Volt nő, aki a kávéházban szülte meg gyermekét

Az első világháború előtti kávéházak a társasági élet helyszínei voltak. Volt, aki egész nap ott ücsörgött, komplett újságszerkesztőségek, ügyvédi irodák működtek ott, sőt volt, hogy valaki ott szülte meg a gyerekét, tudtuk meg Vámosi Katalin művészettörténésztől, a Herman Ottó Múzeum munkatársától.

A kávéházak és a cukrászdák világa volt egyébként a témája a Páholy 25 című rendezvénysorozat előadásának a Színészmúzeumban. A sorozat (Katalin szervezésében) a korszak kulturális, művészeti és művelődéstörténeti világába kalauzolja az érdeklődő látogatókat. A múlt héten a szalonozás és a bálozás volt a téma, a jövő héten, augusztus 17-én a fürdőzésről és a korzózásról beszél majd, augusztus 24-én pedig a színházak és a kaszinók világa kerül terítékre.

– A 19. század elején nem oszlott meg a kávéházak közönsége, férfiak és nők egyaránt eljártak a sokszor éjjel is nyitva tartó kávézóba – mondja lapunknak Vámosi Katalin. – A század második felében terjedt el az a felfogás, hogy úrinő nem jár kávéházba, ettől kezdve lett kedvelt a hölgyek körében a cukrászda, ahol szerelmespárok is gyakran találkoztak.

A reformkor idején úgy 30 ezren éltek Miskolcon. Általában minden városrésznek volt egy-két kávéháza, a környéken lakók jártak oda, az nem volt jellemző, hogy a messzebb élők például a belvárosig elmenjenek.

Miskolc legjellegzetesebb belvárosi kávéházai között volt egyébként a Pannónia kávéház, amely a most is meglévő szállodában működött, kedvelt volt a Három Rózsa elnevezésű a Grand Hotel aljában, amely a Széchenyi és a Kazinczy utca sarkán helyezkedett el. Igen népszerű hely volt az Abbázia nevű is, amely a színházzal szemben várta vendégeit.

– Szigorú szabályai voltak egy kávéház nyitásának – magyarázza Vámosi Katalin. – Legalább 150 négyzetméteresnek, magas belmagasságúnak kellett lennie, és két biliárd­asztalnak is el kellett férnie benne. Ha nem felelt meg a helyiség a követelményeknek, akkor csak kávémérés lehetett a neve.

Reggeltől estig

A kávéházakban tényleg minden volt. Zizegő, nagyon hangos helyiségek, ezekkel szemben a cukrászdák csendes, visszafogott helyek voltak. A kávéházakban asztaltársaságok működtek, volt, aki az egész napját ott töltötte. Nem csoda, hiszen egy iroda bérleti díja igen magas lett volna, a kávéházakban meleg volt, jó volt a világítás. Az emberek kártyáztak, biliárdoztak – és információt cseréltek. El lehetett olvasni a napi- és havilapokat, amelyek a reggeli vonatokkal érkeztek a városba, városokba. Nem csoda, hogy Európa nagy, 1848-as forradalmai mind a kávéházakban szerveződtek.

Nagyjából az I. világháborúig jellemezte ez a szerteágazó tevékenység a kávéházakat. A II. világháborúig még működtek, de már nem voltak olyan szinten nyüzsgőek, mint korábban. A kommunizmus időszakában szűntek meg.

(A borítóképen: Vámosi Katalin a kávéházakról, cukrászdákról mesélt)