Így nyerte el a miskolciak szívét a császár

1857-ben Ferenc József úgy döntött, körútra indul, felméri az ország lakosságának iránta táplált érzelmeit pár évvel a gyászos kimenetelű – számukra azonban győztes – szabadságharc után. A tervezett körút hamar félbeszakadt gyermeke, Zsófia halála miatt. Később a megkezdett utazást folytatta, de már felesége és másik leánya, Gizella nélkül. Az uralkodó miskolci látogatásá(i)nak leírását főleg híres naplóíróinknak – a Szűcs testvéreknek és Pflie­gler J. Ferencnek – köszönhetjük.

Az első látogatás

Az osztrák császár először 1857. szeptember 3-án érkezett városunkba. Az újjáépült színházunk avatóját is ekkorra időzítették Miskolc vezetői. Mindenkinek kiadták az ukázt: a városban a házakat fehérre kellett meszelni, a kapukat pedig zöldre festeni. A megye három diadalkaput is emeltetett a jeles eseményre – Zsolcai kapu, Király híd és a Városháza előtti téren.

Látogatását azonban egy szomorú esemény árnyékolta be. Gróf Szirmay István Tamás császári és királyi alezredessel tragédia történt. A fogadóbizottság tagjaként volt jelen a megyehatárnál, amikor gutaütést kapott.

Ferenc József ekkor folytatta a bevonulást a városba, utána azonban Szirmabesenyőre sietett, a gróf özvegyét személyesen értesítette a szörnyű tragédiáról. A gróf pár hónapos elárvult gyermekét keresztfiává fogadta. Erre a momentumra azonban semmilyen bizonyíték nincsen, a történészek tagadják ennek megtörténtét.

A miskolciak nagyon készültek a látogatásra, bár bizonyos közöny, harag érződött rajtuk a korabeli tudósítások szerint is. Itt még nem a szeretett „Ferenc Jóska” jött látogatóba, hanem a zsarnok császár. A külsőségeken ez nem látszott, hiszen díszkivilágítás, fáklyászene, az Avas-tetőn pedig tűzijáték gondoskodott az uralkodó szórakoztatásáról. Ő és kísérete a Megyeházán volt elszállásolva.

Miskolc városa a sérelmeiről egy kilencpontos listát adott át Ferenc Józsefnek, melyen szerepelt az ezekre várt válaszlépések listája is. Érdekesség, hogy az ünnepségre díszegyenruhát készíttetett a város, melynek költségét a tisztiszemélyzet béréből levonta – az ő legnagyobb sajnálatukra.

Ahogy említettem, a színház a megnyitójára készült. Ferenc József lett volna a díszvendég, de a fent említett tragikus esemény miatt nem jelent meg a nagyközönség előtt. Az előadás előtt Jókai Mór avatóját hallgatta a nagyérdemű, melyet felesége, Laborfalvi Róza adott elő.

Érdekesség, hogy a császár a látogatása során észrevette, a Mindszenti templom tornyai nincsenek készen, ezért az egyik tornyának építési költségeit magára vállalta.

Másnap reggel a Búzavásár téren katonák hadgyakorlatát kísérte figyelemmel, majd Egerbe távozott Albrecht főherceg és gróf Grünné társaságában. Így ért véget az első miskolci látogatása...

A második látogatás

1881. szeptember 9-én egy hadgyakorlat keretein belül érkezett városunkba Ferenc József. Úgy látszik, a szeptemberi időszak ideális volt látogatásokra, minden egyes ittléte erre a hónapra esett. (Közben volt egy félórás látogatása, a Tiszai pályaudvaron várakozott ennyit, 1880 szeptemberében. Ezt azonban nem tekinthetjük hivatalosnak, talán még látogatásnak sem.) Ekkor már koronás királyként érkezett, meg is látszott a lakosság reakcióján.

A Tiszavidéki-vaspályánál Soltész Nagy Kálmán mondott beszédet a király tiszteletére:
„Cs. és apóst. kir. Felség! Legkegyelmesebb Urunk!
Örömtől lelkesült szívvel, a mély hódolat és hálaérzettől eltelve üdvözli cs. és kir. apóst Felségedet Miskolcz város közönsége. 
Miskolcz hü népe igaz magyar lelkesedéssel fogadja Felséges királyát, tántorithatlan hűséggel, törhetlen ragaszkodással viseltetik Felséged iránt és azon legalázatosabb kérelmet terjeszti Felségedhez, hogy az igaz hazafiság és alattvalói hűség ezen becses erényeiről meggyőződést nyervén, jó magyarjai között magát otthon érezni, Miskolcz városát, annak közönségét uralkodói kegyelmében megtartani kegyeskedjék; az egek ura hozta cs. és apóst. Felségedet körünkbe; az egek urának áldása maradjon Felségeddel; az egek urához hasson szózatunk: Éljen a király!” 
(Ellenzék – 1881. szeptember 10.)

