Az Ön gyereke nem akar meghalni?

Továbbá az a megállapítás is a médiától származik, hogy az emósok  sokat foglalkoznak az öngyilkosság gondolatával. Nos, azt kell mondanom, hogy nyilván Ön, kedves olvasó is rosszul látja a dolgokat, és csupán véletlenül vannak tele az internetes oldalak a csuklójukat farigcsáló, szembefésült hajú „hülye gyerekekkel”.

Tépett vagy szembe fésült frizura, halálfejes cuccok, fekete-fehér ruhaneműk, és feszes, női nadrág még a fiúkon is. Nagyjából így lehet jellemezni azt az Emónak nevezett agymenést, amely az utóbbi időben a fiatalok körében a fénykorát éli. Az Emó stílus eredetileg a nyolcvanas években jelent meg és az „emotional” angol kifejezésből alakult ki a jelentése. Az Emó stílusirányzat elméletileg egyfajta érzelmes belső lelki világot feltételez, amellyel a mindig lázadni kívánó fiatalok gyönyörűen tudnak azonosulni. Az emósok számára nem fontosak a nemi jegyek, így egy emós lányt gyakorlatilag nem lehet megkülönböztetni egy fiú társától.

Az Emós fiatalok tehát különösen érzékenyen reagálnak a „felnőtt” világ csúnya és rossz hatásaira. Az tény, hogy a világunk nem hasonlítható egy rózsás kerthez, ahol szépen döngicsélő méhecskéket látni, amerre csak az ember néz, hanem sokkal inkább hajaz egy disznóólra, ahol mindenki igyekszik túlélni a másikat. Az emós fiatalok számára, azonban nem kellenek különösen bonyolult összefüggések ahhoz, hogy sírva fakadjanak és este az öngyilkosság gondolatával feküdjenek. Elég, ha éppen nem süt a nap, ha anyuci képes szóvá tenni azt, hogy rendetlenség van a szobában, vagy a „nyamvadt iskolában” már megint szívatja a matektanár.

Amellett, hogy a kereskedelmi szféra szépen hasznot húz a fiatalok hóbortjából - gondoljunk csak a rengeteg emós csecsebecsére -, az internet terjedése kitűnő táptalajul szolgál az emó térhódításának. Rengeteg közösségi oldal, blog, chat-felület áll a fiatalok rendelkezésére, ahol megoszthatják egymással a tapasztalataikat, esetenként kollektív öngyilkossághoz is toborozhatnak résztvevőket.

Az Emó tehát, önmagában nem jelentene problémát, sokkal inkább az jelent veszélyt, amely az internetnek köszönhetően vált belőle. Az okokat természetesen lehetne feszegetni, hogy kinek a felelőssége az, hogy a fiatalok az emóhoz hasonló szubkultúrákba tömörülnek, de pontos választ aligha lehetne adni.

A szülők, az iskola és a felnőtt társadalom minden egyes szereplőjének van abban szerepe, hogy a világ, amelyben élünk ebbe az irányba mozdult el. A szülők éjjel-nappal dolgoznak, nincs idő a gyerekkel foglalkozni, az iskolák pedig, nem képesek a családból hiányzó kontrollt helyettesíteni. Így lassan elgondolkodhatunk, hogy nem-e az emósoknak van igazuk? Csúnya és rossz körülöttünk minden. Jaj, komolyan mondom én is mindjárt öngyi leszek!

Fater, gyorsan nyomj le egy atyai sallert!

Kapcsolódó cikkek:

• Interneten keresett társakat az öngyilkossághoz 
• Egy új nemzedék - terjed az EMO
• Emo és ami mögötte van
• VIDEÓ: Vonat elé vetette magát

-M. István-