2013.02.21. 11:10

Kesselyák Gergely: "Nem tudok nem megfejteni valamit"

Miskolc - Verdi egyik legnépszerűbb operáját, a Nabuccot mutatja be a Miskolci Nemzeti Színház február 22-én. Interjú: Kesselyák Gergely karmesterrel.

Miskolc - Verdi egyik legnépszerűbb operáját, a Nabuccot mutatja be a Miskolci Nemzeti Színház február 22-én. Interjú: Kesselyák Gergely karmesterrel.A rendező Kesselyák Gergely karmester, az operafesztivál ügyvezetője, s egyben művészeti vezetője, aki szerint a Nabucco leginkább a hitről szól, de nem csak az istenhitről, hanem az egymásba vetett hitről is.

- Hogy esett a választás a Nabuccora?

Kesselyák Gergely: Igazából benne van a kezem, hogy ezt az operát választotta a színház új vezetősége. Mint minden új vezetőség, a miskolci is szeretne valami újat mutatni, én pedig azt mondtam, hogy nagy kórusoperákból eddig kevés volt Miskolcon. Természetes volt azért néhány, de én mégis azt gondolom, hogy az Aida, a Nabucco, a Parsifal és a Turandot az igazi nagy kórusoperák. Ezekben ugyanis a kórus dramaturgiailag is főszereplő. Most, a próbák alatt szembesülünk a miskolci kollégákkal, hogy egészen más, amikor sokan színpadon vagyunk és szép számokat éneklünk, vagy amikor dramaturgiailag, szuggesztivitásban kell főszerepet játszania minden egyes kórustagnak. Én nagyon szeretem és szerintem a közösség is nagyon szereti a kórusoperákat. Igaz, Miskolcnak kicsi a színházi kórusa.

- Erre tehát megoldást kellett találnia.

Kesselyák Gergely: Igen, a Nabuccohoz mindenképpen partnert kellett keresni. Épp az operafesztivál kapcsán a debreceni színházzal és a kórussal tárgyaltam, amikor kiderült, hogy ők bizony nagyon szívesen eljönnének ide énekelni. Cserébe azt kérik - ami nekünk édes teher -, hogy ezt az előadást a jövő szezonban játsszuk el a debreceni Csokonai Színházban. Ennek Kiss Csaba színházigazgató is nagyon örült, én úgyszintén. Jó érzés kórusnak, zenésznek, szólistának egyaránt, hogy ha már sokat dolgozunk egy előadáson, akkor az ne csak hússzor (a mai világban már ez is hatalmas szám), hanem többször is előadhassuk. Debrecenben akár 16 előadás is lehet szervezni ebből a produkcióból. Kiss Csaba egyébként tervezi azt is, hogy a jövő szezonban olaszul áttanuljuk az operát. Ez is része volt a régről vett javaslataimnak. Mi Jutocsa korában (Hegyi Árpád Jutocsa 1992-től 10 évig a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója - a szerk.) csináltuk úgy, hogy első szezonban nagy szériában játszottuk magyarul az operát, utána következő szezonra, akármennyire is nagy munka és macerás, áttanultuk az egészet eredeti nyelvre. Számomra egyébként különösen kedves a Nabucco. Egyrészt azért, mert már-már szakrális mélységeket boncol. Leginkább a hitről szól, de nem csak az istenhitről, hanem az egymásba vetett hitről is. Ez gyönyörű téma, és Verdi romlatlan naivitással nyúl ehhez a gondolathoz. A sok kórus pedig nem csak úgy l’art pour l’art szerepel benne, hanem ezt a mélységet hivatott megtámasztani.

- A választásban az is szempont volt, hogy ez a mű Verdi egyik legközismertebb operája? Azért kérdezem ezt, mert többször nyilatkozta, hogy a közönséget újra be kell csalogatni az operaelőadásokra, melynek egyik eszköze lehet a népszerű opera.

Kesselyák Gergely: Igen, természetesen ez is közrejátszott. Az opera valamikor sokakhoz szóló, igényes műfaj volt, ennek egy nagyon jó példája a Nabucco. Azt szoktam mondani, hogy Verdi talán minden más operájánál még jobban találja fején a szöget. Kicsit közhelyesen úgy fogalmaznék, hogy egyszerűen nagyszerű ez a mű, és a maga módján zseniális, ahogy a legmélyebb érzésekkel a legegyszerűbb zenei nyelven tud szólni. De ez az egyszerű zenei nyelv mégsem billen át az igénytelenségbe.

- Ebben az operában mit szeretne kidomborítani? A szabadságáért küzdő nép harcát, vagy inkább a családi drámát?

