„Hajdú megye szól, mikor megszólalok”

Mert Szabó Magda írói nagyságával, magyarságának tiszta nemzeti tudatával ma is közöttünk van. Az egyik verse (Aubade) a szülőföldről vall: „Hajdú megye szól, mikor megszólalok”. Olvasom, s akkor eszembe jut az 1977. április 27-én unokatestvérével, Jablonczai Juhász Zoltánnal közösen szervezett író-olvasó találkozó. Nagyon sokan nem tudják, hogy ma is, édesanyjának egyik rokona családjával itt él. Zoltán már régen meghalt, de családja ma is él.
Ő erdész volt az Erdőgazdaságnál. Az összejövetel előtt, Zolival lakásukban találkoztunk, ahol előszületésnapot tartottunk, a 60-at (az írónő 1917. október 5-én született).
Emlékezetes ez az áprilisi nap, mert amikor köszöntöttem a zsúfolásig megtelt könyvtári teremben, ahol többnyire tanárok, tanárnők ültek, hogy beszélgessenek vele, a fenti versidézettel kezdte a bemutatkozást. Búcsúzóul ezt írta a nagy sikerű találkozó után: „Köszönöm a szép találkozást, okos érzékeny közönségével”.
Láttam rajta, hogy Hadházra is hazajött.
Örökségét, verseit, regényeit, drámáit itt hagyta nekünk olvasóinak és a magyar népnek örökre.
Zsadányi Lajos