épületet tekintem elsődleges forrásnak, főleg német nyelvterületen van nagy hagyománya – magyarázta a szerző. – A kőtöredékek fontos információkat hordoznak: meg kell őket fejteni.
Dr. Bereczki Zoltántól megtudtuk, az avasi templom esetén tényleg töredékekből kellett kirakni a történetet. 

Külső falai középkoriak, de a belső későbbi. A gótikus hálóboltozat, a gótikus pillérek elpusztultak, viszont rengeteg töredék megmaradt, a kutatás kezdetén a templomban szanaszét szórva: penészes szőnyeg alatt, lomtárban, itt-ott találták meg, kolléganőjével, dr. Lovra Évával próbálták mindet összegyűjteni. Minden megtalált elemről 3D-s felvételeket készítettek, mindegyiknek igyekeztek – mint egy puzzle játékban – megtalálni a helyét. 
– Az épületkutatást kiegészítette az írott források kutatása.  Az avasi templomhoz rengeteg legenda kapcsolódik, nagy részük szájról szájra hagyományozott információ, amiknek a forrását senki sem tudja megmondani. A kötet kizárólag az épületre és a korabeli forrásokra támaszkodik, ezt a két forrástípust veti össze, kombinálja.

Évszázadok alatt érte el mai formáját

Az épület vizsgálatával meg lehet különböztetni építészeti periódusokat, mi épült mi után. Például a jelenlegi pillérek későbbiek, mint a fal, ez abból nyilvánvaló, hogy van pillér, ami az ablak elé van építve. Ha összevetjük az írásos forrásokkal, akkor tudjuk, hogy volt egy építkezés a 15. század végén, volt egy pusztulás 1554-ben, és azután következett az újraépítés. Ez a fajta kronológia leolvasható az épületről is.
A református templom történetéről így tudni lehet, hogy – mint a cikk elején írtuk – 700 éve említették először. Nagyjából tudjuk, hogy a korábbi templom szélessége, a mai templom főhajójának a szélességével egyezett meg. A mai templom pilléreit a régi templom alapfalaira építették fel. Ennek a korábbi templomnak volt tornya is, és a toronynak az alsóbb szintjei ma is megvannak, belefoglalva a mai templomba. 

Nem akkor, mint eddig gondolták...

– A következő fontos évszám 1479. Erről egy címeres kőtöredék tanúskodik, ami a mai napig megvan, ez a legfontosabb kőtöredék, ami templomban fellelhető – magyarázta a kutató. – A korábbi szakirodalom egy későbbi dátumhoz, 1489-hez köti a mostani templom felszentelését, én azt gondolom, hogy az 1479-es évszám vonatkozhat a templom elkészülésére, mert 1483-ban a források szerint már van oltára. Ha pedig van oltár, akkor az a templom fedett volt és működött. 

1489-ben is történhetett valami fontos, hiszen van egy - mára lemeszelt - falfelirat a templomban, amin az évszám mellett még ki lehetett olvasni, hogy valami csodálatos művészettel alkotott dolog készült el, valamint egy János név. Azt lehet tudni a forrásokból, hogy Jánosnak hívták akkor a templom plébánosát. Vagyis a korábbi szakirodalmat a források és az épület áttekintése után úgy pontosítanám, hogy az 1479-es címeres kő a templom felszentelésére vonatkozik, viszont ekkor még nem állt meg az építkezés. A templomnak volt két északi kápolnája – amiknek az alapfalai most is megvannak – és a támpillérek helyzetéből lehet arra következtetni, hogy ezek egy ütemben készültek a templommal. Ám valószínű hogy ezek nem, csak a templombelső készült el 1479-ig, a felszentelésig. Az 1489-es felírat az építkezés befejezésére utalhat, amikor már a két északi kápolna is elkészült.

Aztán jöttek a törökök

A miskolciak azonban nem sokáig, nagyjából fél évszázadig örülhettek a templomnak. 
– Elképzelhető, hogy volt is olyan ember, aki látta a templom elkészülését, és aztán a pusztulást is – jegyezte meg dr. Bereczki Zoltán. 1544-ben ugyanis török támadás érte Miskolcot. – Megint nincs konkrét forrás, hogy  a templomot lerombolták volna, viszont azt tudjuk, hogy valamikor lerombolták. És itt most megint logikus a következtetés, mert azt tudjuk, hogy a város nagy részét lerombolták: Tinódi Lantos Sebestyén (mondhatni, a kor rocksztárja) verse beszámol róla. Arról ír, hogy a török rabolni ment Miskolcra, "felrabolá jórészt tartományát, onnan ő elhoza 4 ezer rabokat, kikkel ő hajtott számtalan barmokat" – írta. A 4 ezer főben bizonyára tévedett, de biztos, hogy nagy számú rabról lehetett szó. Miskolc első népszámlálási adatai valamivel később ötezer lakóról szóltak. Van egy másik vers is, ami a török támadásról szól és 1584-ben íródott: Csulyak István miskolci költő is megemlékezik arról édesapja, István sírfelíratán, miszerint apja abban az évben született, amikor  pusztulás volt, azaz 1544-ben.

