A pályán a játék a fontos, valamint a türelem - Interjú Leisztinger Tamással

Exkluzív interjút adott az Észak-Magyarország számára Leisztinger Tamás, a DVTK NB I-es labdarúgócsapatát működtető gazdasági társaság többségi tulajdonosának képviselője.

A milliárdos magánvagyonnal rendelkező, Magyarország 10 leggazdagabb embere között számon tartott vállalkozót a labdarúgásról, a DVTK-ról kérdeztük.

- Két és negyed éve, hogy szerepet vállalt a diósgyőri labdarúgásban, a klub működtetéséhez szükséges anyagiak előteremtésében. Az első időszakban nagyokat léptek, hiszen 2011-ben feljutott a csapat az élvonalba, majd NB I-esként remek őszt produkált. A 2012-es esztendő viszont nem ugyanezt a dinamikus fejlődést hozta...

Leisztinger Tamás: A csapat – mindenféle indiszkréciót mellőzve – kipukkadt, kiderült, hogy meztelen a király. Ehhez a képhez hozzájárult, hogy 2011-ben, és különösen az év őszén 120 százalékot teljesített az együttes, igaz úgy, hogy több alkalommal is szerencsével nyert, kvázi véletlen, talált gólokkal. Azonban, ahogy a kaszinóban is vége szakad a szerencseszériának, a fociban sincs ez másként. Visszakerültünk nem száz százalékra, hanem nyolcvanra, vagyis jóval az alá, amire korábban képes volt a csapat. És ezt a környezetünk, a szurkolók is észlelték.

- Két edzőváltás is történt 2012-ben...

Leisztinger Tamás: Nagyon különböző a kettő. Az első tulajdonképpen az egyetlen olyan, a valamivel több, mint két év alatt – nem számítva a játékoskeretben történt mozgásokat – amikor a klub kezdeményezte a változtatást. Szerintem ez nem sok. Ez első edzőváltást követően volt a szakmai vezetésnek ez a „külföldi edző mániája”, amiről annyit, hogy rettenő fárasztó volt ezt annyiszor végighallgatni, ahányszor én ezt megtettem, nem is szólva ennek a költségvetési vonzatáról. Viszont ezzel együtt is elindultunk ebbe az irányba, rá is találtunk a megfelelőnek tűnő személyre, akivel már túl voltunk a kézfogáson, amikor a kiszemelt edző felesége még a szerződés aláírása előtt meglátogatta Magyarországot, mint leendő lakókörnyezetet, és ezután többet nem láttuk a szakembert. Na, utána jött edző ügyben egy meglehetős kapkodás, aztán csak sikerült szakembert találni a rajt előtt, nagy hirtelen. Aztán ősszel tulajdonképpen ugyanaz játszódott le egy fél évbe belesűrítve, mint tavaly az egész évadban: az elején viszonylagosan jól szerepeltünk, aztán szétestünk, és emiatt az edzőnk a távozás mellett döntött.

- Miért nem vették elő Sisa Tibor távozása után újra a külföldi vonalat?

Leisztinger Tamás: Amikor lemondott, újra meghallgathattam a külföldi edző mellett szóló érveket, majd az ennél jóval takarékosabb belföldi edző koncepciót választottam.

- Kicsit olyannak tűnik ez a mostani helyzet, – mivel a keret kialakításának egyik fő alakítója a szakmai igazgató, Szentes Lázár volt, – hogy amit főzött egye meg, vagy talán így pontosabb: főzzön ő abból, amit a konyhára hozott.

 Leisztinger Tamás: Akkor itt azért álljunk meg egy szóra, mivel Szentes Lázár nem az általam kiszabott büntetésből lett a csapat edzője! Ez egy jól fizetett állás, amit semmi esetre sem neveznék büntetésnek, főleg halmazatinak nem. Én úgy látom, hogy Szentes Lázár komoly, felnőtt férfiember, megfelelő tapasztalattal, szakértelemmel és jelentős ambícióval. Ezért esett rá a választás.

- De sok pluszra a keret megerősítése terén aligha számolhat...

Leisztinger Tamás: Azért kapott, ugyanis Bene Ferencet, - akit bevett stábjába, - én nagyon komoly erősítésnek tartom.

