Nézőpont: Tadam..

Mivel a családunkban sosem volt autó – igazából nem tudom, miért alakult így –, ha régebben utaznom kellett messzire, szinte mindig vonatoztam. Nekem igazából sosem volt gondom vele, mert hozzászoktam, hogy néha késik, egy picit koszos, de bőröndökkel is jól elfértem, és lehetett – főleg a hasonló korú ismeretlenekkel – bármiről beszélgetni, így az út is hamar eltelt. Ha nem volt barátkozós utastárs, kifejlesztettem a három perc alatti elalvás tudományát a folyamatosan talpam alatt zakatoló „tadam-tadam, tadam-tadam” ellenére is. Pásztor Attila jegyzete.Egyszer „sportos” koromban – így utólag főleg megveregettem a saját vállam, mert utópisztikus elképzelést hajtottam végre – Kaposvárra mentem vonattal, mert ott döntőzött a csapatunk. Szerintem majd’ nyolcórás volt az út. Az első átszállásig, Pestig nincs gond, utána „Balatonvalaholig” már elég zötykölődős, majd onnan a piros személlyel Kaposvár. Holdbéli tájon, asztronauta érzés, egyedüliként a világban, bocsánat a vagonban...

De bevallom, mind a mai napig, ha távolra kell mennem, előszeretettel használom a honi vasutat, rábízom magam a MÁV lehetőleg InterCity járataira. Unokatesóm meséli, ő „németben” dolgozik, és sokszor vonattal jön haza, hogy számára katasztrófa. Mert az osztrák határig 34 másodperces a késés, utána meg... Mikor mennyi. De dübörög a fejlesztés, a tervek és reményeink szerint a Miskolc–Budapest vonal is megújulhat. Várom, mert akkor is a vonatot fogom használni, ha gyorsabb és csendesebb lesz a „tadam-tadam, tadam-tadam”.

- Pásztor Attila - 

Kapcsolódó cikk:

Gyorsabb lesz a vonat Pestre

Miskolc - Versenyképesebb vasutat akarnak Miskolc és Budapest között.