A vezetőt is meghallgatták a busztragédia perében

Megtartotta az első tárgyalást a Mezőkövesdi Járásbíróság az M3-as autópálya mezőkeresztesi szakaszánál 2016 decemberében történt buszbaleset ügyében. Az ügyészség halálos tömegszerencsétlenséget eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vádat egy miskolci nő ellen. A tárgyaláson meghallgatták a buszt vezető férfit, egy műszaki szakértőt, illetve tanúkat, a buszon utazókat.

A tárgyaláson a buszvezetővel felidéztették az utazás napját. Hajnalban indultak Debrecenből, Hajdúböszörményben vettek föl utasokat, majd útba ejtették Miskolcot, s Budapesten vették föl a másik buszvezetőt, illetve az idegenvezetőt. Bár eredetileg úgy tervezte, ő nem utazik ki Bécsbe, hanem visszafelé Budapesttől vezeti újra a különbuszt, mégis kiment az osztrák fővárosba, út közben pedig pihent. A busz vezetését Budapesten vette vissza társától, még megálltak a Szilas pihenőhelyen, s tempomattal, százas tempóval tartottak hazafelé.

Nem volt jég

Visszaemlékezése szerint hűvös, de száraz idő volt, nem látott jegesedésre utaló jelet az úton a baleset helyszínén sem. A forgalom az autópályának szombat estének megfelelő volt, a baleset előtt előtte éppen nem ment senki. A visszapillantóban látta az előző Opelt, ő pedig lekapcsolta a távolsági fényszórót. A balesetben érintett személyautó megelőzte, de furcsán tért vissza a külső sávba, előtte legfeljebb 30 méteren belüli távolságban. Ekkor ő lábbal lassított és balra kormányzott, hogy elkerülje a kocsit, amely eközben a szalagkorlátnak ütközött, majd onnan visszacsapódva eltalálta a buszt. A busz felével haladt át a sávokat elválasztó vonalon, amikor erős ütést érzett jobb oldalról, balra lendült az autóbusz, ezért ő reflex-szerűen jobbra kormányzott. A busz eleje nem is ütközött a szalagkorlátnak, csak a hátulja, instabillá vált a jármű és felborult.

Kérdésekre válaszolva elmondta, nem érezte, hogy csúszós lenne az aszfalt, később sem, amikor kiszálltak a felborult autóbuszból. Mivel a busz nagy tömegű, másképp viselkedik, mint egy személyautó, de az út sem fénylett, mert akkor lassabban haladt volna. Sószórót nem látott az úton, az út fölötti kijelzőkön is legfeljebb a követési távolság betartására vonatkozó figyelemfelhívást látott. Azt mondta, a biztonsági öv használatára a protokoll szerint az utazás kezdetén felhívta az utasok figyelmét. Dr. Nikházy László, a vádlott ügyvédje azt kérdezte, nem érezte-e túlzásnak, hogy nyolcvan utassal a fedélzeten százas tempóval megy? A sofőr elmondta, nem, mert az útviszonyok megfelelőek voltak. Az ügyvéd az iránt is érdeklődött, ha már csak negyvennel ment, miért nem hagyta kifutni a járművet, nem erre tanítják a sofőröket? A buszvezető szerint a gondolkodásra nem volt idő, azon kívül, fel kell tenni a kérdést, mi lett volna, ha a szalagkorlát végighúzza a busznak azt az oldalát, amelyen a tank is van, amely akár ki is gyulladhatott volna?

Meghallgatták Pomázi Norbert, igazságügyi gépjármű-közlekedési műszaki szakértő szerint a buszvezető annyit tehetett, hogy balra kormányzott, arra nem számított, hogy ennyire visszacsapódik az autó, amely nagy ütést okozott. Mint mondta, a helyszín elég nyomhiányos volt, így a baleset mechanizmusát teljes pontossággal nem lehetett megállapítani, de arra elég volt, hogy rekonstruálni lehetett, mi történt. Az adatok szerint a busz a személyautó ütése nélkül nem ment volna neki a szalagkorlátnak. Ugyanakkor azt nem tudni, hogy a vezető kormánymozdulata mekkora volt. Kiemelte, jobbra kormányzás nélkül az autóbusz átszakíthatta volna az útpályákat elválasztó korlátokat és a szembe jövő sávban állhatott volna meg. A hátsó kerék teljesen letaposta a korlátot, az oszlopokkal együtt. Fölelevenített egy korábbi kérdést, hogy az egyes sávok burkolata lehet-e eltérően csúszós. Szerinte a jobban járt sáv máshogyan olvad és szárad is.

Kigyulladhatott volna

Dr. Nikházy László, a vádlott ügyvédje az Opel és a busz közötti tömegkülönbségre hívta föl a figyelmet, az egyik 1,34 tonna, a másik 26 tonna volt. Idézett a szakértői véleményből is, amely egy ponton azt írja, az Opel ütközött a busznak, egy másik ponton pedig, hogy a személyautó 105–110-zel ütközött a korlátnak, majd a busz 85–90-nel a 70–80-nal sodródó kocsinak. Őszerinte utóbbi a helytálló, hogy a busz ment az autónak. Azt is kiemelte, hogy a tachográf szerint az autóbusz 19 másodperc alatt lassult százas tempóról nullára.

A tárgyaláson meghallgatták az egyik elöl, fent ülő utast is, aki azt mondta, azt félálomban azt látta, előzött a személyautó, de nem szokványosan, majd egy erős ütésre riadt föl, ami balra térítette el a buszt. A járművük elkezdett csúszni, billent kettőt, majd felborult. Minimális ködöt érzékelt, az autó lámpáinak állását nem tudta fölidézni. Szerinte a busz sebességére nem volt panasz, hogy túl gyors lett volna. Fölidézte, nem figyelmeztették az utasokat az öv használatára, az övét egyébként be sem lehetett csatolni.