Közösségi térnek álmodták

Az idén negyven­éves miskolci Kollektív Házról írtunk a közelmúltban, amelyet meglátogattunk a kerek évforduló kapcsán, és elbeszélgettünk egy lakóval, aki a kezdetektől ott él. A cikk után megkereste szerkesztőségünket az épület tervezője, Bodonyi Csaba, aki egyrészt örömét fejezte ki azért, hogy írtunk a házról, ugyanakkor fájdalmát annak jelenlegi állapota miatt. De beszélt arról is, szerinte mi lehetne a ház megfelelő jövője.

A város értéke

Ahogy azt megírtuk, a hetvenes évek közepén érkezett egy csapat fiatal és lelkes építészmérnök a városba, akiket szívesen fogadott az akkori tervezőiroda, az Északterv. A fiatalok azonban a munkán kívül is szerettek volna együtt lenni, együtt élni, gondolkodni, elősegítve a kreatív csapatmunkát. Ezért vetették fel a Kollektív Ház tervét, amelyet meglepő módon támogatott az akkori államapparátus, így a nyertes pályázat útján kiválasztott Bodonyi Csaba elképzelései alapján megindulhatott a kivitelezés.

Az eredetileg kialakított 14 lakásba tehát elsősorban építészmérnökök költöztek be, illetve a családjuk, rokoni, baráti körük. Az Északterv felbomlása után azonban megszűnt a közös munka, és az építészek sorban költöztek ki a házból, amelyben a lakások akkorra már a magántulajdonaik lettek, így eladták, és szinte a teljes lakóközösség lecserélődött. A ház ma társasházként üzemel, melynek a közösségi terei – mivel a lakók nem költöttek rá az utóbbi években semmit – leromlottak és lehangoló állapotot tükröznek.

Bodonyi Csaba szerint a ház több szempontból is nagyon fontos, hiszen egy olyan minta, közösségi lét valósult meg benne, amely szinte példa nélküli. Európában sem sok hasonló akad: a fiatal építészek a cseh Liberec példáján buzdultak fel, illetve a miskolcihoz képest később valósult meg – igaz nagyobb léptékben – a bécsi Sargfabrik. Ugyanakkor építészetileg is egyedülálló, hiszen panelból ilyen épület sehol nem valósult meg. Éppen ezért meghatározó épülete, építészeti szempontból kiemelt objektuma lehet Miskolcnak, melynek érdekében az építész szerint a város vezetése is léphetne, vagyis megmenthetnék a házat attól, hogy teljesen leamortizálódjanak a közösségi terei, és az átépítésekkel véglegesen megváltoztassák a struktúráját.

Akár idősek otthona

– Az épület panelhasználati kísérlet volt, ami bizonyította, hogy másként is lehetett volna építkezni ezzel az anyaggal. Az építészeti műhely pedig egy iskola, ami várható volt, hogy nem tud ebben a formában 10–15 évnél tovább működni, de a hatása még ma is érzékelhető – magyarázza Bodonyi Csaba, aki szerint az épület sorsa is előrelátható volt.

– Sosem támogattam, hogy a lakásokat eladják és társasházként üzemeljen, nyilvánvaló volt, hogy ebben az esetben nem lehet megtartani az eredeti funkcióját. A Kollektív Háznak közösségi feladata kellene, hogy legyen, a jelenlegi állapottól még az is jobb lenne, ha mondjuk egy idősek otthona vagy valamilyen szociális ellátás működne benne. Mivel a város szempontjából fontos épületről van szó az önkormányzat a kezébe vehetné a sorsát, és adhatna neki közösségi funkciót – mondta lapunknak az építész.

A felvetésről megkérdeztük az önkormányzatot is. Szabó Máté városházi szóvivő elmondta, mivel az épület száz százalékban magántulajdonban van, méghozzá több tulajdonossal, így az önkormányzat nem tud beavatkozni a ház sorsába. Más lenne a helyzet, ha a tulajdonosok kérnék az önkormányzat segítségét, ez esetben megvizsgálnák, hogy milyen módon és feltételekkel tudna a város az épület sorsának alakításában részt venni.

Azt, hogy szakmailag nagy jelentősége van az épületnek, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a budapesti Műcsarnok április 26-án nyílt Építészeti Szalon kiállításán is bemutatták a Miskolci Építészeti Műhely (1977–1990) tervezőinek munkásságát. Ahogy az ismertetőben írták: „a csoport eredetileg építészek baráti társasága volt, Miskolcon leltek fogadókészségre a közös munkához; a város jövendő közös lakóházuk megtervezésére is lehetőséget adott, ez lett a híres Kollektív Ház, Bodonyi Csabának, a csoport vezető mesterének ismert munkája”.