Az ember a vonal végén – ahová minden rendőrségi bejelentés befut

Szakterületén nyújtott kiemelkedő szakmai tevékenysége elismeréséül 2021-ben „Az Év Tevékenység-irányítási Központ Osztályvezetője” díjat dr. Gál Károly rendőr alezredes, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság osztályvezetője kapta meg. De nem ez az egyetlen elismerés, amit idén „bezsebelhetett”, hiszen a megyei önkormányzat közbiztonságdíját is ő kapta meg. Az alezredessel a pályájáról és a tevékenységirányítási központ munkájáról beszélgettünk.

Melyik elismerésre a büszkébb?

Mind a kettőre egyformán. Már csak azért is, mert az egyik a szakma, a másik pedig a civilek elismerése. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Közbiztonságáért díjat vehettem át a megyei közgyűléstől, ez a civilek elismerése. Az ORFK az év tevékenységirányítási központ osztályvezetőjét díjazza minden évben, 2012-től adják ki ezt az elismerést. Dr. Halmosi Zsolt r. vezérőrnagy, országos rendészeti rendőrfőkapitány-helyettestől vehettem át az elismerést. Nagyon jó kollégákkal dolgozom együtt, ez mindannyiunk elismerése, az egész osztály munkája benne van. Meg kell említeni azt is, hogy két évvel ezelőtt Sziklai Zsolt r. törzszászlós kollégám lett az év ügyeletese.

Minek tudható be ez a többszörös elismerés?

Annak a csapatnak az edzőjét nem szokták jutalmazni, aki kiesik az NB I.-ből. Inkább azokat, akik az élen vagy legalábbis a dobogón végeznek. Én azt gondolom, hogy az osztály tavaly nagyon sokat dolgozott, és rengeteget tett azért, hogy a munkámat elismerjék. Nagyon sok kompetencia van a munkánkban, amivel mérhető a teljesítményünk, és ezek alapján több dologban az elsők között vagyunk, de átlagosan is az átlag felett.

Hogyan került a rendőrség kötelékébe?

1990 nyarán végeztem a Nehézipari Műszaki Egyetemen, a gépészmérnöki karon, mint mérés- és automatizálási mérnök. Akkor azonban kezdő mérnökként nagyon nehéz volt elhelyezkedni. Egy ismerősöm javasolta, hogy menjek rendőrnek, ott is keresnek ilyen szakembert. Úgy döntöttem, megpróbálom, bár a családomban volt egy kis tiltakozás, hiszen korábban sosem volt senki rendőr. Végül a Kazincbarcikai Rendőrkapitányságon kezdtem a pályafutásomat 1990. december 1-én, mint próbaidős nyomozó, törzszászlósi rendfokozattal. Később véglegesítettek, megkaptam az első tiszti rendfokozatomat, ami alhadnagy volt, később lettem vizsgáló, majd fővizsgáló, de közben jártam a Miskolci Egyetem gazdaságtudományi karára is, ahol 1994-ben szereztem diplomát mint vállalatgazdálkodási üzemgazdász.

Hogyan jött az ügyeleti munka lehetősége?

Felkértek, hogy jöjjek be dolgozni a főkapitányságra a gazdaságvédelmi osztályra. Itt nagyon komoly nyomozásokban vettem részt, de valahogy mindig vonzott az ügyeleti munka. Ez volt a szívem vágya, így saját kérésemre 1997. január 1-től átkerültem ide, hat év tapasztalattal. Ez ma már nem menne, hiszen legalább nyolc év tapasztalat kell ahhoz, hogy valaki egyáltalán jelentkezhessen hozzánk. Tizenegy évig voltam ügyeletvezető itt a főkapitányságon, és 2007. szeptember 15-től vezetem az osztályt. Közben 1996-ban elvégeztem a rendőrtiszti főiskolát, és 2002-ben államés jogtudományi diplomát szereztem.

Mi az, ami miatt szívesen végzi ezt a munkát?

Amikor segítünk másokon, amikor van egy bejelentő, és mi megindítunk egy gépezetet, és tudom, hogy az én kezemben van ennek az elindítása. Amikor megfogjuk az elkövetőt, vagy megmentjük valakinek az életét, azt nem lehet szavakkal leírni. Persze vannak kudarcok is, amiket az ember nehezen visel, amikor már nem tudunk segíteni, ezen nehéz túltenni magát az embernek, de a siker az, ami továbbvisz. Amikor a két fülemen van két telefon, és a „lábammal kell nyomni a rádiót”, miközben egyeztetek, irányítok, nekem az az igazi.