Kesselyák Gergely: Ha választhatok, akkor inkább egy harmadikat hangsúlyoznék. Azt, hogy a világ időről időre változik, és hogy ez az opera egy világtörténelmi korszakváltásról szól. Egyébként ilyen világtörténelmi korszakváltást élünk meg napjainkban is. Amikor egyszer csak már semmi nem úgy érvényes, mint azelőtt, az Isten imádásának is más a formája, máshogy kell harcolni az értékekért, az értékrendek is megváltoznak, akkor tudomásul kell venni, hogy a világ időről időre változik. Épp egy ilyen nagy váltásól szól az opera, és arról, hogy ha megértjük az idők szavát, és megértjük, hogy most már az életünket kormányzó fontos, kozmikus összefüggések mások, mint eddig voltak, akkor megtaláltuk az Istenhez vezető utat, megtaláltuk az emberiség életének a tovább folyását. A családdrámák és a népek közötti harcok kisimulásával megtaláltuk az Istenhez vezető utat. És Verdi azt mondja, hogy ha az energiánkat nem arra pazaroljuk, hogy egymással harcoljunk, és az Istennel küzdjünk külön-külön formákban, akkor rájövünk, hogy az energiáinkkal csodákra vagyunk képesek. Zakariás a legutolsó mondata az: „Istent imádva királyok királya leszel”. Ezt Nabucconak mondja szó szerint, de természetesen nem csak neki, hanem az egész népnek és a nézőtéren ülőknek is. Ez az utolsó mondat a legfontosabb mondat.

- Ön most nemcsak az opera karmestere, de a rendezője is. Lesz-e valamilyen bravúr? Vagy a klasszikus rendezés híve?

Kesselyák Gergely: Én azt az utat járom mindig rendezőként, hogy a zenéből indulok ki, a zenét próbálom nagyon megsegíteni, azaz nem hátráltatni a megszólalását a színpadon. Szeretném itt is azt az ideámat érvényre juttatni, hogy a klasszikus operákat kedvelőket se riasszam el. De természetesen nem tudok nem gondolkodni és nem megfejteni valamit, úgyhogy bizonyos szempontból nem lesz klasszikus. Aki a miskolci színpadon - aminek színpadi nyílása 9 méter 80 centi -, szeretné látni egy az egyben Salamon templomát a maga pompájában és aranyoszlopaival, az lehet, hogy csalódni fog, mert ide egy oszlopfő sem férne be igazából. Itt mindig az a tét, hogy hogyan ábrázoljuk a monumentalitást. Én a monumentalitást és a világkorszakok sorjázását egy kozmikusabb térbe helyezett Nabuccoval szeretném kifejezésre juttatni.

- Előny-e az, ha a karmester rendez?

Kesselyák Gergely: A nagyvilágban az úgy van, hogy ahol létezik operarendezői szak egyetemeken, ott elvárják a hallgatótól, hogy kiválóan tudjon partitúrát olvasni, zongorázni. Tudjon olaszul, németül, és komolyan ismerje a zenetörténelmet, az összhangzattant. Magyarország speciális helyzetben van, mert zenés rendező szak van ugyan a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, de operarendezői szak nem létezik. A zenés rendezők pedig ki-ki, amit a múltjából hozott, annyit ért a zenéléshez. Van egyébként, aki nagyon jól zongorázik és játszik más hangszeren, de nálunk valóban sokszor előfordul, hogy olyan is rendez operát, aki nem ismeri a kottát. Nem mondom, hogy ez így rendjén van, de nem vitatom azt sem, hogy komoly, prózai rendezők nagyszerűen tudnak operát is rendezni.

- És ha Kesselyák Gergely karmester rendezi az operát, akkor az milyen?

Kesselyák Gergely: Hát azt majd megmondja a közönség, hogy milyen. Az biztos, hogy én nem akarom lekicsinyleni a rendezői szakmát, mert az komoly hivatás, amihez nagyon kell érteni. Én azt gondolom, hogy sok mindent ellestem jó rendezőktől, és próbáltam magam pallérozni, hogy ne valljak szégyent mint rendező. Remélem, fel is szedtem magamra annyi tudást, hogy nem kell félnem tőle. Azt azonban hozzá kell tennem, hogy amíg egy rendező színpadra tud állítani akár 8-10 előadást is egy évben, hát én bajban lennék, ha ennyit kellene megrendeznem. Mert nekem nyilván több idő kell hozzá, mint akinek ez a szakmája.

- A Nabuccot láthatjuk majd az operafesztiválon is?

Kesselyák Gergely: Nem. Szeretném, ha az operafesztivál kifejezetten pluszt hozna a színház és a város zenei és operai életébe. Én arra invitálok mindenkit, hogy mivel két nagyszerű szereposztásunk van, akár kétszer is nézze meg a Nabuccot. Jövőre pedig olaszul is előadjuk, úgyhogy akkor érdemes lesz harmadszor is megnézni. Egyébként tényleg mindenkinek ajánlom. Tegnap itt voltak próbálni a debreceniek, és amikor a két színházi kórus együttesen megszólalt, akkor az fantasztikus hangzásélmény volt...

- Hegyi Erika -