Médiafenegyerek és útkereső - 2in1

De azért az indiai étterem

főnökasszonya így veszi fel tőle a

rendelést: „Mit adhatok szívem?”

(Férfiként ez a legkedvesebb mondat, amit

hallhatunk - a szerz.) És persze vegetariánus

ételt rendel.

 
Mindig vega voltál?

Viccelsz? Böllér volt az apám.

Imádtam a húst.

 
Akkor?

Jött az útkeresésemmel.

 
Mikor kezdődött a

megcsömörlés?

A hústól, vagy az egész

elértéktelenedett

világtól?

 
Utóbbi.

A Danubiusnál kulminálódott.

De kezdődni régebben kezdődött,

amikor rájöttem, mennyire

kétszínű a média. Egyszer

például rajta felejtettük egy

műsorvezetőn a mikroportot, ő bement egy

tárgyalásra, és én azt

hallgattam, hogy engem ócsárol. Majd amikor

kijött, mentem felé, és ő

vidáman üdvözölt: „Anti,

szevasz…” mintha mi sem történt

volna. Két-három ilyen

történés után

rájöttem, hogy ez nem nekem való.

 
Azért útkereséseid ez

előtt is voltak?

Persze. Isten keresése nálam gyerekkorban

kezdődött. Kissrácként papnak

készültem. A falunkban,

Újlengyelben ott volt Nándi

atya, aki fantasztikusan jó fej volt

– még mindig él, és 87

évesen is szolgál. Annyira magával

ragadott, hogy gondoltam, maga a katolikus egyház is

ennyire közel áll majd hozzám. Elmentem

piarista gimnáziumba, és kellett egy

hét, míg rájöttem, hogy ez nem

így van. Utána persze még harcoltam

két évig a szüleimmel, míg

megengedték, hogy elmenjek onnan. De Isten

keresése ennek ellenére egész

életemen végigkísér. Van, hogy

érzem a jelenlétét, és volt,

hogy bedurcáztam rá, …

 
Most megvan?

Hogy megtaláltam-e? Megint visszafelé tartok

hozzá. Lehet, hogy egyik létező

vallásban sem találom. Akkor

Kaldenecker egyház lesz. Én leszek a

pápája, a legjobb

hívője, és mindent megengedek.

 
Szimpatikus megoldásnak tűnik.

Látszik, hogy belekóstoltál a keleti

vallásokba is.

Igen, egy jó pár

filozófiáról,

harcművészetről olvasgattam.

 
Emlékszel az első

találkozásodra a keleti

tanokkal?

A Wing-chunra egészen pontosan vissza tudom

vezetni, hogy honnan jött. Akkor a filozófia

még nem érintett meg. 13 éves koromban

Újlengyelben a

késdobáló diszkóban voltam.

Szerintem életemben másodszor vagy harmadszor

lehettem diszkóban. Az utca

túloldaláról – hajnali egy

lehetett – egy srác odakiabált:

„Hé te! Mit nézel?”

Körbenéztem, nem volt körülöttem

senki: „Ki én?” Gondoltam odamegyek,

és megmondom, hogy nem néztem én

semmit, de mire kartávolságba értem,

már feküdtem is a földön. Ekkor

rájöttem, hogy férfiembernek

szüksége van rá, hogy legalább

egy ütést ki tudjon védeni, mielőtt

futni kezdene. Úgyhogy elkezdtem foglalkozni a Wing

Chun kungfuval, ami azért jó, mert

aránylag nyüzüge vagyok, és az

ellenfél erejét használhatom

föl.

Feltűnik két csinos lány, mindketten

utánuk fordulunk.

Na emiatt sem mentem például papnak. 14

évesen rájöttem, hogy túl nagy

kiesés. … Hol is tartottunk?

 
A kungfunál. Gondolom a

harcművészet hozta a keleti

filozófiákat is?

Nem mondanám. Tudom, hogy például az

Aikidonak komoly filozófiai része is van, de

ekkor én a harcművészetből csak a

harcot ízlelgettem. A két dolog nem

ért egybe bennem. Azért olvasgattam

később hinduizmustól kezdve a taoizmuson

keresztül a buddhizmusig mindenről.

Végül a buddhizmus megengedő volta

megérintett. Szoktam mondani, hogy én annyira

liberális vagyok, hogy már

véleményem sincs, ezért ez volt, ami

hozzám legjobban passzolt. Elkezdtem

könyvből tanult módszerekkel

meditálni, majd a testvérem

révén bekerültem Franciaországban

egy közösségbe.

 
Komoly hittel és

elszántsággal?

Egyszerre vagyok szkeptikus és elfogadó.

Amikor Istent keresem, akkor is néha 100%-ig

bizonyos vagyok benne, néha

megkérdőjelezem a létét.

Franciaországban Ching Hai

Legfelsőbb Mester követőjeként

Quan Yin módszerrel meditáltunk napi

két és fél órát. Ez

már konkrétan arról szól, hogy

innen elszakadj. Itthonról nagyon tetszett,

aztán amikor kijutottam Franciaországba

szerzetesi életet élni, és

megismerkedtem a mesteremmel, akitől rengeteget

kaptam, mégis úgy éreztem, ez az

út sem az enyém. És hidd el, nem

amiatt döntöttem, hogy konkrétan

papagájokat gondoztam, de lényeg, hogy onnan

is kiugrottam, hazajöttem, és most dolgozom, a

médiának talán egy

kevésbé kétszínű

részében, és keresgélem

tovább a saját utamat.

S.E.

Ha érdekli, mit hoz a jövő, hívja

jósainkat!

06 90 602 027

A hívás díja: 475 Ft / perc

(bruttó)

 
Klikkeljen ide,

és válogasson jósaink

közül!