Izgalmas történetek egy kötetben: a sajóvámosi múlt útjait egyengették

Száz évig épülő templom, falusi boszorkány­üldözés, hirtelen eltűnő vár, gyermekáldozat: ezek nem egy frissen induló középkori tematikájú netflixes sorozat epizódcímei, hanem Sajóvámos izgalmas történelmének részletei. Ezek a történetek eddig főként különböző okiratokban, megsárgult újságcikkekben, lokális legendákban és helyi pletykákban öltöttek formát, most azonban egységes mederbe terelték a település hosszan hömpölygő múltját. Nemrégiben ugyanis egy régen várt könyvbemutatón ünnepelte Sajóvámos a nyolcszáz éves történetét. A helyi önkormányzat felkérésére a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár munkatársai, Bodnár Tamás igazgatóhelyettes, Kis József igazgató és Kiss Lajos levéltáros egy közel hatszázötven oldalas monográfiában dolgozták fel a település történelmét. Készült már könyv a témában, de a mostani sokkal részletesebb feldolgozása a tényeknek, eseményeknek.

Két és fél évnyi kutatás

„Váradi Lajos, a település polgármestere kereste fel a levéltárat, azzal a céllal, hogy készüljön egy monográfia, ami összefoglalja Sajóvámos múltjának történéseit – emlékszik vissza a könyv születésének kezdetére Bodnár Tamás, aki a társírói munka mellett az A múlt útjai Sajóvámoson című kötet szerkesztési feladatait is elvállalta. – Közel két és fél éves kutatás eredménye a most bemutatott monográfia. Kronologikusan osztottuk meg a munkát, én foglalkoztam többnyire azzal, ami a tizennyolcadik század végéig történt, Kiss Lajos dolgozta fel a település tizenkilencedik századi történetét, míg az ezt követő időszak, a nagy háborúk és sorozatos forradalmak kora, a nemzeti bizottsági és tanácsülési jegyzőkönyvek átolvasása Kis József teendője volt. Sajóvámos elnevezése is beszédes: vámhely működött itt, de nem csak erről volt nevezetes a település. Mára már alig van nyoma, de régen ferences rendi kolostor, főúri kastély, sőt egy kisebb középkori vár is állt Vámoson. Ez egy darabig sikerrel tartotta vissza a törököket, de az 1567-es nagy török felvonulás után már csak romként említik az iratok a sajóvámosi várat, bár semmi konkrétumot nem tudunk annak pusztulásáról. Dr. Milus Katalin lokálpatrióta, aki sokat segített a település múltjának felgöngyölítésében, egy tízfontos ágyúgolyót adományozott a Herman Ottó Múzeumnak, ami az egykori vár területéről bukkant elő. Ez pedig arra utal, hogy valóban csatában rombolhatták le az egykori erődítést.

Vámosi boszorkák

Már a kemény fedeles kötet borítójához is érdekes sztori tartozik. A rajta látható festmény ugyanis egy aukción bukkant fel, amire a Nemzeti Portrétár is felfigyelt: ők osztották meg oldalukon a képet, amire végül Kiss Lajos, a monográfia egyik szerzője bukkant rá. A festményen szereplő férfialak Keglevich Károly, az egyik régi helyi rangos família tagja, aki a sajóvámosi kastély építtetését is elrendelte. Ennek pedig a festményen is nyoma van: Keglevich jobb karja alatt láthatók a mára lerombolt kúria tervei.

Ám nem ez az egyetlen híres épület a településen.

Sajóvámos katolikus templomát például közel száz év alatt sikerült csak felépíteni a helyieknek. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a kivitelezés szponzorációs lehetőségei megváltoztak. A vámosi Keg­levich uradalom tulajdonosainak váltakozása, a természeti katasztrófák, valamint az építési tervek folyamatos cserélődése egészen az 1870-es évekig nyújtották a folyamatot. A katolikus egyház bevételei nem tették lehetővé a templom megépíttetését, így a helyi katolikusok a kastély kápolnájában vehettek részt misén. Ennek érdekessége, hogy a református vallású Degenfeld Imre birtokos is engedélyezte ezt.

Az 1700-as évek eleje az emberfelettinek vélt megmagyarázhatatlan jelenségek jegyében telt Sajóvámoson, amelynek előidézői a boszorkányok voltak. A „vámosi boszorkányok” olyan férjes asszonyok, akiket helyi riválisaik kergettek a már salemi eseményeket idéző végzetük felé. A hisztériakeltés okai között találhatunk birtokvitákat, féltékenységet, be nem vált kuruzslást vagy az adott korban az ott élők többségétől eltérő viselkedési kultúrát.