- De azért ez mégsem olyan, mint amikor nem is olyan régen, egymás után igazolták a minőségi erősítésként számon tartott labdarúgókat.

Leisztinger Tamás: Tavaly kora ősszel elkapott a harci hevület, igazoltunk rendes pénzért játékosokat. Most biztosan nem fogunk, mert most nem az a korszak van. Mindenkinek, aki a pálya közelében van, tudomásul kell vennie, hogy a következő invesztíció akkor lesz, függetlenül az elért eredményektől, ha a játékban van fejlődés. Minden állapotot el lehet fogadni, abban az esetben, amennyiben van remény a változásra. Sajnos, az elmúlt hónapokban nem nagyon éreztem ezt, de ha van egy organikus fejlődés, akkor ez esélyt teremt a változásra, az előre lépésre.

- Az organikus fejlődés a csapatra, vagy a klub egészére vonatkozik?

Leisztinger Tamás: Mindkettőre. De beszéljünk akkor most a klubról. Van vagy 10 alkalmazottunk, és nagyjából beállt működésünk. Mi az, amivel itt foglalkozunk? Mik a célok? A megyei csapattá válás a staff feladata, a road show-k megszervezése, marketing feladatok végrehajtása, továbbá a márkatermékek kialakítása, megtervezése is. Mert a márkaerő a kluberőt növeli, és ez komoly lehetőség a költségvetés bevételi oldalának erősítésére. Ja! És bocsánat, a road show után kellett volna mondanom az egyéb rendezvényeket, amivel kapcsolatban kellemetlen élmények élnek bennem.

- A családi napra gondol? Milyen emlékek?

 Leisztinger Tamás: Nem akarok erről bővebben beszélni, de ha legközelebb sem köszöni meg senki, akkor az lesz az utolsó ilyen.

- Attól tartok, hogy ezt nem értem...

 Leisztinger Tamás: Inkább hagyjuk. Nem akarok senkit megbántani, de erről még a web shop jut az eszembe, amivel kapcsolatban döbbenetes reakciókkal találkoztam.

- Hol? A DVTK honlap fórumán?

Leisztinger Tamás: Nem, mert már nem olvasok fórumot.

- Már nem?

Leisztinger Tamás: Már nem. Pedig ez a csatorna elvileg alkalmas lenne építő kritikák, gondolatok kifejtésére, de vannak olyanok, akik másra használják. Hogy kik? Nem tudom, mert a legtöbben névtelenségbe burkolóznak. Nekem már az is eszembe jutott, hogy lehetnek közöttük provokátorok, más csapatok szurkolói, akik ellenérdekeltek abban, hogy a DVTK-nál jó irányba menjenek a dolgok.

- Akkor térjünk át a jó irányra... Mi az mit Ön annak tart?

Leisztinger Tamás: A legtöbbet a TAO adta lehetőség kihasználásával léptünk előre, elsősorban az infrastruktúrában. Az utánpótlásunknak négy új pályája már van, a mostani TAO segítségével lesz még kettő, és erre már jövőt is lehet építeni. És szerintem Kovac Zoltánnál jó kezekben van az utánpótlás. Az, hogy ő itt van, hogy áldozunk rá, jelzi, hogy ez a terület milyen fontos a számunkra. Továbbá van hitünk, hogy ez javulni fog, stratégiát készítettünk, építettünk erre.

- Az idei TAO csak részben szól az utánpótlás infrastruktúrájának fejlesztéséről, van egy sokkal nagyobb infrastrukturális fejlesztési tervük, a stadionépítés.

Leisztinger Tamás: Igen. Ha meg tudunk állapodni az önkormányzattal, akkor lesz stadionépítés.

- Megállapodni? Miről? Ez még nem történt meg?

Leisztinger Tamás: Nem tudok ilyenről beszámolni.

- Mi a gond? És egyáltalán hogyan jellemezné az önkormányzattal kapcsolatos viszonyát?

Leisztinger Tamás: A magyar nyelv nem ismer olyan szót, amivel ez hűen kifejezhető lenne. Furcsa a viszony, nem mindig tudom megfejteni a motivációt.

- Úgy tudni egyelőre a stadionépítéshez szükséges TAO-s pénzt nem sikerült összegyűjteni, a 977 millió forintos kvóta feltöltése még nem fejeződött be...

