Életet vittek a nagyrozvágyi focipályára

Hogya Orsolya polgármester szerint már a szervezési és előkészítési feladatok is összekovácsolták a helyi közösséget. Olyan célcsoportokat is megmozgatott a program, amelyeket más rendezvények nem, aminek nagyon örül – tette hozzá. Kiemelte: ugyan a labdarúgás már régóta szünetel a településen, de a focipálya környéke Nagyrozvágy egyik legszebb, gondosan rendben tartott helyszíne, ahol játszótér, kondipark és más szabadidős lehetőségek várják a helybelieket, a valamikori öltöző pedig közösségi fürdőként éledt újjá. A polgármester kérdésünkre a focicsapat történetét bemutató, a rendezvény idején a pálya szélén közzétett kiállításról szólva kifejtette: több ember komoly munkája eredményeként tudták létrehozni a történeti tárlatot. Ahhoz a csapat korábbi edzőjének megőrzött relikviáit, az öltözőben talált emlékeket, valamint az önkormányzati irattárban található sportbeszámolókat használták fel.

Jobban amortizálódott

A Bodrogköz új terep a különleges foci roadshow szervezői számára, hiszen tavaly leginkább a Hegyköz és Tokaj-Hegyalja futball nélkül maradt, elárvult pályáit látogatta meg a Zempléni Főnix gárdája. Ringer István múzeumigazgató, szervező minderről elmondta: a tavalyi turné után rengeteg pozitív visszajelzést kaptak, ez inspirálta őket a folytatásra. Ha olyan hatást nem is tudtak és tudnak elérni, amely nyomán a településeken újraindul a futball élet, de legalább egy napra össze tudják hozni azt a helyi közösséget, akiket összeköt a labdarúgás szeretete – jelentette ki. 

„Meg akartuk mutatni, milyen értéket jelentenek egy faluközösségben a szombati, vagy vasárnapi meccsek köré szerveződő emberi kapcsolatok” – közölte a múzeumigazgató A bodrogközi futball élet feltérképezése egy nehéz sorsú térség társadalmi életének a leképezése is egyben, amit a látványosabb focimérkőzésekkel párhuzamosan egy alapos újságírói munka során térképezett fel és tette közzé a Nemzeti Sport hasábjain a Hátsó Füves Futballmentő túra másik ötletgazdája, Csillag Péter, a Nemzeti Sport főmunkatársa. Mint elmondta, a Bodrogköz egy földrajzilag, történelmileg és kulturálisan is jól körülhatárolható tájegység, ahol elsősorban a társadalmi, demográfiai folyamatok eredményeként más vidékekhez képest jobban amortizálódott a falusi labdarúgás. A 22 térségi településből már csak háromban: Cigándon, Karcsán és Pácinban működik focicsapat – jegyezte meg. 

A futballtúra során a bodrogközi települések közül Nagyrozvágy mellett Alsóbereckibe, Györgytarlóra és Ricsére látogatnak még el az idei szezonban – mondta az újságíró.

Sok szép emlék

A mérkőzés mellett természetesen felidézték azt az a több évtizedes nagyrozvágyi futballmúltat is, amely sok szép pillanattal, emlékkel ajándékozott meg játékosok és szurkolók generációit. Stumpf János iskolaigazgató, egykori játékos és edző a nyolcvanas évek második felében csatlakozott a nagyrozvágyiak futball közösségéhez. Elmondta: a kilencvenes évekre az a csapat érett be, akikkel még pedagógusként foglalkozhatott az iskolában a diák focikupák során. Az eredményes alapozás után – amikor maga is edzői feladatokat vállalt – éveken át sok szép pillanattal ajándékozták meg egymást a játékosok és ezen kívül a faluközösséget is – emlékezett az akkori időkre Stumpf János. 

A szervezők a legtöbb alkalomra meghívnak egy-egy olyan játékost, vagy edzőt, akik ismertek a hazai futballvilágban. Ők sokat tudnak mesélni a hazai labdarúgásról, egyben azonban megegyezik a véleményük: a magyar foci fontos szelete a vidéki, azon belül is a falusi futball. Ezúttal Csábi József válogatott labdarúgó, edző osztotta meg erről a gondolatait a közönséggel. 

A mérkőzésre kilátogatott a 83 éves Pataki Bertalan, a legidősebb élő nagyrozvágyi labdarúgó is. Mint munkatársunknak elmondta, a foci szeretete az aktív időszak után sem hűlt ki benne, nézőként végig látogatta a helyi mérkőzéseket, sőt a közelmúltig a környékbeli meccsekre is eljárt.