Múltidéző: Miskolc, forradalmi lázban

Különleges történeteket gyűjtöttem össze, ezúttal az 1848/49-es forradalom miskolci vagy miskolci vonatkozású eseményeiről. Jó olvasást kívánok mindenkinek! 

Városunk lakossága március 17-én értesült a pesti eseményekről. 

„Hire jött, hogy a tanulók és ifjúság Pesten zavargani kezdenek, – országgyűlési követeinktől igen érdekes levelek érkeztek, azok folytán az adminisztratornál conferentiát tartatott, még most is titkolni akarták az eseményeket, sokan igen megrémültek azon hírre, hogy Bécsben kiütött a revolutió. Estve a Casinoban felolvastatott Kun József levele, ki éppen Pesten volt, ebből tudtuk meg, hogy Bécsben 13-án a katonaság a népre lőtt, s némelyek elestek, mely esemény a Pesten már elindult mozgalmat igen nevelé. A 12 pont, és Petőfi dala, a Casinoban dictaturára bocsátattak. A Sajtó szabadság minden helyes gondolkozásu emberben nagy örömet gerjesztett, már ekkor mindenki látta, hogy igen nagy dolognak kellend történni és oly idő következend reánk, milyenről a történetek nem emlékeznek. És Márczius 20-áról. Gyűlés a megye kisebb termében roppant nép. Elnökül Szathmáry Király József hivatott meg, kit már mindenki volt administrátornak tekintett, ő kerek kalapban kokárdával jelent meg, a reformok fölött örömét nyilvánítá. Az ország­gyűlési követek levele leírhatatlan lelkesedéssel fogadtatott, tapsvihar tombolás, követé azt, s öröm könnyek csillogtak a szemekben; megértettük, hogy Bécsben a feliratot vivő küldöttség mily diadallal fogadtatott, megtudtuk, hogy e nevezetes felirat a Felség által el van fogadva, Batthyány Lajos miniszterelnöknek czimezve.” 

(Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyirata IV., 61–62. oldal) 

Szathmáry Király József lett a választmány elnöke. Március 24-én megérkezett a helytartótanács levele arról, hogy a sajtó újra szabad, eltörölték a cenzúrát. A nemzetőrség is megalakult, a város katonakorú népességét lajstromba vették – 700 embert –, ezen ­lajstrom fejlécén ez szerepelt: 

„Alólirottak a miskolci nemzetőrség soraiba beállva minden had és fegyverszabály szigoru megtartására ha ugy kell eskü alatt is kötelezzük magunkat. Miskolcz, 1848. márczius 22.” 
(Szendrei János: Miskolc története és egyetemes helyirata IV., 63. oldal) 

A 700 nemzetőr négy századra lett szétosztva. Egy héten két alkalommal gyakorlatoztak közösen – vasárnap és csütörtökön –, március 26-án pedig megkapták a fegyvereket. A gárda fő őrhelye a városháza volt. A négy században a csapatokat egy-egy százados vezette, a sereg élén a fővezér állt. 

A négy század századosai a következők voltak: 

Liptay János, Kun Bálint, Demcsa János, Rábel Mihály. 

Mindannyian nyugalmazott császári és királyi tisztek voltak. A tisztek neveit böngészve megtalálhatóak benne Miskolc ősi családjainak képviselői. A Szepessy, a Kun, az Okolicsányi, a Serfőző, a Sassy, a Soltész, a Tegledy, a Szűcs, a Donga, a Balajti család – a teljesség igénye nélkül – tagjai mind-mind ott voltak nemzetünk szolgálatában. Demcsa százados a miskolci görögség, Rábel pedig a zsidóság tagjaiból került ki. 

Érdekesség, hogy a harmadik században káplárként megtaláljuk Piskóty Jánost – szintén régi miskolci család sarja –, aki később a tragikus sorsú Bató Eszter férje lesz.

Görgey és Miskolc 

Görgey Artúr (a képen) élete során négyszer járt Miskolcon, ebből háromszor a szabadságharc alatt. Az itt töltött időszakban Doleschall Gáborral, városunk híres orvosával baráti kapcsolatba került. Így fogalmaz róla saját, életrajzi ihletésű könyvében az orvos: 
„A lejárt forradalomnak két fő tényezője volt: Kossuth Lajos és Görgey Artúr.” (Dobrossy István (szerk.): Borsod és Miskolc 1848–1849-ben) 

1896-ban látogatott újra városunkba az akkor már agg egykori fővezér, aki Lévay Józsefet is felkereste itt-tartózkodása idején. 

