Nézőpont: Amikor visszafelé is elsülhet

Ma szerintem hatalmas, felbecsülhetetlen érték a névvel, arccal vállalt vélemény akkor is, ha az szélsőséges. Kiss László jegyzete.A gúny valóban halálos fegyver – ezt most mindenki láthatta a Charlie Hebdo és a Mohamed-karikatúrákhoz kapcsolódó terrorcselekmények kapcsán. Én most a szélsőséges, az iszlám hitre hivatkozó csoportok és a sajtószabadság konkrét ügyéről szóló vitához (amit így fejeznek ki egyszerűen: ildomos-e gúnnyal hergelni veszélyes fanatikusokat) szabad, nem szabad alapon nem szeretnék hozzászólni. Meggyőződésem ugyanis, hogy egyetlen vallás kis csoportjainak politikai hátsó szándékok vezérelte heccelése és felhasználása nem az az ügy, amiből általános következtetéseket kellene levonni a szabad véleménynyilvánítás és a sajtószabadság helyzetére, jövőjére nézvést. Erről nekem mindig a hőmérő és a láz példázata jut eszembe: ha eltörjük a hőmérőt, attól még láz az van. Ha nincs Mohamed-karikatúra, majd talál magának más okot és célpontot a terrorizmus, hiszen ez a célja, ürügyeket találni és lecsapni. És ürügy mindig lesz – ahogy mondani szokták, aki kalapáccsal jár a kezében, mindenben szöget lát.

Én azon gondolkoztam el, hogy ez a bizonyos Charlie Hebdo hetilap hatvanezer példányban készült. Ez annyira kicsi példányszám egy hetilapnál, hogy Magyarországon is a futottak még kategória lenne, nemhogy a hatalmas franciahonban. De mégis, ez a hatvanezer ekkorát ütött. Nyilván azért is, mert nem a hatvanezer Hebdo-olvasó számít, hanem hogy ezeket a rajzokat átvette a fél világ, az interneten százmilliók láthatták. És ami még ennél is keményebb: szemben az interneten terjedő, a Hebdo-énál sokkal gyilkosabb karikatúrák, manipulált képek és videók ezreivel, itt megfogható volt, ki követte el a rajzokat. Ott volt egy picike lap, egy szerkesztőség, emberek, akik arccal vállalták, sőt mi több kitartottak elveik mellett, szinte kirakhattak volna egy táblát a mellükre: ide lőjetek.

És ez az óriási különbség ahhoz képest, ami ma általában zajlik. Az internet módot nyújt a névtelenségre, el lehet terjeszteni gyilkosan kemény és akár vállalhatatlan rajzokat, írásokat, fotókat, bármit hatékonyan és nyomon követhetetlenül. De hogy valakik kiálljanak amellett, amit csinálnak, nyílt sisakkal, az azért ritkaság. És valljuk be, innentől ez már nem magánügy, egy internetre felposztoló kis csapat ténykedése, hanem, ha úgy tetszik, államügy, civilizációs kérdés. Megvédi-e, kiáll-e az állam azok mellett, akik – szemben a mai névtelenségbe burkolózás helyett – vállalják a kockázatot. Láthattuk: világcégek kezdtek el tipródni, hezitálni, hogy akkor most ezen túl közöljék-e a karikatúrákat vagy sem. Az észak-koreai elnökről készült szatirikus filmet is csak Obama elnök nyomására sikerült második nekifutásra bemutatni, mert a forgalmazó kissé elbizonytalanodott.

Ma szerintem hatalmas, felbecsülhetetlen érték a névvel, arccal vállalt vélemény akkor is, ha az szélsőséges. Biztos, hogy a francia tragédia kapcsán a sok politikai fejlemény mellett elindult egy kijózanító vita és közös gondolkodás (adott esetben például szerencsére a most magukat aktivizáló kulturált iszlám vallási vezetők támogatásával) a véleménynyilvánítás, a sajtószabadság, a nyílt viták jövőjéről. A brutális terrorcselekedet talán elindította ezt, és ez egy olyan következmény, ami pont ellentétes a terrorizmus szándékaival. Ilyenek a fegyverek: néha visszafelé is elsülhetnek.

- Kiss László -