Azért ez nem lehet olyan egyszerű feladat. Megvannak a nehézségei is?

Itt nem áll meg az élet, 24 órás ügyelet van az év minden napján, és elég leterheltek vagyunk. A mutatók szerint mi vagyunk az ország legterheltebb tevékenységirányítási központja, sok a jelentés. A kollégáimnak empatikusnak, segítőkésznek kell lenni, óriási szakmai tudás van mögöttük. Van olyan kollégám, aki 29 éve az ügyeleten dolgozik. Ha jön egy bejelentés, akkor nincs idő gondolkodni, dönteni kell, kit indítok, mit csináljunk, mi legyen a következő lépés, ehhez tudás kell. Ugyanakkor óriási technikai háttér segíti a munkánkat, annak idején, amikor az első szolgálatomat hajtottam végre, az ügyeleten volt ott egy óra, egy telefon, egy rádió, toll és egy füzet. Ma már számítástechnikai háttér, kameraképek állnak rendelkezésre, mindent látunk, tudjuk, milyen kollégák vannak a közelben, hatalmas fejlődésen ment keresztül az ügyelet.

Feltételezem, ehhez a munkához kell egy megfelelő habitus is, hiszen nagy nyomás alatt kell dönteni.

Nagyon ritka, hogy valaki már ne akarna itt dolgozni, azt mondja, hogy elég volt belőle. Ha érkezik hozzánk valaki, akkor van elbeszélgetés, megvizsgálom, hogyan kommunikál, hogyan fogalmazza meg a gondolatait, hiszen itt egész nap beszélni, kommunikálni kell. Megvizsgáljuk, milyen szakterületen dolgozott előtte, milyen tudása van, minél szélesebb a látóköre, annál könnyebb lesz a munkáját elvégezni. Fontos az empátia, ami nemhogy elvárás, hanem anélkül nem lehet itt dolgozni. Nekünk ki kell szolgálni az állampolgárokat, a bejelentésükre reagálni kell, és ha visszajelentenek valamit, akkor az alapján el kell dönteni, hogy mi legyen a következő lépés. Ehhez nagy kreativitás is kell.

Mennyire nehéz a bejelentőket kezelni, hiszen ilyenkor a legtöbbjük stresszes állapotban van.

Igen, az állampolgárok nagy része, amikor ide telefonál, akkor stresszben van, hiszen olyan esemény történt vele, vagy olyat látott, ami hétköznapinak alig nevezhető, egy különleges esemény, amihez úgy gondolja, hogy a rendőrség bevetése szükséges. Az emberek nem hívják rögtön a rendőrséget, ha eljutnak odáig, akkor általában már nagyon feszültek. Meg kell nyugtatni, mert ha nem tudja elmondani, mi történt, nem tudunk segíteni. Persze előfordul olyan hívás is, ami nem rendőrségi hatáskör, ilyenkor el kell magyarázni, hogy ebben mi nem tudunk intézkedni.

Mennyire volt nagy segítség a munkájukban a 112-es hívásfogadó központok indulása?

Óriási. Hatalmas terhet vett le mind a rendőrség, mind a katasztrófavédelem és a mentőszolgálat válláról, hiszen nem kell egyszerre hívást fogadni és mentést irányítani. Hozzánk már olyan adatlapok érkeznek, amelyek meg vannak szűrve, így csak olyan bejelentésekkel kell foglalkoznunk, amelyeket a hívásfogadó központ úgy ítél meg, hogy a rendőrség dolga. Aztán persze mi gondolhatjuk úgy, hogy ez másképpen van, de minden esetben visszahívjuk a bejelentőt.

Ide már nem érkeznek fals hívások?

Ezeket már megszűrik nekünk. A miskolci hívásfogadó központtal egyébként van egy közös projektünk, iskolákban, nyugdíjasotthonokban, munkahelyeken tartottunk előadásokat arról, hogy mire jó a segélyhívó, mikor kell hívni, miben tudunk segíteni, hogyan történik az intézkedés, miként reagálunk a bejelentésekre. De azt is elmondtuk, hogy ha indokolatlanul történik a bejelentés, az milyen szabálysértés, milyen szankciói vannak. Ennek következtében – illetve hogy az ORFK ügyeleti főosztálya is megtett mindent a rosszindulatú bejelentések ellen – elmondható, hogy a rosszindulatú hívások száma csökkent.

Milyen feladatuk van egy eset kapcsán a bejelentés fogadásán kívül?

