Fürdőzés: Ne váljunk könnyelművé a vízben!

Egy hajdúböszörményi lány, Csernáth Erzsébet négy nyáron át vízimentőként dolgozott a Balatonon. Mint mondta, mindig szeretett úszni, bár az Alföldön kevésbé jutott eszébe mentéssel foglalkozni. Budapesti főiskolai tanulmányai idején, egy siófoki csoporttársa révén került kapcsolatba a balatoni vízimentő szakszolgálattal. Egy hetes tanfolyam után lépett közéjük.

- A vízimentők akkor dolgoznak jól, ha nem húznak ki naponta fuldoklókat, szerencsére nekem sem kellett soha. Inkább előfordul, hogy idős emberek tüdőembóliát vagy szívrohamot kapnak és nekik van szükségük segítségre – idézi fel Csernáth Erzsébet. Magyarázatot is ad az „akcióhiányra”.

– A jelenlétünk nagyon fontos, látják az emberek, hogy ott vagyunk és elgondolkodnak, hogy talán itt baj is lehet. Szólunk, ha látjuk, hogy valaki könnyelmű, például megivott egy rekesz sört és a mélyvíz felé tart, intjük az "önkéntes" Balaton átúszókat, figyelmeztetünk a viharjelzésre. Az egyik leggyakoribb probléma, hogy a szép, színes gumilabda vagy matrac után úszik valaki. Mire épp elérné, a szél beljebb fújja, aztán még egy kicsit, és a fürdőzőnek elfogy az ereje vagy nem tud megbirkózni a hullámokkal. Őket gyakran visszafordítjuk, kérjük, hogy egy 500 forintos labdáért ne kockáztassák az életüket.

A balatoni strandokon 2-3 fő ügyel egyszerre, ketten a parton vannak, egy mindig a vízen, csónakban. Kicsi strandon, ahol csak egy ember dolgozik, két óráig a parton, két óráig a vízben van. A legtöbb munkát a kisebb sérülések adják, a vízimentők ugyanis gyakran elsősegélynyújtók is: az üveg elvágja a lábat, beüti a strandoló a fejét – magyarázza Erzsébet.

Környékünkön a Látóképi tó vagy a Keleti-főcsatorna jelenthet veszélyes fürdőhelyet, itt ugyanis nincs felügyelet, és jobban „el is engedik” magukat az emberek: mi bajom lehet, nyaralok, nem történhet semmi...

A tapasztalt vízimentő két nagyon fontos dologra hívja fel a figyelmet. Az egyik az alkohol, ami miatt a legtöbb baleset történik. Már kevéstől is romlanak a reflexek, nagyobb mennyiségtől az ember el is ájulhat a vízben. Egy debreceni fiatal halt meg néhány éve a Balatonon, aki sok ital elfogyasztása után azon versenyzett barátaival, ki bírja tovább a víz alatt – idézett fel egy szomorú esetet a böszörményi lány. A szülőket arra intette, egy pillanatra se hagyják felügyelet nélkül kicsi gyermeküket! Ne bízzanak a matracokban, úszógumikban, karúszókban – utóbbiból gyakran kicsúszik a gyerek.

– A Tiszán is vannak már kijelölt strandok, vízimentőkkel, de általában igen veszélyes víz. Folyik, örvénylik, sodrása van, hatványozottan érvényes rá minden figyelmeztetés! – mondja Csernáth Erzsébet. – Egyszer, amikor még nem voltam vízimentő, Tisza-túrán vettem részt. Megálltunk egy homokpadon. Két férfi elment úszni, és láttuk, hogy elkapja őket az örvény. Négy felnőtt férfi ment utánuk segíteni kenuval, de négyen alig bírták kihúzni őket az örvényből, olyan erős volt.

Végezetül néhány jó tanáccsal is szolgál.

– Ha már felügyelet nélküli helyen fürdünk, figyeljünk oda, ne csak saját hozzátartozóinkra, hanem másokra is! Ha megtörténik a baj, és segítséget kell kérnünk, nagyon pontosan adjuk meg a mentőknek, hol vagyunk és mi történt. Igen veszélyes fuldoklót menteni, aki pánikba esik, s olyan erősen küzd, hogy magával ránthatja a segítségére sietőt. Mi, vízimentők éppen ezért tanulunk szabaduló fogásokat. Persze, egy laikus sem nézheti végi, hogy megfullad valaki. Ilyenkor próbáljunk valamilyen tárgyat felé nyújtani: farönköt, rudat, úszógumit, kerüljük a közvetlen érintkezést. Hozzá közeledve mondjuk, hogy segíteni akarunk neki, ezzel talán csökkenthető a pánik.