Mutatjuk, hogy tarthatók távol a galambok az erkélyünktől

A nyári időszakban, amellett, hogy kánikula van, a nagyvárosokban még a galambok is zavarnak bennünket. Miskolcon a Centrumnál figyelhető meg, hogy milyen hatalmas galambraj járja a várost. Ezek a madarak ilyenkor nyáron különösen rámenősek, mert turbékolásukkal párt és fészkelőhelyet keresnek maguknak akár az erkélyeken is. A miskolci Városháza sajtóosztályát is megkérdeztük, hogy milyen intézkedéseket tettek, vagy terveznek tenni a probléma kezelésére, de nem érkezett válasz megkeresésünkre. 

Sohase etessük őket! 

- A városi parlagi galambok a vad szirti galamboktól származnak, amelyek hegyes, erdős részeken élnek, csak alkalmazkodtak a városi életmódhoz és az ember jelenlétéhez. Védekezni nem igazán lehet ellenük, viszont ha nem találnak maguknak élelmet és fészkelőhelyet, akkor odébbállnak. Emiatt nagyon fontos, hogy sose etessük, szelídítsük őket – hangsúlyozta Kádár Pál miskolci versenygalamb tenyésztő, a Hungarian Flying Tippler Club elnöke. - Miskolcon, ha jól tudom, közegészségügyi és állatvédelmi szempontok miatt tiltott közterületen az állatok etetése. Egyébként a galambok gyakorlatilag mindenevők, ezért könnyen képesek alkalmazkodni bármilyen körülményhez. Például a különféle gabonaszemek mellett, hamar rászoknak az ételmaradékra, sőt a macskaeledelre is. Mindent meg tudnak emészteni, sokat piszkolnak, az ürülékük képes kimarni a rezet és betegségeket terjeszthetnek. Nem véletlenül keresztelte el őket a köznyelv "szárnyas patkánynak." 

Sólyommal gyérítették

A galambok bántalmazása ugyanúgy állatkínzásnak minősül, mint a kedvencek bántása. 

- Mindemellett ezek a madarak rendkívül szaporák, gyakorlatilag februártól novemberig költenek. Egy életre választanak maguknak párt és akár nyolc fiókát is képesek felnevelni egy év alatt. Szívesen építik a fészküket sötét padláshelyiségbe és meleg helyre. Például ezért van közel ezer galamb Miskolcon a Centrummal szemben lévő fűtött tetőn. Régen a galambok többsége a nagy állattelepeken tanyázott és ott is ettek, de ezek egy ideje már bezártak. Ma szinte nincs természetes ellenségük és az ember sem irtja őket. Közterületen lelőni nem szabad őket és mérget is tilos kitenni, mert az a gyerekekre és háziállatokra is veszélyes. A padlásokon a görény és a menyét szokta időnként megsebesíteni a galambokat, de nem eszi meg őket. Továbbá a karvaly és a vándorsólyom vadászik galambokra, de nem városi galambokra, hanem jellemzően vad- és tenyésztett galambokra. Mivel mindkét ragadozómadár védett, ezért a galambászok nem tehetnek ellenük semmit. Korábban, még a háború előtt próbálkoztak Magyarországon azzal, hogy behoztak Ukrajnából betanított vándorsólymokat. Ezeket fióka korukban megtanították arra, hogy ne féljenek az embertől, nagyon alacsonyan tudjanak vadászni, beszálljanak a kocsik közé és fogják meg a galambokat. A módszer nem bizonyult hatékonynak, mert csak az eredeti prédafajukhoz hasonlító színes galambokat kapták el, a szürkéket és a feketéket nem. Sopronban és Győrben pedig tudatos galamb befogást végeztek a piactereken és templomokban és elvitték őket 200 kilométerre. Itt Miskolcon is ki vannak téve a városközpontban nagy befogó ketrecek, de ezeket már nem használják, mivel a galambok többsége még nagyon messziről is képes visszatérni eredeti lakhelyére – számolt be a versenygalamb tenyésztő. 

Kevés a működő módszer 

A mechanikus megoldások a leghatásosabbak, ha nem szeretnénk kéretlenül találkozni a "szárnyas patkányokkal." 

- Tehát egyedül házilag tehetünk a galambok ellen lépéseket. A leghatékonyabb, ha apró szemű hálóval elzárjuk tőlük az erkélyünket és a padlástér nyílásait. Ugyanis ezek a madarak szinte semmitől sem tartanak és képesek mindenhez gyorsan hozzászokni, különösen, ha még fiókaként találkoznak vele. Akár két-három hét alatt a hangos riasztóhoz, vagy a ragadozó madarat imitáló, de mozdulatlan szobrokhoz. Hatástalan megoldások azok a hosszú tűk is, amiket az épületek tetejének a szélére szoktak kitenni. Lehet látni olyat, hogy a galambok éppen a tűk közé készítik el a fészküket, még akkor is, ha ez a későbbiekben a fiókák vesztét okozza, mert fenn akadnak rajta – fejtette ki Kádár Pál.