1930-ban Görgey Artúr nevét vette fel a honvéd gyalogezredünk, emlékét utca is őrzi Miskolcon, sőt az első köztéri (mell)szobra is nálunk állíttatott. 

Magas rangú orosz fogoly Hámorban 

A szabadságharc végén egy magas rangú orosz tiszt „akadt horogra”. Ő az orosz vezénylő tábornok – nevét nem említik a források, találgatni pedig nem szeretnék – testvére volt. Ruttkay Imre hadnagy vezetésével a Hámorban táborozó honvédek Görömbölytapolca környékén fogták el őket. A tábornok dühös lett, azonnali bombázással fenyegette meg városunkat, ha nem adják ki neki testvérét. Az átadás megtörtént, közben az orosz és a magyar tisztek nagyon összebarátkoztak. 

Az oroszok egyébként kedvelték Miskolcot, és nem is egy katona a csapatát hátrahagyva a vármegyénkben lévő tót ajkú települések valamelyikén telepedett le. 

Nézzük, milyen véleménye volt Fatyiev kozák kapitánynak városunkról: 

„Utunkban Kassáról kezdve, már szőlőt is láttunk, csak aztán érkeztünk meg Miskolczra. No itt aztán már tiszta magyarok laknak. Ez a nép egészen más fajta, más jellem. E nép előkelő, derék, talán nem is vétkezem, ha kimondom, hogy nemes, jószívű, habár lázadó is volt.” 
(Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyirata IV.) 

Győri Gyuri cigánybandája 

Győri Gyuri muzsikus és bandája elindult a miskolci nemzetőrökkel egyetemben Zentára. Csak az elindulás után tudták meg, hogy az irányt Pákozd felé veszik, hiszen ekkor jött a módosított parancs. Így részesei lehettek a szabadságharc első nagy diadalának. A zenészek a csata közben is a Rákóczi-indulót és egyéb lelkesítő dallamokat játszottak a katonák számára. Egy alkalommal a pákozdi szőlő mellett lévő állásukba pár löveg csapódott be, nagy volt az ijedség, de kárt nem tett a csapatban. 

Győri Gyuri a miskolci nemzetőrök vezetőjének, báró Vay Lajosnak így panaszkodott: 

„Veres nadrágjuk miatt őket az ellenség generálisoknak nézi s minden golyót reájuk irányoz.” 

(Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyirata IV., 76. oldal) 

A zenészek megúszták a csatát, és a következőkben is a szabadságharc szolgálatában álltak. 

Beck Vilma, a kémnő 

Ha Beck Vilmát, Beck bárónőt, avagy Racidulát szeretném bemutatni, egy külön bejegyzés is kevés lenne. A szabadságharc alatt kémtevékenységet folytatott a magyar honvédség – sokak szerint a Habsburg-, később pedig az angol titkosszolgálat – számára. 1850-ben érkezett meg Angliába, ahol nemsokára ünnepelt sztár lett életrajzi ihletésű könyve okán, mely az 1848/49-es eseményeket dolgozta fel a saját szemszögéből. 

Angol, német és francia nyelvre is lefordították könyvét, magyarra azonban csak 1901-ben, egy dr. Halász Sándor nevű miskolci tanár. A kémnő saját bevallása szerint kétszer is megfordult Miskolcon, Görgey csapataival együtt. 

(Folytatjuk...) 

Források

miskolciszemelvenyek.blog.hu – Tíz történelmi érdekesség, amit nem biztos, hogy tudtál Miskolcról – 5. rész, Pákozdtól Schwechatig, miskolci nemzetőrök az 1848/49-es szabadságharc első csatáiban, Tíz történelmi érdekesség, amit nem biztos, hogy tudtál Miskolcról – 8. rész 
Dobrossy István (szerk.): Borsod és Miskolc 1848–1849-ben – Naplók, töredékek, visszaemlékezések 
Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes hely­irata IV. 
G. Jakó Mariann – Hőgye István: Választási dokumentumok a B.-A.-Z. Megyei Levéltárban 1848–1948 
Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4., 5. 
Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme 
Szabad Magyarország – 1947. február 2. 
kozterkep.hu – Zsolcai csata emlékműve 
Wikipédia – Kossuth-bankó szócikk, Kolera szócikk, Paszkevics szócikk