Kitálalt Pablo Escobar fia: ilyen egy drogbáró gyerekének lenni

Egyik éjjel például apuci 2 millió dollárnyi készpénzt égetett el menekülés közben, mert fázott. Az álombirtokon volt állatkert, gokartpálya és medence is.

Ha leszámítjuk azt, hogy apuci honnan szedte össze rá a pénzt, a birtok minden szempontból bármely fiatal fiú álma lehetett volna. Versenyezhetett a gokartpályán, úszhatott az óriási medencében, egzotikus állatottak játszhatott az állatkertben vagy egyszerűen csak sétálgathatott a 18 km2-es területen. Sebastian Marroquin számára azonban a paradicsom inkább a rettegést jelentette.

Az ő apukája volt ugyanis Pablo Escobar, a hírhedt kolumbiai drogbáró, aki véres csatát vívott a hatóságokkal és más drogkereskedő bandákkal. Akkoriban ő volt a 7. leggazdagabb ember a világon a 30 milliárd dolláros vagyonával. Sebastian azóta 38 éves lett és a korábbi nevét (Juan Pablo Escobar) megváltoztatta. A gyermekkorában szerzett tapasztalatait könyv formájában is kiadta, Latin Amerikában már bestseller lett.

Leírja benne, hogy milyen őrült bulikat tartott neki Escobar, a pinata-k például cukorka helyett pénzzel voltak kitömve. Összeírták, hogy melyik gyerek mit kér és egy helikoptert küldtek el a gyorsétterembe. Egy drogbáró árnyékában azonban nem mindig ilyen csillogó az élet. Az egyik éjjel például menekülniük kellett a hatóságok elől. Pablo Escobar 2 millió dollárnyi készpénzt égetett el, hogy a lánytestvérét melegen tartsa éjszaka.

A drogbáró egyébként állandó rettegésben élt, szinte mániája volt a biztonság. Megvette például a helyi taxitársaságot is, hogy első kézből értesüljön róla, ha valaki a birtokára akar jönni. Menekülésük alatt 2 naponta mentek egyik búvóhelyről a másikra, melyből összesen 15 volt. A családját mindig bekötött szemmel utaztatta, nehogy leírást tudjanak adni a helyszínről, ha esetleg valaki elfogná őket.

Az első atyai leckét 9 évesen kapta meg a drogokról. Ekkor Escobar elmesélte neki, hogy a heroinon kívül ő már mindent kipróbált, de a fiát eltiltotta a szerek használatától vagy attól, hogy az ő nyomdokaiba lépjen. "Megmutatta azt az utat, amire sosem szabad rálépnünk, mert annak csak pusztulás lehet a vége" - mondta Sebastian Marroquin.

Bármilyen meglepő, apának nagyon jó volt. Több ezer levelet írt a fiához, akit óvva intett attól, hogy a drogokhoz nyúljon vagy bármilyen kapcsolatba kerüljön velük. Helyette inkább tanulásra és a normális életre buzdította. Nevelési módszerei azonban nem mindig voltak átlagosak. Az alkalmazottakat például halállal fenyegette, ha a fia előtt mertek drogozni. 11 éves volt, amikor az ellenséges banda egy bombát rejtett el egy autóban. Ők nem sérültek meg, de ez volt az a pillanat, amikor az édesanyjával közösen kezdtek könyörögni Pablo Escobar-nak, hogy szálljon ki a bizniszből. Ekkor azonban már túl késő volt.

A fiú egyébként csak 7 évesen, 1984-ben jött rá arra, hogy ki is az ő apja valójában, addig sima irodai munkásnak képzelte. Ugyanebben az évben Pablo megölette Rodrigo Lara minisztert, aki a legnagyobb kritikusa volt. Annak ellenére, hogy az USA és Kolumbia is az ellenségének tekintette, a helyiek hősként ünnepelték, mivel gyakran osztott pénzt a szegényeknek. A gyerekeknek focipályát építtetett, hogy inkább sportoljanak, mint drogozzanak.

1989-re a hatalma csak tovább nőtt, az világ kokainkereskedelmének a 80 százaléka az ő kezében volt. A terjeszkedés közben több 1000 ember életét oltotta ki. 1993.-ban a történet véget ért, a rendőrség speciális egysége végzett vele. Marroquin viszont azt írja a könyvében, hogy az apja öngyilkos lett. Ezzel nem a célja, hogy az apját mártírként állítsa be, de elég bizonyítéka van arra, hogy a halálát megrendezte.

Marroquin nem bánja, hogy így történt, mert így új életet tudtak kezdeni. Szerencsére ő teljesen más életet választott, építész lett.