2014.05.09. 10:22
Partvonal: Sors és idő
<em>"Eddig a sors csak ritkán volt kegyes a Diósgyőr-szurkolóhoz. Inkább adott rosszat, szenvedést, megtörte, szembeköpte, belerúgott, talán bele is írta terjedelmes könyvébe, hogy neki sosem lehet jó, eleve vesztes, szerencsétlen, punktum. Egy valamit azonban nem vett, vehetett el tőle: a hitét, az akaratát, a kapaszkodást valamibe</em>..." <strong>Molnár István jegyzete</strong>.
"Eddig a sors csak ritkán volt kegyes a Diósgyőr-szurkolóhoz. Inkább adott rosszat, szenvedést, megtörte, szembeköpte, belerúgott, talán bele is írta terjedelmes könyvébe, hogy neki sosem lehet jó, eleve vesztes, szerencsétlen, punktum. Egy valamit azonban nem vett, vehetett el tőle: a hitét, az akaratát, a kapaszkodást valamibe..." Molnár István jegyzete.Ugyanolyan este volt, mint sok más, amikor nyert a csapat, de mégis egyedi. Különleges érzések járták át testet, lelket, olyanok, amelyek akkor törnek elő, mikor az ember előtt ott hever az, amit hosszú ideje óhajtott, amire hosszú ideje vágyott. Csapkodtak a gondolatok, a „hiszem, nem hiszem" mezsgyéjén botorkáltak, hol ide, hol pedig oda billenve el.Eddig a sors csak ritkán volt kegyes a Diósgyőr-szurkolóhoz. Inkább adott rosszat, szenvedést, megtörte, szembeköpte, belerúgott, talán bele is írta terjedelmes könyvébe, hogy neki sosem lehet jó, eleve vesztes, szerencsétlen, punktum. Egy valamit azonban nem vett, vehetett el tőle: a hitét, az akaratát, a kapaszkodást valamibe, ami kell neki, mint tüdőnek a friss oxigén. Ez tartotta életben, egyben, őt, klubot, színt, közösséget.
Most itt van a siker, ami új és még ízlelnie kell. Több mint három évtizede ácsingózott erre és biztos benne, hogy át akarja élni, ki akarja élvezni minden pillanatát. Mert nem tudni, mit ír be a sors a következő lapra és mikori dátummal.
