Félig

Kiskoromban nem értettem, fogalmazhatunk úgy is, kevés és mély érintettség okán nem fogtam fel a félig teli, félig üres pohár hasonlatot. Pásztor Attila írása.

Bár így utólag belegondolva az óvodában az ablak alatt aludtam, jó volt, de jobb lett volna az ajtó mellett, mert közelebb volt hozzá az ebédlő. Aztán az iskolában sütit csak egy napon, csütörtökönként hoztak, de a képviselőfánk akkora volt, hogy egy kisebb turistacsoportnak is elég lett volna. Kettőt ettem.

Nagyon szerettem kézilabdázni, az alapozást viszont nem annyira. De a társaság, a meccsek miatt – bárhogy alakult az eredmény – minden perc ajándék volt. Abba kellett hagynom, de mind a mai napig kiemelten kedvelem ezt a sportágat, is. Húsz éve dolgozom egy helyen, ezt akartam csinálni, sikerült. A kezdetektől már távol vagyok, nem csak a klaviatúra, a monitor, az egész világ más, másfélét is írok. De írok, igyekszem megtalálni magam benne.

Mostanában megint hosszúnak tűnnek a napok. Ma reggel ez az üzenet keltett: „Örülj, ha esik az eső, mert ha nem örülsz, akkor is esik”. Állítólag japán közmondás, és tulajdonképpen nem lehet rajta fogást találni. De most, hogy kinéztem az ablakon, éppen nem esik. És én ennek örülök igazán.

Pásztor Attila