Fekete karácsony

- Barnuskám, kisfiam, ébresztő, megyünk bevásárolni, itt a karácsony.

Édesanyja a reggel fejt kecsketejet odakészítette, az igazi – ajándékba kapott – paraszt házi kenyérrel. Nem hallott mozgást, ismét szólt fiának.

- Kelj fel hamar!

Asztalhoz ülve anyja kérdezte, mi van, beteg vagy?

- Á, dehogy csak rosszat álmodtam. A falu legszebb lányát feketében láttam, meghalt a nagyapja, akibe titkon beleszerettem.

- Kisfiam, felejtsd el a szerelmet iránta, romagyerekhez úgysem adnák, meg ő sem menne hozzád. Legfeljebb őszinte részvétet kívánsz neki.

Reggeli után anyja elindult a fiával vásárolni. Amíg anyja vásárolt, fia kiment a boltból, mivel meglátta a falu legszebb lányát a lovas szánkán. A rossz álma igaz lett, feketébe a szépség. Üdvözölte, mi a baj – kérdezte.

- Meghalt a nagyapám, este – mondta a szépség.

- Őszinte részvétem – mondta, hozzátéve, „ezután kevesebbet látlak majd – vele biztos nem – a lovas szánkán”.

A beszélgetést abba kellett hagyni, anyja hívta,

- Barnuskám gyere, adom a hátadra a batyut, induljunk haza.

Batyu a fiú hátán, nyaka alatt a hamvas két vége összekötve. – Ballagjál, majd utolérlek, a gazdurammal megbeszéljük a továbbiakat.

Nem sietett, gondolta, mire anyja utoléri még láthatja titkon szeretett szépségét. Úgyis lett. Hazafelé menet megállt a hídon, batyuját a hídkarjára téve, még látta a visszanéző szerelmét. Nagyot sóhajtott, majd lazának érezve a batyut, még kötött a hamvas végén szorosabbra húzva. Indulni akart, amikor egy galamb csapatot megzavart egy galambász sas. Az esemény elvette a figyelmét, a hídkarjáról hátrafelé bebakkant a batyu és a nyakára szorult. Szegény pára próbálta visszahúzni, sikertelenül. Minden sötét lett előtte, még annyit látott a homályban, hogy a szép lány kis kezével intett, jövök segítek rajtad, aztán vége. Mire anyja kiért a kanyarból az iskola mögül, anyja látván a bajt jajveszékelve szaladt fiához. A tanító úr is, hallva a kiabálást rohant segíteni. A nyögő patakba nem lehetett bemenni, a batyut megemelni, a híd magasabb lévén. Mire felhúzták a batyut, Barnuska már eltávozott.

Híre ment, hogy csigolya törést szenvedett, sajnos.

A szép lány nagyapja temetése után két nappal Barnuskát is eltemették. Utolsó útjára a gazda úr lovasszánkáján vitték örök nyugalomra, a bakon ott ült könnyes szemmel Barnuska szerelme.

Utóirat: Barnuska szülei nyáron gombaszedésből, kemencék, házak tapasztásából, halottak napjára koszorú készítésből éltek.

Később anyja – istenfélő hírében volt – mondása alapján megálmodta, hogy fia integetett, anyám ne sírjon, jól vagyok. A titkos szerelmemnek meg mondja meg, nagyon szerettem és köszönje meg jóságukat.