A járőrök, a közterületi állomány irányítása, illetve teljes kiszolgálása a feladatunk, megadjuk a segítséget a priorálásnál, mindenféle szakértőt, tolmácsot, autómentőt tudunk szerezni, helyszínre irányítani, ha szükség van rá.

Az osztály teljes egészében itt működik Miskolcon?

A tevékenységirányítási központnak két része van, van egy osztály itt Miskolcon, de egy Sátoraljaújhelyen lévő alosztály is hozzánk tartozik. Ez a szlovák–magyar kapcsolattartási szolgálati hely. Itt mindig van szlovák és magyar rendőr, és ha a két ország között bármilyen bűnügyi, közrendvédelmi, közlekedési információt kell cserélni, akkor ezt megoldják, természetesen a szükséges szabályok, törvények betartása mellett. Az Europol és az Interpol a nagy volumenű bűncselekmények információcseréjét biztosítja, mi a kisebb esetekben működünk közre. Ilyen kapcsolattartási szolgálati hely jelenleg 59 működik Európában, amelyek között folyamatos az információcsere. Ez egy nagyon jól működő szervezet. Itt a miskolci központban egyszerre nyolc embernek kell lennie minimálisan, de van, amikor kilenc vagy tíz fővel állunk fel.

Azt mondják, ami ebben a megyében nem történt meg, az nincs is. Milyen esetekkel találkozott már a munkája során?

Nagyon sok különleges eset volt a pályafutásom kapcsán. Részt vettem halálos balesetek mentésének a koordinálásában, emberölés elkövetőjét fogtuk el együtt, említhetjük a hejcei repülőszerencsétlenséget. Nagyon sokan tűnnek, tévednek el a Bükkben, Zemplénben. Volt medvekaland, amikor eltűnt egy medve a Bükkben. Ugyanis kivittek egy cirkuszi medvét filmforgatásra, de az állat elszökött, végül három nappal később lett meg Bükkszentkereszten, ahol kukázott. Minden esetre, eshetőségre van terv, amelyet rendszeresen frissítünk, átveszünk, gyakorlunk, és bízunk benne, sosem lesz rá szükség, hogy élesben használjuk.

Vannak olyan esetek, amelyek a központ munkatársait is megviselik? Hogyan lehet ezeket feldolgozni?

Vannak olyan bejelentések, amelyek emberként nekünk is okoznak traumát, de odabent, a központban nem lehet kiengedni. Amikor az autópályán történt a buszbaleset Mezőkeresztesnél, akkor az egyik gyermekáldozat apjával nekem kellett közölni a hírt, az után nekem is kellett egy kis szünet. De az élet nem áll meg, jön a következő bejelentés, és azt is ugyanúgy kell kezelni, tehát túl kell tennünk magunkat a traumán. Ki kell menni egy kicsit pityeregni, és aztán dolgozni tovább. Ehhez a munkához nagyon fontos a családi háttér. Megértőnek kell lenniük, amikor hajnali kettőkor csörög a telefon, és fel kell vennem, be kell jönnöm. A feleségem és a lányom jogász, a fiam harmadéves joghallgató, tehát értik, miről szól ez a munka, nekem abszolút megvan ez a családi háttér.

Vannak olyan időszakok, időjárási események, amelyeknél megszaporodik a segélyhívások száma?

Nyáron, főleg a nagy melegben mindig több a baleset, figyelmetlenek lesznek az emberek. Ha jön az eső, a hó, akkor már tudjuk, hogy problémák lesznek. A legtöbb bejelentés egyébként pénteki és szombati napon van, ilyenkor kevés a nyolc fő, és meg kell emelni a létszámot. A fiatalok elmennek bulizni, egy kis garázdaság, csendháborítás mindig előfordul. Télen kevesebb a bejelentés, hamarabb mennek haza az emberek. Statisztikai kimutatások alapján az augusztus a legerősebb, ekkor van a legtöbb bejelentés. Tavaly augusztusban 9 ezer, idén 7 ezer volt a bejelentések száma, míg a többi hónapban megáll átlagban 6 ezernél. De ez is napi 2-300 bejelentést jelent.

Kapnak állampolgári visszajelzést?

Igen, sokszor kapunk köszönőleveleket, érzik az állampolgárok, hogy fontos nekünk a bejelentésük, és foglalkozunk vele. Persze előfordulnak panaszosak is, de idén egy sem volt, míg tavaly is csupán egyetlenegy.

(A borítóképen: A központban nem lehet kiengedni dr. Gál Károly szerint, még ha emberként némely bejelentések számukra is traumát okoznak)