Leisztinger Tamás: Nem hiszem, hogy a klubot működtető tulajdonosi kör hozzám kapcsolható részének szégyenkeznie kellene. Ez a stadion Miskolcon, Diósgyőrben épülne, mégis kevés benne a régióhoz köthető adóforint. Mi eddig 630 millió forintot szedtünk össze, amiből a borsodi vállalkozásoktól 17 millió érkezett. A klub másik tulajdonosa, vagyis az önkormányzat részéről, a hozzájuk kapcsolódó vállalkozásoktól pedig 0 forint folyt be. Érdekes adatok az biztos... De még van egy fél év, hogy ebben fordulat történjen. Mi azon leszünk, hogy a hiányzó pénz is összegyűljön, és az idén elkészüljön a beruházás.

- Megvan már az építkezés ütemterve?

Leisztinger Tamás: Nincs, ebben még szükség lenne megbeszélésre az érintettek között... De azért az benne van a pakliban, hogy az idei évad végén esetleg néhány hazai meccset be fogunk áldozni, mondjuk májusban, hogy még az idén be tudjuk fejezni az építkezést. De megy ez gyorsan, első ütem a centerpálya felújítása, eltolása a napos oldal felé, a futópálya felszámolásával...

- …bocsánat, hogy félbe szakítom, de mi lesz a rekortán futópályával? Lesz helyette másik valahol?

Leisztinger Tamás: Ezt nem tőlem kellene kérdeznie. Én csak azt tudom, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség aréna típusú stadionok építését támogatja, ezért került be ilyen a sportágfejlesztési tervünkbe, a TAO-s kérelmünkbe. Vagyis, ha marad a futópálya, akkor nincs beruházás. Ha, nem marad, ha felszedik a rekortánt, akkor azt a város vezetésének kell megoldania, hogy máshol esetleg legyen, mert ehhez mi nem tudunk semmit hozzá tenni.

- Ha minden jól megy, akkor a tribünről, illetve a klubházhoz kapcsolódó lelátórészekről már csak egy rövid ideig lehet nézni a meccset, de ne mondja, hogy már ezt szem előtt tartva ült át néhány meccsre az ősz során a napos oldalra.

Leisztinger Tamás: Nem mondom.

- És azt, hogy honnan jobb nézni?

Leisztinger Tamás: Nehéz kérdés, nem állítom, hogy átszoktam a napos oldalra, de lehet, hogy ott jobb lenni.

- Miért? Mennyiben?

Leisztinger Tamás: Mert jó a hangulat, más a hangulat. Hallhatom azt is, ha anyáznak. Nem, nem engem, bár lehet, hogy ilyen is van, de ilyen hangokat még nem hallottam. Persze nem ez a lényeg, hanem az, hogy más a miliő, olyan, ami tetszik.

- Jobb, mint a VIP-ben?

Leisztinger Tamás: Más, mint a VIP-ben. Ugyanis ott normál menetben vannak etikai szabályok, jóval szigorúbbak, mint a napos oldalon. Utóbbi helyen nagyobb a szabadságfok.

- És a napos oldalon mit hallani arról, az egyetlen olyan játékosról, akinek a szerződtetésében Ön is tevékenyen részt vett, akivel eddig egyedülállóan a bemutatkozó sajtótájékoztatóján is megjelent?

Leisztinger Tamás: Ha szabad, akkor inkább azt mondom el, amit én gondolok Rudolf Gergőről: ez a féléve soványra sikerült, de kijár neki a türelem a bizonyításra a második félévben, tőle pedig jár nekünk cserébe a jó játék. Róla még annyit, hogy tele volt vele a sajtó, hogy mennyit, és milyen jól keres, havi 7 milliót is bedobtak a jól értesültek, aminek a fele sem igaz.

- Mással is ilyen türelmes?

Leisztinger Tamás: Igen, nem szeretem a kapkodást. Többek között ezért lett Szentes Lázár az évad végéig az edző. Meg azért is, mert nem lehet állandóan edzőkérdésben élni.

- Több mint két éve látja a magyar focit közelről. Van valami, amin szíve szerint változtatna?

Leisztinger Tamás: Van, de inkább nem beszélek róla, megtartom magamnak.

