Ez történt Borsodban 1956-ban

Október 22. A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen tartott vitaesten összeállították az egyetemi diákság 11 pontos követelését. A gyűlésen megválasztották a diákparlamentet, elnöke Fekete Simon lett.
Október 23. A DIMÁVAG Gépgyár fiatal munkásai 21 pontban foglalták össze követeléseiket. A pontokat megfogalmazó csoport tagjaiból Munkásszervező Bizottság alakult.
Október 24. A DIMÁVAG munkásai tüntetésen akarták kinyilvánítani kiállásukat a harcoló pestiek mellett. A nap folyamán — az országban elsőként — üzemi munkástanács jött létre a DIMÁVAG-ban. Este egy 150-200 fős csoport kísérelt meg tüntetést szervezni, azonban csoportjukat az ÁVH egyik százada szétverte.
Október 25. A fővárosba utazott a miskolci nagyüzemek és az egyetem közös küldöttsége. A delegációt fogadta Nagy Imre miniszterelnök, aki elismerte a DIMÁVAG 21 pontos követelését.

A delegáció távollétében Miskolc hatalmas felvonulás színhelye lett. Több tízezres tömeg hullámzott a város utcáin, majd nagygyűlést tartottak az Egyetemvárosban. Este fiatalok próbáltak a fővárosba eljutni, hogy részt vegyenek a harcokban. Csoportjaikat azonban megállították, többeket letartóztattak.
Mezőkövesden spontán tüntetés alakult ki. A tüntetők elfoglalták a középületeket.

Ózdon a városi DISZ-bizottság ülésén 3 pontos követelést állítottak össze, majd felvonulást tartottak, amelynek során ledöntötték a szovjet emlékművet.
Október 26. Reggel Miskolcon többezres tömeg követelte az előző este letartóztatottak szabadon engedését. Bár a fiatalokat kiengedték, a sokaság ezt nem hitte el. Végül az emberek megrohamozták a kapukat, válaszul sortűz dördült el. Összesen 16 halálos áldozata lett a sortűznek, és sokan megsebesültek. A tömeg előbb elmenekült, később azonban visszatért, és megostromolta az épületet. A népharagnak október 26-án, illetve 27-én összesen hét ember lett áldozata.
A szuhakállói és az edelényi KÖMI–táborok rabjai kitörést kíséreltek meg. Szuhakállón tüzet nyitottak a rabokra, egy elítélt meghalt. Edelényben a kitörést nemzetőr– és honvédegységek megakadályozták.
Október 27. A tiszapalkonyai rabtábor lakói kitörést kíséreltek meg. Az őrség tüzet nyitott, két elítélt meghalt, három megsebesült. Papp József mezőkövesdi nemzetőr Cserépváralján kívánta megszervezni az ottani munkástanácsot. Pappot az egyik helyi kommunista agyonlőtte, társát súlyosan megsebesítette.

Október 29. Ózdon egy félreértés miatt lövöldözés tört ki a nemzetőrség székhelyén. A lövések hallatára elterjedt a hír, hogy ávósok támadták meg a nemzetőröket. A gyári munkások szerszámokkal felfegyverkezve vonultak ki a városba. Egy ügyészségi nyomozót, egy rendőrtisztet és egy államvédelmi főhadnagyot agyonvertek, majd egy fára akasztottak.
November 2. A különböző forradalmi bizottságok, munkástanácsok tevékenységének összehangolására regionális szervezetet alakítottak.
November 4. A szovjet csapatok bevonultak Miskolcra. Kisebb tűzharc tört ki az Egyetemvárosban, melynek során két egyetemi hallgató vesztette életét. Miskolcról, Kazincbarcikáról és Ormosbányáról fegyveres csoportok húzódtak a hegyekbe, többségük egy–két napon belül feloszlott.
Mezőkövesden kisebb tűzharc tört ki az átvonuló szovjet egységek és nemzetőrök között. A lövöldözés során két szovjet katona életét vesztette. A szórványos lövöldözések a következő két napon is folytatódtak.
November 5. A megyei munkástanács vezetői nem ismerték el a Kádár–kormányt, ezért többüket letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták. Válaszul a nagyüzemi munkásság sztrájkot hirdetett, és követelte vezetői szabadlábra helyezését. Forradalmi hangulatú gyűléseket szerveztek Ózdon, Sajószentpéteren és a miskolci Lenin Kohászati Művekben. A munkásság kitartó ellenállása hatására hazahozták és szabadon engedték a letartóztatottakat. A munkástanácsok rövid ideig még működhettek, azonban hamarosan megkezdődtek a letartóztatások.
Forrás: Kis József, a B.-A.-Z. Megyei Levéltár levéltárosa