2021.01.29. 07:00
Egy fillért sem érnek az értékpapírok
Utánajártunk, kifizeti-e az állam azt, amit jogelődje 1920-ban vett el egy családtól.
20210120 Miskolc fotó: Kozma István KI Észak-Magyarország Kötvény riport: Száz éve vette kölcsön az állam Bársony Gyuláné családjának a pénzét. Lehet-e ma követeléssel élni az állam felé - jogfolytonosságra hivatkozva- a 11 éve történtek miatt. Nem tudni ma még forintra válthatók-e.
Fotó: Kozma István
Elszállt a remény, nem érnek már egy fillért sem azok az értékpapírok, amelyek Bársony Gyuláné birtokában vannak. Nemrégiben számoltunk be róla, hogy olvasónk 1920-ban kiadott, 15 ezer aranykorona értékű, államkölcsön céljára visszatartott pénztári elismervényt talált egy könyvében; ígértük, megpróbálunk utánajárni, érnek-e a papírok valamit.
Érdekelt bennünket, hogy lehetne-e ma követelést alapozni az állam felé 100 évvel ezelőtt történtek miatt, és ha nem, miért nem. Az is felmerült, hogy miért ne működhetne a jogfolytonosság, mint ahogy működött a rendszerváltás után: akkor sokakat kárpótoltak a szocializmus idején elvett vagyonok miatt.
A múltkori cikkünkben elmeséltük, hogy Bársony Gyuláné nagyszülei kapták az elismervényeket. Módosak voltak, több megyénkbeli malom volt a tulajdonukban, ám 1920-ban a vagyonuk bankjegyekben tartott részének a felét kölcsönvette az állam.
Csak a felét adták vissza
Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása után ugyanis a monarchia korábbi pénzei csak azzal váltak érvényessé, ha felülbélyegezték őket, ezt törvény írta elő. Eszerint 1920. március 18-ig minden érintett fizetőeszközt be kellett vinni a kijelölt helyekre, és felül kellett bélyegeztetni. Az eredetileg bevitt bankjegyeknek azonban csak a felét adták vissza, a másik felét pénztári elismervény ellenében államkölcsönként visszatartották. Erről adták az említett elismervényeket.
Azt is számolgattuk, hogy mennyit érne ma 15 ezer korona évi 4 százalék kamattal – ennyit ígért akkor az állam a kölcsönvett pénzért cserébe. Nem volt könnyű dolgunk, nehéz összehasonlítani az akkori koronát a forinttal. Előbb próbáltuk dollárba átváltani, majd az aranykorona aranyfedezetének értékével is számoltunk: igen különböző eredmények jöttek ki. Akár 70 ezer forintot, de akár 180 milliót is érhetnének ma az értékpapírok.
Ám kiderült, egy fillért sem érnek.
Kérdéseinkre a következő válasz jött a pénzügyminisztériumból: „Az állam által a második világháborút megelőzően, illetve az alatt korona, pengő és aranypengő pénznemben kibocsátott értékpapírokban fennálló követelések elértéktelenedtek, emiatt azokat egy második világháborút követően keletkezett jogszabály (1030/1949. kormányrendelet) alapján mint forgalmi értékkel nem rendelkező állampapírokat ki kellett selejtezni. (…) Vélelmezhető, hogy az említett jogszabály alapján annak beváltására ma már nincs lehetőség. Mindazonáltal a Pénzügyminisztérium nem jogosult a jogszabályok értelmezésére”, válaszolták. Prof. dr. Sáry Páltól, a Miskolci Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar Jogtörténeti és Jogelméleti Intézetének igazgatójától, egyetemi tanártól részletes elemzést kaptunk. Ő jogtörténetileg vezette le, hogy miért nem jár (e konkrét) értékpapírokért semmi. A professzor hivatkozott az 1920-as, általunk is említett törvényre, majd arra, hogy még ugyanebben az évben egy másik törvény azt tartalmazza, hogy a visszatartott összegekről szóló pénztári elismervényeket föld vásárlására lehetett fordítani.
Később, 1921 és 1925 között több törvény is foglalkozik az üggyel (részleteket lsd. a keretben – a szerk.), míg végül 1925-ben pontot tettek az ügy végére.
Prof. dr. Sáry Pál megjegyezte, kutatásából kiderül, hogy a pénztári elismervényeket 1925. szeptember 1. és 1925. szeptember 30. közötti, záros, jogvesztő határidőn belül lehetett beváltani. Vagyis aki ez alatt a rövid határidő alatt nem váltotta be az elismervényét, az elvesztette a visszatartott összeget. Azt, hogy hány családtól vették el pénzük egy részét, és hányuknak sikerülhetett visszaszerezni, talán sosem derül ki.
Az ügyet bonyolítja, hogy ha valakinek sikerült is, akkor is kevesebbet érhetett már az a pénz. Magyarország ugyanis az Osztrák–Magyar Monarchia utódállamai közül utolsóként bélyegezte felül bankjegyeit, ráadásul az ehhez használt gumibélyegzőket könnyen lehetett utánozni: így a közös pénznek igen nagy hányada rekedt az ország területén. Ez olyannyira fokozta az inflációt, hogy 1927-ben bevezették a pengőt. Egy pengő 12 500 koronát ért.
Ezt írta a törvény
(A borítóképen: Bársony Gyuláné az értékpapírok mellett régi, ma már értéktelen pengőket is mutatott nekünk)