- A bajnokság színvonalával elégedett?

Leisztinger Tamás: Nem igazán. Szerintem a magyar futball fejlődését nem szolgálja a jelenlegi bajnoki rendszer. Magyarország nem bír el 16 élvonalbeli csapatot, ez egy kínlódás, és elaprózása a rendelkezésre álló forrásoknak. Valamelyik szomszédos ország, vagy országok szövetségeivel kellene közös küzdelmeket létrehozni, vagy a hazai mezőny csökkentésével egy rájátszásos, az eddigi meccsszámot hozni tudó versenyrendszert kellene kialakítani.

- De különbségek most is vannak, a Győr, a Debrecen, a Videoton hármasának utolérése is nagy kihívás a DVTK számára. Mikor fog egy Leisztinger csapat legyőzni egy Szima csapatot, vagy Tarsoly csapatot?

Leisztinger Tamás: Ezt nem tudom megmondani, de azon vagyunk, hogy sikerüljön.

- Ha ez nem is, de mi lehet a jogos elvárás a csapattal szemben?

Leisztinger Tamás: Ha egy csapat olyan helyen végez a bajnokságban, amely megegyezik a költségvetések rangsorában elfoglalt pozíciójával, akkor abban nincs semmi rendkívüli. Ha ennél jobbat hoz, akkor ez azért történik, mert a szakmai munka, a menedzsment tevékenysége ezt felülírja. És persze megtörténhet ennek az ellenkezője is. A DVTK büdzséje tudtommal az első ötön belül van, vagyis ebben a tartományban kellene állni a szezon végén. De, mint azt már mondtam: nem a helyezés a legfontosabb, hanem az számít, hogy van-e változásra remény, van-e lehetőség a fejlődésre.

- És van?

Leisztinger Tamás: Majd tavasszal kiderül. Azt azért nem szabad elfelejteni, hogy Szentes Lázárt leszámítva futball szempontból mindenki újnak mondható a menedzsmentben. Vagyis mindenkinek tanulnia kell, nem csak az ügyvezetőnek és a többi munkatársának, hanem nekem is.

- Szóval türelem... Ha ez megvan, akkor előbb-utóbb sikerül más támogatókat is a csapat mögé állítani?

Leisztinger Tamás: Az, hogy nincs annyi, mint amennyi a legtöbb élcsapatnak van, még úgy, ahogy elfogadható. Válság van, a nem ismerem, nem kedvelem, és sok minden más is oka lehet annak, hogy a helyzet az, hogy kevés a céges támogatónk. Ettől sokkal furcsább számomra az, hogy a TAO-ból sem érkezik megfelelő mennyiségű pénz, annak ellenére, hogy ez egyfajta adó optimalizáció is a nyereségesen működő cégek számára. És ahhoz, hogy ezt adják, a vállalkozások vezetőinek, tulajdonosaiknak sem kell átszabniuk a marketing terveiket, hogy a diósgyőri labdarúgás javára tegyenek. Komolyan mondom: az, hogy ez nem működik, kiábrándítóbb az alacsony szinten lévő szponzori pénzeknél.

- A DVTK tavasszal csak egy fronton harcolhat, a bajnokságban. És pontszámban nincs olyan nagy távolságra a nemzetközi kupaszereplést, az Európa Liga indulást jelentő helytől...

Leisztinger Tamás: Ezt inkább hagyjuk. A legnagyobb kommunikációs hiba az volt, hogy idő előtt a nyilvánosság elé kerültek ezek a távlati célok. Inkább maradtunk volna csöndben. Az EL-ről azt gondolom, hogy nem állunk készen ma erre. Persze ha odajutnánk, akkor indulni kellene, és benne van az is, hogy jól elvernének minket, aztán meg szomorkodhatnánk. Annak nagyobb realitását látom, hogy a 2013/14-es évadban egy feljavított kerettel odajuthatunk az egyik nemzetközi kupás helyre. Ha pedig ez az idén sikerülne, akkor elvárás felett teljesítene a csapat.

Szerző: Berecz Csaba

Az anyagot átvenni, azt teljes egészében vagy részleteiben közölni, kizárólag a kiadó (Inform Média Kft.) írásos engedélyével, a forrás (Észak-Magyarország) és a szerző nevének feltüntetésével lehet.