A legnagyobb gótikus tetőszerkezet

– A következő adatunk 1557, amely megint kőbe vésett, és a templom harangtornyán található. Én azt gondolom, hogy a templom újjáépítése addigra nem történt meg, az meghaladta volna a város anyagi és egyéb lehetőségeit. Felépítették viszont a harangtornyot, azt használták szakrális célokra is. A templomról a következő adat 1563-as, és arról szól, hogy a templom romokban hever. A felújításra megint csak közvetett adatok vannak: az 1560-as években készült el a belső a templom köveiből készült pillérekkel, a síkmennyezettel, és a tetőszerkezettel. Érdekesség, hogy a tetőszerkezet a mai országterület egyik legnagyobb méretű, ha nem a legnagyobb gótikus tetőszerkezete. 

Nagyon érdekes, hogy amíg a belsőt már nem gótikus stílusban, bordás boltozattal állították helyre. Egyrészt esztétikai megfontolásokból, másrészt mert már nem állt a rendelkezésükre mesterember, de ácsok még voltak olyanok, akik ezt a fajta tetőszerkezetet el tudták készíteni. Úgy gondolom, nem gótikus stílusról kell ez alkalommal beszélni, hanem a gótikában szokásos technikai megoldásokat ismerték és alkalmazták.

Hollandok voltak az ácsok?

Megjegyeztük, úgy tudjuk, Hollandiából érkeztek az ácsok, de dr. Bereczki Zoltán szerint valószínű, ez is csak legenda. Az biztos, hogy ez a tetőszerkezet teljesen beleillik a korszak ácsszerkezeteinek sorába, a környéken a Hernád-völgyben, de a mai Szlovákia, Csehország, Dél-Németország, Erdély területén is hasonlók épültek.
– Kizártnak tartom, hogy import munka lett volna. Erről egy első kézből származó megerősítés is érkezett tavaly, mert volt egy tetőszerkezetekkel foglalkozó nemzetközi workshop Kassán, ahol több szakértő is érdeklődött az avasi templom iránt, később eljöttek, megnézték. Ők is megerősítették, hogy nagyon jellegzetes gótikus szerkezetről van szó, ami a korszak hasonló szerkezeteinek sorába beleillik.

A templom tetőszerkezete ma már meg is tekinthető, ez is az egyik célja volt a nemrég befejeződött felújításnak. Korábban a tetőszerkezet a tornyon keresztül egy elég meredek lépcsőn volt megközelíthető. A felújítás része volt egy régészeti feltárás a Herman Ottó Múzeum régésze, dr. Szörényi Gábor András vezetésével, ahol új leletek is felszínre kerültek, és adódott a lehetőség Hangó István lelkész jóvoltából, hogy egy állandó kiállítás készüljön a templomban. Ennek két lába van, az egyik a régészet – ezt készítették a múzeum munkatársai – a másik az építéstörténeti kiállítás, ennek a koncepcióját az építész és Dr. Lovra Éva készítették. 

- Ezt a kettőt kiegészíti a tetőszerkezet bemutatása, ezek együtt olyan látványosság, ami mindenképpen gazdagítja városunkat.

Megépült a daru, épp olyan, mint 500 éve

A kiállítás fontos eleme, hogy bemutatják a középkori építéstechnikát is, jegyezte még meg az építész. Ehhez felhasználtak egy olyan forrást, ami csak korban köthető az avasi templomhoz. A 15. században élt német építőmester, Hans Hammer a vázlatkönyvébe ugyanis rengeteg korabeli gépről készített ábrákat, olyan részletességűeket, hogy ezek alapján meg is lehet a gépeket építeni. 

– Korábban a diákjaimmal a Debreceni Egyetemen el is készítettük az egyik daru kicsinyített modelljét, bizonyára olyannal építették annak idején a templomot. Később a kivitelező Hankó Pál bontott anyagokból elkészítette a daru 1:1-es léptékű modelljét, amit a templom padlásán állítottunk fel. Annak idején úgy zajlott az építkezés, hogy amikor már kész voltak a falak és a tetőszerkezet is, elhelyezték fenn a darukat boltozat építéséhez, és már a tetőszerkezet segítségével tudták felemelni a köveket. Van több templom is Európában, ahol ezek a daruk még megvannak a padláson, most már a mi templomunkban is van egy ilyen, igaz, csak replika. De olyan jól sikerült, hogy mindenki azt gondolhatja, hogy már 500 éve ott áll.