Az atya, akit tegezni szoktak

Miskolc - Pál Feri atya akkor boldog, ha mások javát szolgálhatja.Miskolcon tart előadást január végén az országszerte rendkívül népszerű Pál Feri atya. Ő népszerűségét részben azzal magyarázza, hogy az emberekből nem halt ki a nyitottság, az érdeklődés és az érzékenység.

- Miskolci előadásának az a címe, hogy „Hogyan legyünk jóban önmagunkkal?” Én is ezt kérdezem, hogyan legyünk jóban önmagunkkal?

Pál Feri atya: A témát tulajdonképpen kétfelé bonthatjuk. Az egyik, hogy jóban lenni, a másik pedig, hogy önmagammal. Amikor az önbecsülésről tartottam előadást sokfelé, akkor ott elsősorban az volt a középpontban, hogy jóban lenni. Hogy hogyan tudom becsülni magamat. Most pedig a téma másik részét szeretném előtérbe helyezni: az önmagamat. Hogy ki is vagyok én? És az a valaki, akire azt mondom, hogy ön. Itt is érdemes megkülönböztetni két dolgot. Nagyon sokan, akik az önmegvalósításról beszélnek vagy önmaguk szeretetéről, tulajdonképpen nem az önvalósítás és nem az önmaguk szeretete felé törekednek, hanem amit tesznek, az az énmegvalósítás. És az énünknek a szeretete. Miközben a személyiségünk sokkal több, mint az énünk. Ezért hogyha önbecsülésről, önmagunk szeretetéről beszélünk, akkor az a kérdés, ki az az ön, ki az a magam, és akkor mondhatom azt, hogy sokkal több, mint akivel vagy amivel az átlagember önmagát szokta azonosítani.

- A neve rögtön feltűnik mindenkinek. Miért Pál Feri atya, miért nem Pál Ferenc?

Pál Feri atya: Talán azért, mert az előadói stílusom közvetlen, és igyekszem mindenkit nagy tiszteletben, megbecsülésben részesíteni. Az erre adott válasz lehet az, hogy engem nem távolságtartó módon, főleg nem magázva szólítanak meg. Én magamból is sok mindent föltárok, nem szégyellem elmondani saját gyöngeségeimet, gyarlóságaimat, ezért talán érzelmileg közel tudok kerülni az emberekhez akár még ismeretlenül is, a könyveimen vagy az előadásaimon keresztül. És talán ennek a kifejeződése, hogy nem egyszerűen csak atyáznak, még csak nem is ferenceznek, hanem valahogy, mint amikor valaki az ismerőséről beszél, Ferinek hívnak.

- Úgy tudom, fiatalabb korában kiváló atléta volt, országos bajnok. Mit jelentett önnek a sport?

Pál Feri atya: A sportnak nagyon sokat köszönhetek. És ahogy telik-múlik az idő, egyre inkább látom a jelentőségét és a szerepét. Az első például, hogy megtanított hosszú távon gondolkodni. Hosszú távon megbecsülni a jelenlegi erőfeszítés, áldozathozatal, bizonyos szempontból akár a szenvedés értelmét és értékét. A sport észrevétlenül tanított meg küzdeni, hosszú távon gondolkodni, jó értelemben befektetni, nem akarni rögtön és gyorsan eredményeket elérni, hanem megtanított arra, hogy az életben folyamatok vannak, és érdemes most tenni valamiért, ami aztán majd később hozza meg a gyümölcsét. A másik, hogy a sport egy teljesen természetes viszonyt alakított ki a testemmel. Megtanított becsülni a testemet, és általa sikerült két végletet elkerülnöm: az egyik, hogy se el nem kényeztetem, se meg nem vetem és ki nem zsákmányolom, hanem a kettő között igyekszem járni.

- Miért lett végül pap?

Pál Feri atya: Számomra ez volt a legnagyobb szerelem. Nagyon erős késztetést, meghívást éreztem rá, amit mindennél fontosabbnak éltem meg.

A teljes interjú az Észak-Magyarország hétfői számában olvasható.

- Hegyi Erika -

Névjegy: Pál Feri atya