Az uralkodó így fogadta a kedves szavakat:
„Fogadják őszinte köszönetemet hódolatuk e szívélyes kinyílvánításáért. Örömömre szolgál hosszabb idő után ismét láthatni e várost, mely, mint hallom, a legközelebbi múltban oly tetemesen szépült és minden tekintetben nagy haladást mutat. Szíves fogadtatásuk, melyet hasonló érzelemmel viszonzok, itteni időzésemnek előre is megelégedést és kellemes napokat biztosít.” 
(Ellenzék – 1881. szeptember 10.)

A főutca egy része új burkolatot kapott a jeles esemény alkalmából. Mindenki díszmagyarban szorongott, ameddig a szem ellátott. A Búzavásár téren nagy állványt építettek, hogy sokan lássák közelről az uralkodót, de olyan drága jegyárat számítottak fel rá, hogy nem telt meg, erősen foghíjas maradt. A korabeli tudósítások megemlítik azt, hogy még így is szebben nézett ki, mint a tér a maga valójában. Lógott a lába az esőnek, mindenki attól félt, hogy a díszes eseményt elmossa az eső.

Pontban déli 12-kor dördültek el az ágyúk és szólaltak meg a harangok. Minden tekintet az éppen érkező két megyei huszárra szegeződött, ők vezették a sort. Őket követte a városi gazdák bandériuma – érdekesség: az Egyetértés című lap szerint a bandériumot nem engedték felvonulni lovai különbözősége miatt, Szendrei János szerint viszont ott voltak –, majd Soltész Nagy Kálmán díszes fogata. Utána báró Vay Béla megyei főispán következett, majd érkezett a várva várt királyi fogat, benne őfelségével és Szapáry Gyula pénzügyminiszterrel. Utána főpapok, világi urak sokasága.

Az uralkodó a Három Rózsa szálló kapuja előtt – mely akkor éppen a Grand Hotel Stőgermayer nevet viselte, a király és kísérete itt kapott szállást – a díszszázadot szemlélte. Ezalatt az osztrák himnusz szólt, az apácazárda és a református leányiskola lányai pedig virágokat hintettek a magas rangú vendég lábai elé. Állítólag a hotelben a schönbrunni park vizét szolgálták fel, mert a híres vendég úgy kívánta. Távozásakor jó borravalót hagyott a személyzetnek a különleges vendég.

Az esti díszkivilágítás megtekintésekor érdekes esemény történt. A császár a kocsijából kiszállva a nép közé ment, barátkozott, beszélgetett, ezzel elnyerte a miskolciak szívét.

Szeptember 10-én este fáklyásmenet és a dalárdakör bemutatója volt a program.

„A több száz fáklyavivő által képezett impozáns menet esti 7 órakor indult el a Major utczából. A menet élén 3 fiatal ember lovagolt, utánuk a katona zenekar következett, míg a fáklyások sorai között az összes társulatok és testületek haladtak, a következő sorrendben: a tűzoltó egylet 10 lampion vivővel, az aggharczosok egylete, a timár és csizmadia ipartársulatok 10 lampion vivővel, a szabó és mészáros ipartársulatok, a kereskedelmi testület. Erdély czimere 10 lampion vivővel, a királyi adófelügyelőség és adóhivatal, a kereskedelmi és iparkamara, a városi tanács, Miskolcz város képviselő testülete 10 lampion vivő, a királyi törvényszék, az ügyvédi kamara, a tűzoltók tisztikara, 10 lampion vivő, az izraelita általános ipartársulat, az asztalos és üveges ipartársulat, a czipészek ipartársulata, 10 lampion vivő, a szűcs ipartársulat, a lakatos-, szíjgyártó-, szűrszabó-, kovács- és kerékgyártó ipartársulatok, 10 lampion vivő, végre 10 tűzoltó.
Az egyes testületek között számos gyönyörű lobogó, czimer és jelvény vitetett, míg a menet végén a czigányzenekar következett.
A király ismételve megjelent az ablaknál, mire mindannyiszor valóságos éljenvihar keletkezett a magyar királyra. Az udvari ebédre meghívott összes vendégek jelen voltak még a nagyteremben s hasonlóképpen az ablakokhoz léptek.
A menet erre visszaindult a buzatérre, ahol a fáklyák kioltottak.” 
(Ellenzék – 1881. szeptember 12.)

(Folytatjuk...)