Búcsú

2023.04.13. 14:00

Görög László elárulta, miért hagyja el a várost

A húsvéti hétvége bomba híre volt: elszerződik a miskolci színházból annak vezető színésze, Görög László, a következő évadot feleségével, Czakó Juliannával együtt Budapesten, a Thália színházban kezdik el, ahol március 24-én – egyelőre még vendégként – mutatták be mindkettejük közreműködésével a „Ványa bá”-t. Zajos siker volt, és egyben méltó belépő mindkettőjük számára.

Hajdu Mariann

Görög László úgy érzi, fantasztikus évei voltak Miskolcon

Fotó: Ádám János

A színész búcsúbeszélgetésen vett részt a napokban a Miskolci Színházbarátok Egyesülete rendezvényén a Sub Rosa Caféban.

Eddig ingáztak Miskolc, Győr és Budapest között, több háztartást tartottak fent. Úgy érzi, közös gyermeküknek is jót fog tenni, ha lesz egy kialakult rend, és nem kell néha naponta „várost cserélni” - árulta el, hogy mi volt az egyik fontos érv a költözés mellett.

- Nekem nincs olyan, amire vágyakoznék - mondta. - Amit hoz az élet, abban igyekszem a lehető legjobban dönteni. De Julcsi kirobbanó formában, ereje teljében lévő, ritkaságszámba menő tünemény, és nem szabad elvenni tőle a lehetőséget, hogy kipróbálja önmagát. Márpedig ez egy vízfejű ország, ahol, főleg a színészeknek, Budapesten van erre lehetőségük.

Háromszor tíz

Ő maga hűséges típus: pályája 35 éve alatt három színházban csaknem pontosan háromszor tíz évet töltött. Mesélt az első "tízesről", a Radnótiról, ahonnan végül azért jött el, mert - bár régóta érezte, hogy nem találja a helyét, de félt a bizonytalantól - kapott a direktortól egy elfogadhatatlan ajánlatot a következő évadra.

- Meg voltan rettenve, hogy mi lesz velem. Aztán furcsamód egy év szabadúszás után jött az új lehetőség, Eger. Csizmadia Tibor akkori igazgató-főrendező kifejezett bátorítására rendeztem először, ez egy másfajta látásmódot is hozott. 

Aztán újabb tíz év, és az igazgatóváltást követően tudta, nincs maradása. Nem sokkal utána, 2012-ben kereste meg a miskolci színháztól a művészeti tanács akkor még Kiss Csaba vezetésével, őt később Béres Attila váltotta a színiigazgatói poszton. 

- Én és a kisöcsém, A vágy villamosa, Chicago, Játszd újra, Sam: ezekbe a darabokba hívtak, és én éreztem, érdemes megpróbálni. És aztán egyre-másra jöttek a nagyobbnál nagyobb szerepek. Az első években tartottam tőle, hogyan fogok én ezekkel megbirkózni. De egy idő után már nem pocsékoltam a megrettenésre az időt, hanem azt mondtam, hogy ha jön a munka, csinálni kell. Shylock-tól már egyáltalán nem féltem, és az egyik legkönnyebb próbafolyamatom volt. Olyan furcsa ez, hogy az ember néha sokat dolgozik egy szereppel, és alig van hozadéka, máskor meg észre sem veszi, és valami létrejön, és ott van, és nem kell érte pokolra szállni.

Művészi hitvallás

Shylock kapcsán beszélt művészi hitvallásáról is: 

míg van színész, aki szinte csak a saját szerepét tanulja, azt építi fel, ő egészében nézi a darabot.  

- A velencei kalmár próbáin végigültem a többi szereplő jelenetét is, hogy megértsem, ők mit, miért csinálnak, és hogy ehhez képest én hová tudom magamat helyezni. A próbaidőszakok elején mindig az a legnagyobb rejtély számomra, hogy a rendező mit, milyen stílusban és miről akar beszélni. Erre fontos rájönnöm. 

Mesélt arról, hogy Julcsival és Gáspár Tiborral szeret a legjobban együtt játszani. 

- A Nóra, a Játék a kastélyban: megismertük egymást, bízunk egymásban, nem kell köröket futni. Nincs sértődés, ha valami nem tetszik, és ennek hangot adunk. Az a cél, hogy mindannyiunknak örömet jelentsen a munka, az előadás pedig a nézőknek.
Szóba került az apaság élménye, a lánya, Gizella Eliza. Bevallotta, ha fiatalabb korában lesz apa, nem lett volna ennyire tudatosan türelmes, mint most. 

- Ha vele vagyok, akkor vele vagyok, ha a színházban, akkor a színházban. És ma már könnyű szívvel mondom azt, hogy nem érdekel, ha felhívnak telefonon: jönnék-e egy castingra mondjuk egy napi sorozatba. Inkább vagyok a családommal, nem vágyok többre, boldogok vagyunk.

Arra a kérdésre, hogy merít-e munkája során az apaságból, árnyaltan fogalmazott.

- Furcsa volt, amikor úgy voltam apa egy darabban, hogy még nem volt gyerekem. Most segít, de nem akarom kihasználni. Nem nyúlok olyan fegyverhez, hogy például ha valami baj történne vele, akkor milyen lenne, mit éreznék. Nem akarom elképzelni! Pláne felhasználni ezt az érzést a színpadon! Azt nem.

Van benne egy kis izgalom

A szerepei kapcsán elmondta, vannak amikre nagyon jólesik visszagondolni, de nem feltétlenül azért, mert annyira jól sikerültek. De egyben nagyon biztos, el tudta kerülni, hogy hazudjon a színpadon.

- Semmi szégyellnivalóm nincsen. S ha Gizi egyszer felvételről visszanézi bármelyik szerepemet, nem félek attól, hogy  mit gondol majd. Rendben vagyok magammal.

Meglepte, hogy ennyire nagy érdeklődést váltott ki, hogy elszerződik Miskolcról. 

- Igen. Fantasztikus éveim voltak itt. Annyi minden történt velem, jó és rossz, mélyen tragikus, és egekig felemelő. Ez igaz a magán- és a szakmai életemre egyaránt. Van bennem félelem, mert amit elhagyunk, az egy kis, biztonságos akol, de remélem, hasonlóan, mint miután Egert elhagytam, újabb szép évek várnak rám. 

Elárulta, hogy már egy éve mehettek volna, de két okból mondtak nemet, egyrészt Gizi miatt, hogy még egy évet itt járjon óvodába, másrészt mert attól tartottak, villamcsapásszerű lett volna a hirtelen távozás. Se magukat, se Béres Attilát, se a miskolci nézőket nem akarták olyan helyzetbe hozni, hogy elinduljon a pletyka: összevesztek, megsértődtek. Ezért kérték a Tháliát, hogy először csak vendégként mehessenek, a jövő évadban két-két bemutatójuk lesz már ott, ebből egy közös.

- És akkor lesz időnk esetleg ide is visszajönni. Reméljük, működni fog a dolog. Van bennem egy kis izgalom, de bízom magunkban. Csak tudjunk mindig higgadtan, a lehető legjobban dönteni - és akkor remélem az élet is megad mindent, amit csak lehet!

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában