Régi jó-rossz május elsejék

Miskolc - Olvasóinkkal emlékeztünk a régi miskolci május elsejékre.

Felvonulás a belvárosban, majális a Csanyikban, no meg sör és virsli dögivel – nagyjából ilyen sztereotip kép él a régi május 1-jékről azok fejében, akik nem vagy csak alig éltek a rendszerváltozás előtt. A régi képek, felvételek mindenesetre arról tanúskodnak, hogy ezek nagyon is léteztek.

Mivel e sorok írója azok közé tartozik, akiknek maximum a kilencvenes évekből derengenek emlékek majálisokról, olyanokat kértünk meg, hogy elevenítsék fel emlékeiket, akik több régi május 1-jei programnak is részesei voltak. Tanulságos volt.

Kötelező felvonulás

Grudzinski Zoltánnak például többnyire pozitív élményei vannak a munka ünnepével kapcsolatosan.

„Csodálatos élmény volt, engem mindig magával ragadott az egész monumentalitása. Nemcsak az, hogy rengeteg ember volt ilyenkor az utcákon, a kirakodóvásár, a sok étel és ital, hanem az is, hogy volt ennek a programnak egy másik, ma úgy mondanánk, közösségépítő funkciója is. Munkahelyi közösségek, baráti társaságok, családok pihentek, főztek együtt. Mert bár voltak ott különböző fellépők, meg mazsorettfelvonulás, a lényege az egésznek az összetartozás érzése volt. Sok barátság született ott, akik a következő évben akár már közösen mentek ki a Csanyikba.”

Némileg árnyalta a képet második megszólalónk beszámolója. „Az az igazság, hogy a felvonulás kötelező volt. Meg volt határozva, hogy hol gyülekezik, és végigvonultunk a Kazinczy utcától a Hősök teréig, sőt majdnem a Petőfi térig. Húzták a strigulát, és ha valaki nem ment el, az a következő hónapban nem igazán számíthatott jutalomra!” – mondta a hölgy, akiben olyan rossz emlékeket hozott elő a múlt felidézése, hogy kérte, a nevét inkább ne írjuk le.

Cserébe hozzátette: „Igaz, ami igaz, ezek a felvonulások nagyon látványosak voltak. Sokkal nagyobb felhajtás volt, mint ma, és talán az évek meg is szépítik lassan az emlékeket. Mégiscsak ez volt a fiatalságunk!”

„Szívesen emlékszem vissza, de mondjuk a felvonulást, na azt nagyon utáltam” – ezt már az előző két megszólalónál némileg fiatalabb Juhász Katalin mondta.

Nyüzsgés, vidámság

„Voltak tornabemutatók is, persze mindkettőn kötelező volt ott lenni, néha szétfagy­tunk, eláztunk, ha hideg volt. Ezután délután meg a szülőkkel a Majális parkba mentünk, aki tehette, ott volt, mert nyüzsgés volt, meg vidámság. Volt olyan év, hogy a ház, ahol laktunk, együtt ment majálisozni, még az a család is jött, akiket amúgy év közben alig láttunk, annyira zárkózottak voltak.” – emlékezett Katalin.

ÉM-TÁ

[related-post post_id="3843341"]

[related-post post_id="3845907"]