Az ünnepelt uralkodó

1881. szeptember 11-én, vasárnap, a reggeli misén vett részt őfelsége, Rudolf trónörökös és Károly Lajos főherceg társaságában a Mindszenti templomban. A templom előtt ezrek várták és rótták le tiszteletüket a király előtt. 

A mise után a küldöttségek fogadása történt a megyeházán az uralkodó által. Minden küldött a legszebb díszmagyarjában jelent meg. Tiszteletüket tették Borsod, Abaúj, Hajdú, Heves, Gömör, Máramaros, Szabolcs és Zemplén megye követei. 

„A mise után fogadta ő felsége a külföldi képviselőket, kikkel egy félóráig társalgott. Azután a megyeházba ment, hol a megyei küldöttségeket fogadta. 

A megyeház kapujánál Tisza Kálmán miniszterelnök, gyász-díszruhában, valamint dr. Vay főispán várták már ő felségét. A király elhagyva fogatát, szűnni nem akaró éljenzés közt haladt fel az első emeletre, ahol számára trónemelvény volt felállítva. Időközben a teremben Borsod megye összes kath. egyházi hatóságainak képviselői összegyűltek volt már, mig a többi küldöttségek a folyosókon helyezkedtek el. 

Midőn ő felsége a terembe lépett, a jelenlevők lelkesült éljenzéssel fogadták őt s Samassa József egri érsek üdvözlő beszédet intézett hozzá, a melyre ő felsége következőleg válaszolt: 

»Üdvözlöm önöket, mint az egri fő- és a szomszédos egyházmegyék római és görög kath. klérusának képviselőit s örvendve fogadom hagyományos lojalitásuk ezen ujabbi nyilvánítását, mert erős azon hitem, hogy önökben nemcsak a trón és a haza hű támaszait, hanem egyszersmind szent hivatásukhoz képest a béke és egyetértés buzgó apostolait is szemlélhetem. Sorakoztassák híveiket a testvéries szeretet fegyvereivel az igazi hazafiasság lobogója körül, terjesszék hangosan a béke igéit s meg lehetnek győződve változhatatlan királyi kegyelmemről, párosulva azon forró óhajtásommal, hogy az isteni gondviselés áldja meg ebbeli törekvésüket.« (Hosszantartó éljenzés.)” 

(Ellenzék – 1881. szeptember 13.) 

Őfelsége délután városi körútra indult. Meglátogatta a borsod-miskolczi óvodát, az apácaneveldét, a rabdolgoztató intézetet, a nőegylet árvaházát, a lövöldét, a közkórházat – itt magyarul érdeklődött a betegek hogyléte felől, amely szintén szívet melengető esemény volt – és a református gimnáziumot. Kíséretéhez tartozott Mondel hadsegéd, Rohonczy szárnysegéd, Tisza Kálmán miniszterelnök, Jekelfalussy Lajos miniszteri tanácsos, Vay Béla főispán és Soltész Nagy Kálmán polgármester. A lövöldénél kisebb kellemetlenség okozott zavart mindkét oldalon. Miközben Ferenc József lőni készült, egy kisgyermek szaladt be a lővonalba. Ekkor az uralkodó letette fegyverét, nem lőtt, majd sietve a szállására távozott. 

„Ő Felsége felkéretvén a lövésre a lőállásra lépett, miután a legjobb fegyvert töltötték meg számára. 

»Fiatal koromban jól lőttem – monda – most már rosszabbul megy.« 

Erre felemelte a fegyvert és czélzott. Mindenki visszatartott lélekzettel várt, midőn ő Felsége hirtelen leereszti a fegyvert, megfordul s napbarnított arcza elhalványul. 

»Mily nagy szerencsétlenség történhetett volna!« – szólt s félreteszi a fegyvert. 

A körüllevők rémülve vették észre maguk is, hogy mialatt a király czélzott, egy ember 20–25 lépésnyire a lesállástól megjelent a lőtéren és futott keresztben a czéltábla előtt és azon pillanatban, midőn ő Felségének már-már el kellett volna sütnie fegyverét. 

