Nézőpont: Zarándoklat Pestre

Apám örökösen Pestre járt ügyet intézni, hivatalból, mert csak ott és úgy lehetett. Mi lógtunk rajta mindig, hogy hozzon ezt-azt, ami itt a szeles északi vidéken nem volt elérhető. Ha elvitt magával, az kész expedíció volt a régi hármason, négyórácska oda se. Kiss László jegyzete.

Aztán egyetemen láttam egy tanulmányt, amelyet szeretett volna az akkori hatalom elsüllyeszteni, amennyire lehetett. A kutatás és a rá épülő terv arról szólt, hogy vajon Magyarországon milyen lesz, milyen lehet a településhálózat. Kevésbé elegánsan: arról mondott ítéletet, hogy melyik település képes körzetközponttá válni, mennyire, és melyek azok, amelyek alárendelt szerepet játszva nem fognak fejlődni. Mindez nem nagyon vágott össze a „hivatalos térképpel” és elképzelésekkel, valamint vérig sértette azokat a politikusokat, akik fejlődéssel hitegették városuk népét.

Azt nem tudom, hogy vajh a főváros szerepe hogyan festett benne, ez akkor nem tűnt annyira lényegesnek. Ma pedig azt látjuk, hogy a főváros már olyan munkaerőpiaci, kutatási, gazdasági, politikai koncentrációt és méretet képvisel, amely mint a telhetetlen gömböc, felfal mindent egy kicsi országban. Nézzük a felsőoktatást. Látszik, hogy a nagy egyetemi córeszből a vidéki főiskolák, egyetemek kapják a legkeményebb adagot – sokukat az abszolút bukás fenyegeti. De ha megnézzük a különféle közbeszerzéses pályázatok sorát, ott is azt láthatjuk, hogy a fővárosi cégek nyomulnak, itt, helyben maximum alvállalkozói szerep juthat. De ha beszélgetünk cégvezetőkkel, el is mondják, aki nincs ott a húsosfazék körül, nehezen jut egy falathoz is.

Minderre jócskán rátesz, hogy az állami központosítás most erőteljesen lendületben van, gondoljunk csak az iskolák helyzetére, ahol minden döntés most egyetlen országos központ kezébe került. De a legújabb jelenség, hogy önkormányzati cégek vezetői posztjain, szakértői helyein is sűrűn látunk fővárosiakat. Na jó, időnként néhai városiakról van szó, de lényegi kötődésről a szülőhellyel már nem beszélhetünk. A képzett fiatalok java természetszerűen elmegy – ismeretségi körömben az egyetemen végzettek többsége már Pesten van, mert eleve úgy mentek oda tanulni, hogy ott is maradjanak.

Kevés vidéki város képes ellensúlyt képezni. Csak azok, ahol vagy az ipar – Győr – vagy a kutatásra épülő tudásipar – Debrecen – elég értelmiségit, magasan képzett munkaerőt tud ott tartani, vagy vonzani. Van, aki szerint ez így természetes, és ez ellen csak az utazási időket összezsugorító, ebben az egyébként maroknyi méretű országban mindent közelbe hozó gyorsvasúti hálózat segíthetne – max. ötven percre taksálva egy Pest- Miskolc, vagy Pest- Szeged távolságot. Egyelőre ott tartunk, hogy az InterCityk is csak döcögnek a rossz pályákon, nem beszélve a finoman szólva kissé gyakran előforduló késésekről.

Ma már nem az apáink, hanem mi járunk Pestre. Sokkal gyorsabban, kényelmesebben, de járunk. Mert ügyet továbbra is csak ott lehet… Banán, narancs van dögivel már mindenütt, nincs mit hozni igazán. Csak befolyást, információt, lehetőséget, munkát.

- Kiss László -