Tűzzománcoktól a tájházálmodásig

Monok - Tóth Viktória a munkája és a hobbijai között érzi jól magát.

A monoki Rudolf András egykori házát álmodta meg tájháznak a helyi önkormányzat, ezért meg is vásárolta az ingatlant. A ház takarítása során rengeteg dokumentum került elő, amelyet akár ki is lehetett volna seperni a többi haszontalannak vélt holmival együtt. A Kossuth emlékház egyik munkatársa, Tóth Viktória viszont megmenthető kincseket látott az irathalmazban, amely átláthatatlan kupacból mára már követhető, sorba rendezett dokumentumok gyűjteményeként sorakozik arra várva, hogy a monoki néprajzos-muzeológus feldolgozza.

Már gyerekként is nagyon vonzott a kézművesség.”  Tóth Viktória

Hobbik között

– Monokinak tartom magam, pedig Balassagyarmaton születtem és két éves koromig Rétságon laktam, ahol édesapám volt katona – mondja Tóth Viktória.

– Abból az időszakból nincs egy emlékem sem, a legkorábbi már Monokhoz kötődik, ahonnan nem is mentem el hosszabb időre, csak középiskolásként és egyetemistaként. Már gyerekként nagyon vonzott a kézművesség. Harmadikos lehetettem, amikor a szövés ejtett rabul, majd a gyöngyfűzés mellett köteleztem el magam. Miskolcon jártam az Eötvös József Szakközépiskolába, ahol a tűzzománccal foglalkoztam. Kollégistaként azt láttam, más szakiskolákban a gyakorlatok idején a nem kimondottan szaktantárgyaknál kicsit lazább volt a számonkérés. Nálunk nem, ugyanolyan keményen számon kérték az általános tantárgyakat is. Miután általános iskolában kitűnő tanuló voltam, magammal szemben is elvárás volt, hogy középiskolában is helyt álljak, de kamaszként ez néha igen nehéz volt. A tűzzománc azóta sem áll távol tőlem, ékszerek készítésével is foglalkozom hobbi szinten és megmaradt a gyöngyfűzés is, de gyerekjátékokat is készítek. Természetesen nem egyszerre, hol ez kerül előtérbe, hol a másik, ha a munkám engedi.

Tábori lapok

A tájházzá átalakítandó ingatlan korábban a monoki Rudolf Andrásé volt.

– A dokumentumok között 80 darab tábori levelezőlapot is találtam – mondja Tóth Viktória.

– Rudolf András a II. világháborúban 1942 decemberétől 1943 augusztusáig a jelenlegi Fehéroroszországban teljesített szolgálatot, abban az időszakban születtek ezek a lapok, amelyek remekül dokumentálják azt az időszakot. Akkoriban ezeket a lapokat elküldés előtt átnézték, és csak azokat postázták, amelyeket a cenzor jóváhagyott. Már sikerült sorba is rendeznem a lapokat, amelyekből egyebek mellett nyomon követhető volt, hogy éppen hol teljesített szolgálatot Rudolf András. De a ház egykori tulajdonosa más kordokumentumokat is megőrzött, gyakorlatilag az egész élete nyomon követhető egy bizonyos szinten. Ezeknek a dokumentumoknak a rendezése és értelmezése nehéz, ugyanakkor nagyon izgalmas feladat. Néha alvás közben sem hagy békén, volt már, hogy éjszaka felébredtem és eszembe jutott, hogy láttam a dokumentumok között marhaleveleket is, ezért felkeltem és hajnali egykor nekiláttam ezeket különválogatni.

Tóth Viktória elmondta, ezekből a tábori lapokból és az egyéb dokumentumokból egy néprajzi dolgozatot szeretne írni, de az sem elképzelhetetlen, hogy néhány korabeli dokumentum a tájházban is szerepelni fog.

– Nincs még meg a végleges terve a monoki tájháznak – mondja Tóth Viktória.

– Az már eldőlt, hogy alapvetően az 1950–60-as évek berendezési tárgyait szeretnénk használni, de miután ebben a házban volt 1944 decemberében a román parancsnokság, ezért szeretnénk egy olyan szobát is kialakítani, amelyik a II. világháborúhoz kötődik. Azt még nem tudom, hogy mikorra készülünk el, de azt igen, hogy nagyon szeretem csinálni.

ÉM-BG