Most először ünnepeltek a miskolci iskolában - Fotók

Idén már nem a célintézményben tartotta meg óvodai farsangját a Kossuth Lajos Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakgimnázium. Szabó-Gajdos Edina tagintézményvezető elmondta, szűk lett a hely.

„Nálunk hagyomány, hogy szívesen látjuk a szülőket ilyenkor, de emiatt csak külön-külön tudtuk megtartani a csoportoknak a farsangot, és még így is alig fértünk el. Nem akarjuk meghatározni, hogy csak egy szülőt hozzon be a gyermek magával erre az alkalomra, hiszen a nagymamák, sőt testvérek körében is nagy az érdeklődés. Ezért úgy döntöttünk, idén először átmegyünk az általános iskola színpaddal ellátott termébe, hiszen szoros kapcsolatot ápolunk velük tagintézményként. Itt két-két csoport kényelmesen elfért, így végül két részletben tartottuk meg a farsangot, ahova meglepetésvendégként a gyerekek kedvencét, Bobót hívtuk el. Az ide járó gyerekek nagyon szeretik óvodánkat, de bízunk benne, hogy a másik helyszínen tartott farsang sikere miatt megszeretik az iskolai termet is, ahova szívesen várjuk a testvéreket is, akár jelmezbe öltözve.”

Sikeresek a vett jelmezek

Tamás sárkánynak öltözött, mert szereti a zöld színt.

„Meg az állatokért is odavan, nagy nála a dínómánia is – mondta el Ujháziné Nagy Emese, aki vette a jelmezt gyermekének. – Most már nem nagyon van időm saját kezűleg elkészíteni a vágyott maskarát. Annak idején a lányom esetében pont azért tudtam többször is megtenni ezt, mert éppen Tamással voltam otthon. Akkor például lufikból lett szőlő, de most jut eszembe, még Tominak is én készítettem az indiánjelmezt, mikor bölcsis volt.”

A Tavasztündért megszemélyesítő Dórinak is vette édesanyja a ruháját.

„Nekem nincs kézügyességem, úgyhogy vásároltam ezt a jelmezt. Dóri a harmadik gyermekem, a nagyobbaknak készítettem korábban Minecraftot, bohócot, cicát… Lehet, hogy inkább időt nem szánok már rá, és mégiscsak van kézügyességem?” – tette fel a kérdést a beszélgetés után magának is Tóthné Sági Ágnes.

Másabb volt régen a farsang

A Katica és a Maci csoport együtt ünnepelt ezen a napon. Szolnoki Antalné unokája farsangjára jött el.

„Nagyon régen volt már, hogy én magam édesanyaként vettem részt egy farsangi mulatságon. Természetesen akkor is volt műsor meg lehetőség táncolni is, mint most. A szülők pedig ugyanúgy jelen lehettek ezeken az alkalmakon az óvodákban. Az inkább abban volt teljesen más, hogy akkoriban mi magunk készítettük a jelmezeket. Én a saját gyermekeimnek megcsináltam a hóembert, a királylányt, a tűzoltót, de még a katonát is. Most az unokám pókember lett, amit én nem is tudtam volna, hogyan készítsek el, neki már vették a szülei ezt a jelmezt. A másik unokám pedig még annyira kicsi, hogy ő még nem farsangol, csak megfigyeli a nagyokat.”

Értékes az együtt-töltött idő

Perce-Czirok Erika szintén az unokájához érkezett az ünnepségre.

„Az én időmben nem volt ekkora választék a farsangi jelmezekben, de szerintem nemcsak ezért nem vettünk annak idején, hanem azért sem, mert anyagilag nem tehettük meg, hogy erre költsünk. Ráadásul a saját készítésű jelmeznek az a nagy értéke, hogy együtt hozunk létre valamit, együtt alkotunk. Azt vettem észre, hogy a mai gyerekek már abban nőnek fel, hogy minél menőbb jelmezeket válasszanak, sajnos fontos szempont lett náluk a külsőség. Haladni kell a korral, és attól, hogy valami az én szemszögömből kevésbé értékes, azt attól még fejlődésnek hívják – mondta el a nagymama, akinek Bence nevű unokája most éppen otthon készített jelmezben lett monster autó. 

– Fontos, hogy legyen a jármű oldalán láng, a rendszáma pedig a gyerek neve lett a jelével együtt, ami ventilátor.”