Ballagás táján

Nemes Nagy Ágnes sorokat olvasok… „Tulajdonképpen azt hihetné az ember,/ hogy a múlt lecseng.” Kissé nagyzolón gondolom, ezt még én is leírhattam volna. „De nem. / Eltűnik, aztán visszatér,/ akár az évszakok, melyek/ hol maggá tömörülnek, hol kinőnek…” Ajjaj, ez már igencsak a költő. És ráadásul még filozófus is: „…pontatlan útjain a téridőnek/ statisztikai átlagban újranőnek,/ pontatlan törvények szerint.” Dusicza Erika írása.

Virágruhás iskolaépületek, ballagótarisznyás fiatalok búcsúzása idején ki mással osztanám meg e gondolatot…"

S a verseskötet lapjait már nem is látva kalandoznak a gondolataim, érzem a szavak igazát, veszem sorra bizonyító tapasztalásaim.

S jut eszembe így ballagás táján, hogy emlékezetes vagy kevéssé sikerült búcsúztató beszédekben ennek sokszor az ellenkezőjére figyelmeztetjük az aktuális ballagót. Kissé erőszakosan még rögzítjük számára, melyek az iskolaévek fontos eseményei – mert azt hisszük, ismerjük azokat –, s meggyőződéssel állítjuk, hogy ezek életet uraló, soha feledésbe nem merülő pillanatok.

Ám a valóság árnyaltabb: talán csak az érettségi találkozón szokott „hol tartok” beszámolói után, a duhajabb vagy csendesebb együttlétben bukkannak fel a legendásuló történetek, vagy kissé szomorkás, magányos estéken tör elő a hiány, hogy nincs gimis-csajos csivitelés. S még az is lehet, hogy céges bulik sztorijává lesz a középiskolásként megélt kosárversengés.

Egy biztos: mindez nem örök, nem állandó élmény. A diákkori emlékek derűje vagy szomorúsága egyeseknél megkopó, másoknál eleven, lehet ritkán vagy gyakrabban felzaklató, szerencsésebbeknél örömmel, nosztalgiával szemlélt.

Talán mindegy is ez, fontosabb, hogy jelzők: hogyan, miként voltunk jelenlévők egy életidőszakban, mércék: merre mozdultunk, miként változtunk azóta.

Valójában az emberi lét minden emléke én-rész: legyen még érvényes vagy már meghaladott, vállalt vagy elutasított, elő-előtör „pontatlan törvények szerint.” S olvasata, értelmezése révén lesz egyéni döntéseink és választásaink befolyásolója, válunk általa is képessé arra, hogy merev determináltság helyett egyszeri és páratlan módon, alakítsuk életünk.

Az emlék tehát személyiségformáló.

Virágruhás iskolaépületek, ballagótarisznyás fiatalok búcsúzása idején ki mással osztanám meg e gondolatot…

Kedves Ballagók! Kívánom, hogy középiskolás múltatok visszatérései – személyek, történések, hangulatok felidéződése mellett – legyenek segítőitek, tudjanak Titeket támogatni, megbízható viszonyítási pontot adva formálódó felnőtt lényetekhez!

- Szerzőnk a Sárospataki Árpád Vezér Gimnázium és Kollégium intézményvezető-helyettese -