»Nem lőhetek többé!« – mondá ő Felsége s rögtön eltávozott. 

Később az est folyamában környezetével ezen eset felől beszélgetvén, fölemlité, hogy a mai eset egy szerencsétlen emléket hozott vissza emlékezetébe 1857-iki körútja alkalmával ugyanis Kassáról érkezve Miskolcz városába, zsolczai határon a megye és és város részéről nagy küldöttség fogadta. Ennek vezetője gr. Szirmay István volt. A fogadtatás után Miskolcz városa felé megindulva a menet, a kocsija után lovagló Szirmay Istvánt közvetlenül a város előtt agyszélhűdés érte, s holtan esett le lováról. Ez eset akkor nagyon meghatotta ő Felségét s erről emlékezett meg ma. E Szirmay István fia ő Felségének keresztfia, ki azon nap mutatta be magát a fogadtatásnál délelőtt ő Felségének.” 

(Ellenzék – 1881. szeptember 13.) 

Ahogy említettem, a történészek szerint nem igaz, hogy keresztfiává fogadta Szirmay István gyermekét Ferenc József. Itt azonban azt olvashatjuk, hogy a miskolci újság is tényként írja le. 

Este színházi díszelőadást tartottak a király tiszteletére, ő azonban a családi gyász miatt – Mária Klementina főhercegnő halála miatt, akárcsak 1857-ben – ismét távol maradt. Andrássy Gyula képviselte az uralkodót ezen az eseményen. 

Ferenc József számára a közeli hadgyakorlat volt a fő esemény, melyen egy orosz betörés elhárítását gyakorolták. Ezen okok miatt szeptember 16-án délután kettőkor, kis küldöttség jelenlétében, különösebb ünnepség, külsőségek nélkül utazott tovább. 

A király a látogatása alatt 2400 forintot adományozott különböző szervezeteknek: 
– 1000 forintot kaptak a miskolci szegények, 
– 500 forintot kapott az árvaház, 
– 200 forintot az óvoda, 
– a református gimnázium, 
– a szegényápolda, 
– 100 forinttal gazdagodott az evangélikus nőegylet, 
– az izraelita nőegylet, 
– a tűzoltóegylet 
– és a rendőrök. 

Ezen felül Zsarnay Győző rendőrkapitány egy drága melltűt kapott, a lövölde pedig egy nagyon szép, díszes serleget. Az uralkodó itt-tartózkodása alatt mindennel meg volt elégedve. Azonban történt egy olyan incidens, hogy a király két belső távirata az Egyetértés című lap hasábjain jelent meg. A távírda főnökét kérdőre vonták, a vizsgálat pedig kiderítette, hogy az egyik távíró volt a ludas, aki rögtön „vád alá vonatott”. 

Különböző címeket is „osztogatott” Ferenc József az itt töltött pár nap alatt: 
– báró Vay Béla főispán a Szent István Rend kiskeresztjét, 
– Bay Bertalan alispán királyi tanácsosi címet, 
– Soltész Nagy Kálmán polgármester a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, 
– Szombathy József várnagy Koronás Arany Érdemkereszetet kapott. 

Ferenc József császár még két alkalommal járt városunkban átutazóban, jelentősebb időt azonban már nem töltött Miskolcon. 

(1886-ban, Galíciából hazatérve, szeptember 5-én a város küldöttsége fogadta őt a vasútállomáson. Míg 1887. szeptember 10-én a terebesi hadgyakorlatról hazafelé ismét a város küldöttségével találkozott a pályaudvaron.) 

(Folytatjuk...) 
 

Források
Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata IV. 
Ellenzék – 1881. szeptember 10., szeptember 12., szeptember 13. 
mek.oszk.hu 
Bukszár Zsanett: Ferenc József miskolci látogatásai 
Somorjai Lehel: Ferenc József Miskolcon 
minap.hu 
ujszo.com 
Wikipédia